Bagoly Levente: egyedül biciklitúrázva érzi igazán az ember, hogy él

Egysebességű biciklin, minimális költségvetéssel jutott el Európa legészakibb pontjára, benzinkutak mosdójánál vagy tiszta vizű hegyi patakokban töltötte fel ivóvizes palackját, és az élelmet sokszor szupermarketek kukájából szerezte be. A sepsiszentgyörgyi Bagoly Levente még egyetemista, és egy szintén erdélyi világutazó kerékpáros példája inspirálta, hogy útnak induljon.

B.D.T.

2013-ban a nyugat-európai országokat járta végig bringájával, tavaly Törökországot. Legutóbb pedig kerek egy hónapot és tízezer kilométert utazott a skandináv országokban. Olvasd el a teljes sztorit

Édes Erdély, itthagyunk?

Fotó: Szász Péter

Képzeld el, milyen lehet egy olyan helyen élni, ahol keresel, mondjuk, 2000 eurót havonta, és olcsóbb a kaja, mint Romániában. Nyugodtan járhatsz biciklivel, nem ütnek el, nem dudálnak le az útról, sőt külön sávod van, és a gyalogosok sem ordibálnak rád. A rendőr nem azért állít meg, mert éreztetni akarja veled a hatalmát, hanem hogy felajánlja a segítségét. Ahol a többség szabálykövető, ez talán természetes is – és a szétzilált, rendezetlen, fejetlen balkáni viszonyok világából érkezve Te is örömmel adod át magad a Rendnek.

Bakk-Dávid Tímea

A PET-palackot a megfelelő gyűjtőbe dobod, mert egyrészt csúnyán néznek, ha nem ezt teszed, másrészt tudod, hogy nem hiába: nem öntik egybe a szelektíven gyűjtött hulladékot már az elszállításakor. A hegyi utakon nem a tengelyszaggató gödrökkel kell lefoglalnod magad, vagy „pihenésképpen” nem a letarolt erdők látványán boronghatsz: az aszfalton sehol egy gödör, az erdők köszönik szépen, megvannak. Olvasd el a teljes sztorit

The Borat Project: Riportút tervek és újságírók nélkül

Fotó: centralasian/flickr.com

Indulunk Kazahsztánba. Nem tudjuk, mivel, nem tudjuk az útvonalat, nem tudjuk, mi vár ránk és hogyan fogunk boldogulni. Sasha Baron Cohennél is kevesebbet tudunk Kazahsztánról, aki talán el is hitte, hogy ott járt. Azt viszont tudjuk, hogy hova akarunk eljutni és mit akarunk elérni. Támadt egy elszállt ötletem, és Mircea Struteanu, aki megihletett, azonnal benne volt a projektben. Most van három vízumunk, egy a kazahokhoz, kettő az oroszokhoz (beutazásra és kiutazásra:))))) és nyitottak vagyunk mindenre. Semmi különös nincs abban, amit tenni fogunk, de reméljük, hogy jól szórakozunk és új dolgokat élhetünk meg.

Csibi Magor Olvasd el a teljes sztorit

Menjünk nyaralni külföldre?

Évente a fő turistaszezonokban több száz millió ember indul el valahová külföldre, és közben lehet, hogy soha nem járt saját országa arra érdemes helyein. Miért jó utazni? Világot lehet látni, más kultúrákkal szembesülni, képet kapni egy másik ország lakóinak mentalitásáról, kizökkenni a hétköznapokból, abból a környezetből, ami nap mint nap körülvesz, pihenni, kikapcsolódni. De feltétlenül szükséges ehhez a külföldi utazás? És valóban megismerhetünk egy másik országot vagy akár várost azáltal, hogy 1-2 hetet eltöltünk ott turistaként? Ha végigtrappolunk öt múzeumon, megnézünk néhány templomot, lefényképezünk tíz szobrot, és rohanunk tovább, nem ugyanaz az eredmény, mintha útikönyvben vagy a neten böngészve „ismernénk meg” egy várost?

Bakk-Dávid Tímea

A preferenciáink természetesen változóak, néha csak egyszerűen pihenni, lazulni, bulizni szeretnénk, tengerparton, pálmafák árnyékában vagy csöndes hegyi üdülőtelepen, fürdővárosban, wellness-szállodában. Ezt akár belföldön is megtehetnénk, ami ellene szólhat, az a szolgáltatások nem megfelelő színvonala, a rossz ár-érték arány, a szeméttenger. Vagy az az előítélet tántorít el, hogy azért mégis, külföldön más, jobb, mint itthon. Olvasd el a teljes sztorit