Urban Legend | 22.8.2012
Néhány mÃtosz a férfi és nÅ‘i szexualitásról

A populáris kultúrában és az evoulcionista elméletekben létezik néhány, szentnek és sérthetetlennek tartott elképzelés a nÅ‘k és férfiak eltérÅ‘ viszonyulásáról a szexualitáshoz. A férfiak állÃtólag többet gondolnak a szexre, mint a nÅ‘k, többet kÃvánják a szexuális érintkezést és könnyebben bocsátkoznak egyéjszakás kalandokba. Kevesebbet válogatnak ezek megválasztásában, de úgy általában is.
Azonban azoknak a kutatásoknak a többsége, amelyek igazolták ezeket a sztereotÃpiákat, az ideálokhoz való viszonyulásra alapoztak, vagyis arra, hogy mit várnának el a szexuális életüktÅ‘l. A Michigani Egyetem kutatói ezzel szemben azt vizsgálták meg, hogy mi történik a valódi élethelyzetekben.
Igaz-e, hogy a nÅ‘knek kevesebb parnerük van, mint a férfiaknak, és ezt Ãgy is szeretnék?
Amikor az alanyokat arról kérdezték, hogy szeretnének-e több partnert életük során, több férfi válaszolt igennel, mint nemmel. Amikor ugyanezt a tesztet nem a kÃvánságokra, hanem a valós élmények elmesélésére hegyezték ki, a különbség jelentÅ‘sen csökkent. A kutatás minÅ‘ségének javÃtásához a pszichológusok egy trükkhöz is folyamodtak: egy gépezethez kapcsolták a tesztalanyokat, amelyrÅ‘l azt állÃtották, hogy hazuságvizsgáló. A bogus pipeline néven is ismert technika arra kényszerÃti az alanyokat, hogy szigorúbb elvek mentén gondolják át a válaszakiat, amelyeket gyakran befolyásol, hogy mit szeretnének. A hamis hazugságvizsgálós kÃsérleten kiderült, hogy a partnerek számát illetÅ‘en a nÅ‘k és a férfiak szexuális élete közötti különbség elenyészÅ‘.
Többet gondolnak-e a férfiak a szexre, mint a nők?
Ennek a sztereotÃpiának a korábbi vizsgálataiban a kutatás csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozott. A kérdést egyszerűen úgy tették fel, hogy hányszor gondolnak a szexre, és ebbÅ‘l azt a következtetést vonták le, hogy a férfiak agya exrémen a szexualitásra összpontosÃt.
A michigani kutatók másképp közelÃtették meg a kérdést: nemcsak azt kérdezték meg, hogy milyen gyakran gondolnak a szexre, hanem az ételre és az alvásra is, és az derült ki, hogy a férfiak általában többet foglalkoznak a saját fiziológiai szükségleteikkel, mint a nÅ‘k, és mindegyikkel nagyjából egyformán gyakran. Ennek nem valami természetes irányultság, hanem inkább a társadalmi berendezkedés lehet az oka: a nÅ‘ket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.
A nők ritkábban élnek meg orgazmust?
Erre a válasz egyértelműen igen, és igencsak nagy mértékben. A valódi kérdés viszont az, hogy ez biológiai meghatározottság miatt történik-e Ãgy, vagy a társadalmi kontextus függvényében változhat?
A kutatás azt mutatta ki, hogy a nőknek ritkábban van orgazmusuk az egyéjszakás kalandok során, gyakrabban az ugyanazzal a partnerrel megismételt együttlétekben, a hosszútávú kapcsolatban pedig a különbség a férfiakhoz képest jelentősen csökken, csupán 79%-ra.
A magyarázat nem más, mint hogy a kapcsolatokban a férfi inkább odafigyel a közösülésen kÃvüli elemekre is, pl. az elÅ‘játékra. Az orgazmus elérése tehát nem a biológiai különbségektÅ‘l, hanem a szexuális praktikáktól függ.
A férfiak könnyebben belemennek kompromisszumok nélküli szexuális kapcsolatokba?
A sztereotÃpiák és a kutatások azt igazolják, hogy a férfiak inkább belemennek azokba a kapcsolatokba, amelyeket casual sexnek is nevezünk. Amikor ezeket a vizsgálatokat újra elvégezték, olyan formában, hogy a potenciális partnerek szexuális képességeirÅ‘l is kérdezték az alanyokat, a különbségek eltűntek. A nÅ‘k is szÃvesen bocsátkoznak alkalmi szexbe, ha a partner ért a testi szerelemhez. A nÅ‘k tartózkodásának egy része a társadalmi megbélyegzettségbÅ‘l is adódik, félnek, hogy lenézik Å‘ket, ha ilyen jellegű szexuális életet folytatnak.
Válogatósabbak-e a nők, mint a férfiak?
Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy a nők jobban odafigyelnek szexuális partnerük megválasztására, mert az utódnemzést is belekalkulálják az együttlétbe. De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nők rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.
Az olyan helyzetekben, amikor egy nÅ‘ nagyobb népszerűségnek örvend a férfiak körében, nyilván válogatósabb. A pszichológusok viszont azokat a helyzeteket is elemezték, amikor egy férfit több nÅ‘ “környékez meg.†Az eredmény várható volt: a férfi jobban válogatott. A nÅ‘k pedig “csábÃtó üzemmódba†helyezkedtek, többször próbálkoztak többféle férfiakkal, lazább kritériumok alapján. A szelekció tehát nem feltétlenül a biológiától, hanem a társadalmi szereptÅ‘l is függ.
