Titkos európai misszió a klÃmacsúcson: ne engedjenek a Transzatlanti Kereskedelmi EgyezménybÅ‘l
photo by Frederic Legrand – COMEO via shutterstock.com
Franciaországban zajlik a klÃmacsúcs, amirÅ‘l éppenséggel érkezhetne több hÃr is. Már azokon kÃvül, amiket a szociális hálókon láthatunk, ahol például a nagyvállalatok szennyezése ellen szónokló civileket álruhás rendÅ‘rök hurcolnak végig az utcán. No, de lássuk mi az a kevés, amit tudni lehet.
A tervek szerint a kormányok többsége olyan dokumentumot szeretett volna aláÃrni, amely valamilyen formában kötelezné az országokat, hogy közös vállalással 2 °C alatt tartsák a globális hÅ‘mérséklet növekedését. A civilek azonban úgy vélik, ez a vállalás kevés, és egy fél fokot kellene faragni belÅ‘le: „ha New York vagy London kerülne hamarosan vÃz alá, és nem holmi Csendes-Óceáni szigetek, akkor egészen biztosan másfél, és nem két fokról beszélnének most†– mondta Kumi Naidoo, a Greenpeace International igazgatója a The Nation magazinnak.
A fejletlenebb, gazdaságilag gyengébb, sebezhetÅ‘bb, és katasztrófáknak jobban kitett országok az 1,5 Celsius-fokért szálltak hadba, ahogyan a Párizsba összegyűlt civilek is, akik a csúcs kezdete óta lehetÅ‘ségeik szerint az utcán vannak, és megpróbálnak nyomást gyakorolni a vezetÅ‘kre, hiszen szerintük az elkövetkezÅ‘ évtizedekben akár életek millióit menthetné meg, ha a politikusok, nagyvállalatok vezetÅ‘i jobb belátásra bÃrhatóak lennének. A civilek utcai jelenléte annak ellenére is konstans, hogy a párizsi terrorista merényletsorozat óta gyakorlatilag tiltva vannak Franciaországban a tömeges demonstrációk, és két tucatnyi környezetvédelmi aktivistát tartóztattak le, holott sosem volt közük erÅ‘szakos cselekményekhez, és bizonyÃték sincs rá, hogy lenne.
Az, hogy a korlátozott lehetÅ‘ségekkel bÃró civilek ereje mire elég, nagy kérdés: ugyanis nemrég kiszivárgott egy dokumentum, amelyben az áll, hogy ez európai kormányok azt az instrukciót adták a tárgyaláson részt vevÅ‘ képviselÅ‘iknek, hogy akadályozzanak meg minden olyan diskurzust, amely a transz-atlanti megegyezések elé gördÃtene akadályokat. A szegényebb (például dél-amerikai) országok azon vannak, hogy maximálisan megfeleljenek a jövÅ‘ kihÃvásainak, az EU pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok kárára semmi ne történjen.
A Transzatlanti Kereskedelmi Egyezmény (TTIP), amit nemrégiben tárgyalt az Unió az Egyesült Ãllamokkal, jól példázza az EU retorikai és gyakorlati álláspontját a klÃmaváltozással kapcsolatban. Az Európai Bizottság elismerte, hogy a TTIP nagy veszélyt jelent a területek fajgazdagságára, természeti erÅ‘forrásokra és a természetre magára. Ãm ez nem bizonyult elég indoknak arra, hogy a Parlament újragondolja az egyezmény megkötésének szükségességét, még úgy sem, hogy több milliónyi tonna plusz szén-dioxid kibocsátását fogja eredményezni, különösen úgy, hogy a tervek szerint az EU masszÃv mennyiségű gázt és olajat fog importálni az Egyesült Ãllamoktól.
Mindenesetre hamarosan kiderülnek az esetleges egyezmény(ek) részletei, s az is biztos, hogy Párizs nem a tárgyalások végét jelenti. Gazdasági szempontból is nagyon fontos, hogy az ökológiai szemléletet és ezzel összefüggésben az energiahatékonyságot sikerüljön alkalmazni az ipari szektorban. Nagy Britanniában például tudatosan törekszenek erre, és ez 2008 óta több mint 400 millió eurós megtakarÃtást eredményezett ezeknek a cégeknek.
Várhatóan a civil szervezetek és a non-profit szféra még az elmúlt idÅ‘szakban történteknél is erÅ‘sebb kampányba kezd. Erre egyébként Martin Kaiser, a Greenpeace Nemzetközi KlÃmapolitikai Osztályának vezetÅ‘je már Ãgéretet is tett, jelezvén, hogy az Egyesült Ãllamokban és KÃnában különösen nagy figyelmet fognak erre fordÃtani. Tim Gore, az Oxfam Élelmiszer-biztonsági és KlÃmaváltozási igazgatója pedig azt mondta, amellett, hogy a gazdag országokra gyakorolnak nyomást, hogy segÃtsenek a szegényeknek, az élelmiszeripari szereplÅ‘ket is célba fogják venni.
