Felhagy a Shell az olajkutatással Alaszkában

“Fairbanks12” by Gillfoto – Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons.

Abszolút győzelem a környezetvédőknek az olajipar fölött: a Shell felhagyta az alaszkai olajkutatási projektjét.

Olvasd el a teljes sztorit

Szabotálja a jegesmedve-számlálást Oroszország

“Polar Bear AdF” by Arturo de Frias Marques – Own work. Licensed under CC BY-SA 4.0 via Commons.

A korábbi közös megegyezés ellenére Oroszország nem engedélyezte norvég kutatóknak, hogy a fennhatósága alá tartozó Ferenc József-földön is végezzék a jegesmedvék kutatási célú számlálását.

Olvasd el a teljes sztorit

Tízezer méhet láttak el nyomkövetővel

Fotó: Tie Guy II/flickr

Világszerte tízezer egészséges háziméhet láttak el nyomkövető érzékelőkkel, hogy a kutatók megpróbálják felderíteni tömeges pusztulásuk okait.

Olvasd el a teljes sztorit

100 ezer dollár támogatás az oxfordi oroszlánvédő programnak

Fotó: Facebook

Egy dúsgazdag amerikai filantróp házaspár bőkezű ajánlatot tett az afrikai oroszlánok megmentésén fáradozó oxfordi kutatócsoport munkájának támogatására: 100 ezer dollár erejéig megduplázza a jövőbeni adományokat.

Olvasd el a teljes sztorit

A kenguruk balkezesek!

A Current Biology szakfolyóiratban publikált tanulmány szerint a kenguruk általában “balkezesek”, azaz sokkal szívesebben és hatékonyabban használják a bal mellsÅ‘ mancsukat, mint a jobbat.

Olvasd el a teljes sztorit

Melegvérű halat találtak a tudósok

Az első ismert teljesen melegvérű halat fedezték fel amerikai tengerbiológusok. Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) kutatói eredményeiket a Science legújabb számában ismertetik.

Olvasd el a teljes sztorit

Nem vicc: a világon jelenleg több az erdős terület, mint tíz éve

fotó: Wikipédia

Gyakran kapunk rémisztő híreket arról, hogy milyen ütemben termelik ki az erdőket világszerte, hogyan vesznek el élőhelyek. Ezek persze nem alaptalanok. A Nature-ben közölt friss kutatás szerint azonban a világ ma zöldebb, mint tíz évvel ezelőtt volt.

Dél-Amerikában és Dél-kelet Ázsiában valóban nagyon nagyok a problémák, azonban a trópusokon kívül olyan mértékben nőtt az erdőterületek mennyisége, hogy az kompenzálja, és meg is haladja a pusztítást. A növekedés főleg Ausztráliára és Afrika szavannás területeire igaz. Olvasd el a teljes sztorit

Énekelnek társaiknak a hímegerek

Fotó: Wikipédia

Változatos énekekkel csábítják el a nÅ‘stényeket a hím egerek – derül ki egy kutatásból.

A madarakhoz hasonlóan a hím egerek is különbözÅ‘ és meglepÅ‘en összetett énekkel igyekeznek behálózni a nÅ‘stényeket – állapították meg kutatásaik során amerikai tudósok. Az észak-karolinai Durhamben lévÅ‘ Duke Egyetem szakértÅ‘i a Frontiers of Behavioral Neuroscience című szaklapban mutatták be eredményeiket.

Jonathan Chabout és Erich Jarvis neurobiológusok kutatásai szerint a hímek különösen hangosan és komplexen énekelnek, ha egy nőstény friss vizeletének nyomaival találkoznak, de magát az állatot nem látják. Viszont ha a nőstény is látható közelségben van, a hímek dala hosszabbá és egyszerűbbé válik.

“Úgy véljük, hogy a komplex dalok célja a csalogatás. Ha viszont a hím látja a nÅ‘stényt, egyszerűbb dalra vált, hogy energiát spóroljon és egyszerre udvarolhasson a nÅ‘sténynek” – véli Jarvis.

