Urban Legend | 22.8.2012

Néhány mítosz a férfi és női szexualitásról

A populáris kultúrában és az evoulcionista elméletekben létezik néhány, szentnek és sérthetetlennek tartott elképzelés a nők és férfiak eltérő viszonyulásáról a szexualitáshoz. A férfiak állítólag többet gondolnak a szexre, mint a nők, többet kívánják a szexuális érintkezést és könnyebben bocsátkoznak egyéjszakás kalandokba. Kevesebbet válogatnak ezek megválasztásában, de úgy általában is.

Azonban azoknak a kutatásoknak a többsége, amelyek igazolták ezeket a sztereotípiákat, az ideálokhoz való viszonyulásra alapoztak, vagyis arra, hogy mit várnának el a szexuális életüktől. A Michigani Egyetem kutatói ezzel szemben azt vizsgálták meg, hogy mi történik a valódi élethelyzetekben.

Igaz-e, hogy a nőknek kevesebb parnerük van, mint a férfiaknak, és ezt így is szeretnék?

Amikor az alanyokat arról kérdezték, hogy szeretnének-e több partnert életük során, több férfi válaszolt igennel, mint nemmel. Amikor ugyanezt a tesztet nem a kívánságokra, hanem a valós élmények elmesélésére hegyezték ki, a különbség jelentősen csökkent. A kutatás minőségének javításához a pszichológusok egy trükkhöz is folyamodtak: egy gépezethez kapcsolták a tesztalanyokat, amelyről azt állították, hogy hazuságvizsgáló. A bogus pipeline néven is ismert technika arra kényszeríti az alanyokat, hogy szigorúbb elvek mentén gondolják át a válaszakiat, amelyeket gyakran befolyásol, hogy mit szeretnének. A hamis hazugságvizsgálós kísérleten kiderült, hogy a partnerek számát illetően a nők és a férfiak szexuális élete közötti különbség elenyésző.

Többet gondolnak-e a férfiak a szexre, mint a nők?

Ennek a sztereotípiának a korábbi vizsgálataiban a kutatás csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozott. A kérdést egyszerűen úgy tették fel, hogy hányszor gondolnak a szexre, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a férfiak agya exrémen a szexualitásra összpontosít.

A michigani kutatók másképp közelítették meg a kérdést: nemcsak azt kérdezték meg, hogy milyen gyakran gondolnak a szexre, hanem az ételre és az alvásra is, és az derült ki, hogy a férfiak általában többet foglalkoznak a saját fiziológiai szükségleteikkel, mint a nők, és mindegyikkel nagyjából egyformán gyakran. Ennek nem valami természetes irányultság, hanem inkább a társadalmi berendezkedés lehet az oka: a nőket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.

A nők ritkábban élnek meg orgazmust?

Erre a válasz egyértelműen igen, és igencsak nagy mértékben. A valódi kérdés viszont az, hogy ez biológiai meghatározottság miatt történik-e így, vagy a társadalmi kontextus függvényében változhat?
A kutatás azt mutatta ki, hogy a nőknek ritkábban van orgazmusuk az egyéjszakás kalandok során, gyakrabban az ugyanazzal a partnerrel megismételt együttlétekben, a hosszútávú kapcsolatban pedig a különbség a férfiakhoz képest jelentősen csökken, csupán 79%-ra.

A magyarázat nem más, mint hogy a kapcsolatokban a férfi inkább odafigyel a közösülésen kívüli elemekre is, pl. az előjátékra. Az orgazmus elérése tehát nem a biológiai különbségektől, hanem a szexuális praktikáktól függ.

A férfiak könnyebben belemennek kompromisszumok nélküli szexuális kapcsolatokba?

A sztereotípiák és a kutatások azt igazolják, hogy a férfiak inkább belemennek azokba a kapcsolatokba, amelyeket casual sexnek is nevezünk. Amikor ezeket a vizsgálatokat újra elvégezték, olyan formában, hogy a potenciális partnerek szexuális képességeiről is kérdezték az alanyokat, a különbségek eltűntek. A nők is szívesen bocsátkoznak alkalmi szexbe, ha a partner ért a testi szerelemhez. A nők tartózkodásának egy része a társadalmi megbélyegzettségből is adódik, félnek, hogy lenézik őket, ha ilyen jellegű szexuális életet folytatnak.

Válogatósabbak-e a nők, mint a férfiak?

Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy a nők jobban odafigyelnek szexuális partnerük megválasztására, mert az utódnemzést is belekalkulálják az együttlétbe. De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nők rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.

Az olyan helyzetekben, amikor egy nő nagyobb népszerűségnek örvend a férfiak körében, nyilván válogatósabb. A pszichológusok viszont azokat a helyzeteket is elemezték, amikor egy férfit több nő “környékez meg.” Az eredmény várható volt: a férfi jobban válogatott. A nők pedig “csábító üzemmódba” helyezkedtek, többször próbálkoztak többféle férfiakkal, lazább kritériumok alapján. A szelekció tehát nem feltétlenül a biológiától, hanem a társadalmi szereptől is függ.

Ugyanitt tesztelték azt a hipotézist is, amely szerint a nőknek egy férfiban fontosabb a státus, mint a vonzerő. Azokban a tesztekben, ahol a nők óhajait mérték, be is igazolódott, viszont amikor a valóságot nézték, nem. Mind a nők, mind a férfiak vagy a társadalmi pozíció, vagy a vonzerő, vagy mindkettő alapján választottak párt – a valódi életben ezek a kritériumok messze nem szigorúak.

A cikk a TOTB-n megjelent írás fordítása. Az angol nyelvű tanulmány .pdf formátumban ide kattintva tekinthető meg.