Ugyanitt tesztelték azt a hipotézist is, amely szerint a nÅ‘knek egy férfiban fontosabb a státus, mint a vonzerÅ‘. Azokban a tesztekben, ahol a nÅ‘k óhajait mérték, be is igazolódott, viszont amikor a valóságot nézték, nem. Mind a nÅ‘k, mind a férfiak vagy a társadalmi pozÃció, vagy a vonzerÅ‘, vagy mindkettÅ‘ alapján választottak párt – a valódi életben ezek a kritériumok messze nem szigorúak.
A cikk a TOTB-n megjelent Ãrás fordÃtása. Az angol nyelvű tanulmány .pdf formátumban ide kattintva tekinthetÅ‘ meg.





Közzétéve: 22.8.2012, 7:50 pm
“a nÅ‘ket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.”
Mekkora marhaság…
Közzétéve: 5.9.2012, 7:14 pm
“De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nÅ‘k rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.”
Néhány alapvető és sajnálatos hiba.
(1) A “fordÃtó” anonimitásba rejtÅ‘zködik, mossa a kezét (higiénikus).
(2) Az eredeti publikáció részeinek fordÃtása nem különül el a fordÃtó magánvéleményétÅ‘l. A szerzÅ‘k sehol nem filozofálnak az emberi viselkedés evolúciós múltjáról azt szakszerűtlen kritikákkal célozva, ahogy a fordÃtó teszi. Ezt nem is tehetik meg egy 3,9-es impakt faktorral rendelkezÅ‘, lektorált folyóiratnál, mert hamar kipenderÃtenék kéziratukat – de könnyen megtehetÅ‘ a TOTB-nél. No meg szakmai önégestés kinek lenne a célja?
(3) A fordÃtónak lehetne annyi igénye egy újságÃrói érdem megcélzására, hogy legalább megpróbál mélyebbre ásni ebbe a nem túl egyszerű témába. Az evolúciós folyamatok mechanizmusainak megértése nem olyas valami, amit az anyatejbÅ‘l fel lehet szÃvni vagy a piacon a kofával meg lehet tárgyalni két fej fokhagyma és két kiló gogosár-árdéj kimérése között. Ha Ãgy lenne, sokan ücsörögnének Oxford-ban meg Stan(d)ford-ban evolúcióbiológia professzora státusszal. Ha a fordÃtó mégis ezt gondolja (legalábbis eszerint Ãr és fejt ki véleményt), bizonyára az a tÃpusú tÃpus, aki az orvost is kioktatja, hogy mivel kezelje, afféle Kovács-Szabó János István (Magyari Tivadar fÅ‘szereplÅ‘je) archetÃpus, akinek szavajárása: nekem ne még monggya senki! Jobb megmaradni a szakképesÃtés határmezsgyéin belül. Sikeres átlépéshez továbbképesÃtés, sok olvasás vagy szakember véleménye lehet megoldás. A fenti témában ajánlott valamilyen minÅ‘ségi és kurrens evolúciós pszichológiai összefoglaló (review) Ãrás (pl.: Thornhill R. and Gangestad S.W. 2008. The Evolutionary Biology of Human Female Sexuality. Oxford Univ Press). Végezetül, az eredeti cikk egy klasszikus (ún. kvalitatÃv) review, ami egyre inkább teret veszÃt a sokkal objektÃvebb kvantitatÃv review-val (meta-analÃzis) szemben. A review-hoz képest szokatlanul rövidke irodalomjegyzék is mutatja a cikk szűkös hatósugarát, ami totálisan mellÅ‘zi a nagy ütemben fejlÅ‘dÅ‘ evolúciós pszichológia és evolúciós antropológia modern eredményeit.
Összességében a hazai médiában a tudományos rovat sok helyütt hiányzik, ahol létezik ilyen eredményeket népszerűsÃtÅ‘ Ãrás, ott terhelve vannak szakmai hibákkal. Nem véletlen, hogy ebben kimagasló hÃrportálok (pl. BBC, Guardian, de közelebbiek is, mint Origo, mRNS.hu, Critical Biomass) szakemberekkel dolgoznak. Lehetne a Transindex a jégtörÅ‘. Mehetne is a fÅ‘oldalra a kulturális rovat hirdetése mellé: “Keresünk valakit, aki tudja, hogy az (evolúciós) adaptáció nem ugyanaz, mint a Twilight vámpÃrosdi filmre való adaptációja. Hiánypótló lenne.
Közzétéve: 6.9.2012, 7:45 am
Totuși, femeile au acum la dispoziție mijloace contraceptive și oamenii nu sunt niște automate pre-programate de mecanismele evoluționiste, pot lua decizii și împotriva acestora (contracepția fiind cel mai bun exemplu).
Kérem, mutassa ki, hogy a fenti mondat fordÃtásában hol jelenik meg “a fordÃtó magánvéleménye”.
Közzétéve: 6.9.2012, 6:16 pm
🙂
Pedig elég konkrét voltam, amikor egy 3,9-es impakt faktorral rendelkezÅ‘ szkalpot hasonlÃtottam össze a TOTB-vel. Az itteni Ãrás egy fordÃtás fordÃtása! A román verzió sem mentes azok alól, amit elÅ‘zÅ‘leg Ãrtam. Tessék összevetni az EREDETI belinkelt cikkel, ami a Current Directions in Psychological Science cÃmű lapban jelent meg. Az összehasonlÃtást tehát ez itt szereplÅ‘ megfelelÅ‘vel kell megejteni (298. oldal, jobb hasábján lévÅ‘ alcÃm alá tartózó szövegrész). Ennek tükrében kell értelmezni mindazt, amit Ãrtam. Sajnos a hibák továbbra is ácsingóznak. A kritikát nem kell mélyre szÃvni és lenn tartani. Én kizárólag segÃtÅ‘ szándékkal Ãrtam. Sztem elÅ‘revinné a rovat minÅ‘ségét, ha ezek a szempontok szempontokká válnának.