Az, hogy az egerek (Mus musculus) az emberi fül számára nem érzékelhetÅ‘ módon énekelnek, évtizedek óta ismert. Már a fiatal állatok is énekelve hívják anyjukat és minél idÅ‘sebbek lesznek, annál összetettebbé válik a “daluk”, melyet akkor is bevetnek, ha meg akarják jelölni a területüket vagy ha udvarolnak a nÅ‘stényeknek. Eddig azonban nem volt ismert, hogyan változik a helyzetnek megfelelÅ‘en a hímek éneke.

A tudósok felismerték, hogy az egerek éneke a társas kapcsolattól is függ. Változik például annak megfelelően, hogy az egér egy kába nősténnyel, kába hímmel, éber nősténnyel vagy akár fajtársa vizeletével találja szemben magát.

“Az egereknek az emberekhez és énekesmadarakhoz képest nyilvánvalóan korlátozottabbak az éneklési képességeik, ennek ellenére figyelemreméltó, milyen változatos komplexitással dalolnak” – fejtette ki a szakértÅ‘.

A kutatók megfigyelték azt is, hogyan reagálnak a nőstények: a komplex dalok az egyszerűbbekhez képest egyértelműen jobban növelték a vonzalmat. Azt egyelőre nem tudni, az egerek határozott mintákat követnek-e, vagy megtanulják megváltoztatni éneküket.

mti

Mégis a hidegtől fázunk meg? Úgy tűnik, igen!

photo by Photographee.eu via shutterstock.com

A hidegtől fázunk meg, vagy nem a hidegtől fázunk meg? Korábban egy cikkünkben amellett foglaltunk állást, hogy önmagában nem a hidegtől fázunk meg, hanem mindazoknak a körülményeknek az eredményeként, amit a hőmérséklet lehűlése teremt. Most azonban más mellett foglalunk állást.

A korábbi állításnak az volt az alapja, hogy a vírusokról annyit tudtak, hideg időben gyorsan képesek terjedni. A Német Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatásai szerint alacsonyabb hőmérsékleten a vírusok körül speciális gél képződik, amely védelmet nyújt számukra. Magasabb hőmérsékleten, így például a légutakban, ez a bevonat feloldódik, és a kórokozók akadálytalanul terjedhetnek tovább a szervezetben.

A hűlés további okainak pedig azt tulajdonították, hogy télen kevesebb fényt kap a testünk, ezért lecsökken a D-vitamin szint, az immunrendszer pedig ennek következtében legyengül, kevésbé lesz hatékony a védekezés.

Most azonban hajlandóak vagyunk megváltoztatni a véleményünket a Yale kutatóinak köszönhetően. Ők ugyanis bebizonyították, hogy a náthát okozó vírus nemcsak azért támad könnyebben télen, mert ilyenkor a nyálkahártyák összehúzódnak, hanem mert a vírus jobban érzi magát alacsony hőmérsékleten: könnyebben szaporodik. A rhinovírusra ilyenkor kisebb immunválasz érkezik a szervezet részéről, ami azért nem jó, mert ez felel a legtöbb légúti megbetegedésért. A kutatók laboratóriumi kísérletet végeztek, és ilyen körülmények között a baktériumok sokkal hatékonyabbak voltak 33 ℃-on, mint a normális, 37 fokos testhőmérsékletben, a szervezet reakciója pedig sokkal gyengébb.

A legtöbb ember orra a hideg időben még akkor is elkezd folyni, ha épp nem gyűrte le a rhinovírus. A víztiszta, bő váladék megjelenése a hidegre allergiás embereknél elterjedtebb, de kialakulásának leggyakoribb oka a hidegre adott reflexes idegi válasz, ami az orrnyálkahártya mirigyeit váladéktermelésre ingerli. Ez az orrfolyás azonban azon túl, hogy kellemetlen, nagyon hasznos: a szervezet ennek segítségével könnyebben eltávolíthatja a beszippantott kórokozókat. Ha változik a váladék színe, akkor valószínűleg megjelentek a baktériumok, ha pedig nem áll el az orrfolyás, akkor nagy valószínűséggel már náthásak is vagyunk, de a szervezetünk nagyon igyekszik szabadulni a baktériumoktól, vírusoktól.

Szervezetünknek nemcsak a benti meleg, száraz és a kinti hideg levegő váltakozása megterhelő, de maga a hideg is. A 37 Celsius-foknál nyolc-tíz fokkal alacsonyabb hőmérséklet még nem ad okot didergésre, mivel a testünket körbevevő hőköpeny, azaz magasabb hőmérsékletű levegőréteg védelmet nyújt. Ennél nagyobb hidegben viszont a hőköpeny már nem elég hatékony, ezt főleg az arcunkon érezzük, mivel ezt nem védi ruha. A testről felszálló melegből orrunkra jut a legkevesebb, tehát ez kezd fázni először. Testrészeink hideg elleni védekezésében az ott található zsírmennyiség és vérellátás is szerepet játszik: a fül, orr, térd, az ujjak nemcsak zsírszövetben szegényebbek, de vérellátásuk is csökkenhet amiatt, hogy a szervezet elsősorban a létfontosságú szerveket tartja melegen.

national geographic/webbeteg

A csótányok nem undorítóak, hanem mind egyéniségek

photo by iordani via shutterstock.com

Mit gondolsz a csótányokról? Undorodsz tőlük? Ideje más szemmel tekinteni rájuk.

Brüsszeli tudósok bebizonyították, hogy a csótányoknak különböző személyiségeik vannak, egyedi jellemvonásokkal bírnak, így – habár továbbra sem közkedveltek – többé nem tekinthetőek pusztán utálatos rovaroknak – számol be a felfedezésről a Russia Today.

Egy kollektív döntéshozatalt tanulmányozó kutatás részeként a tudósok a Periplaneta americana-t, vagyis az amerikai csótányt vizsgálták. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy ha a csótányoknak nem lenne személyiségük, mind pontosan ugyanúgy viselkednének egy adott szituációban.

A kísérlet során 304, hátukon RFID-csippel ellátott csótányt eleinte sötétben tartottak, majd 16 jól megvilágított, arénaszerű területre vezették őket, bennük néhány árnyékos fedezékkel, elektromos vezetékekkel körülvéve – így előzve meg az elmenekülésüket. A teszt egyaránt mérte a sebességet, amellyel a csótányok menedéket találtak, és az időt, amit a terület feltérképezésével, és új élelemforrások keresésével töltöttek.

Így vált egyértelművé, hogy külön személyiségük van: eltérő szociális viselkedést mutattak, amikor a területre értek, és a fénytelen, biztonságos fedezékekhez rohantak.

„A menedékkeresésük tanulmányozása által azt mutatjuk meg, hogy az egyes egyedeknek következetes viselkedésük van, amely elkülönítheti őket egymástól egy csoporton belül – a csótányoknak van személyiségük” – írják a kutatók. „Ráadásul ezek az egyéni személyiségek hatással vannak mind a csoportszellemre, mind a menedékkeresési mechanizmusra.”

A csótányokat a viselkedésük alapján a „félénk, vagy óvatos” és a „bátor, vagy felfedező” csoportokba kategorizálták. Az előbbiek több ideig maradtak fedezékben, kevesebbet foglalkoztak a környezettel, míg az utóbbiak az idejük nagy részét nézelődéssel, feltérképezéssel töltötték, alig tartózkodtak a biztonságos területeken.

A tudósok azt remélik, ez a kísérlet több információt szolgáltat nekik a személyiség és a szociális viselkedés meglévő együttműködéséről.

Az eltérő személyiségek valószínűleg segítenek a fajok fennmaradásában, mert a különböző viselkedési formák miatt egy csoport legalább néhány egyede jó eséllyel túlél egy katasztrófahelyzetet. Ez is egy lehetséges magyarázata a csótányok evolúciós sikerének.

rt