Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Legend | 22.8.2012

Néhány mítosz a férfi és női szexualitásról

A populáris kultúrában és az evoulcionista elméletekben létezik néhány, szentnek és sérthetetlennek tartott elképzelés a nők és férfiak eltérő viszonyulásáról a szexualitáshoz. A férfiak állítólag többet gondolnak a szexre, mint a nők, többet kívánják a szexuális érintkezést és könnyebben bocsátkoznak egyéjszakás kalandokba. Kevesebbet válogatnak ezek megválasztásában, de úgy általában is.

Azonban azoknak a kutatásoknak a többsége, amelyek igazolták ezeket a sztereotípiákat, az ideálokhoz való viszonyulásra alapoztak, vagyis arra, hogy mit várnának el a szexuális életüktől. A Michigani Egyetem kutatói ezzel szemben azt vizsgálták meg, hogy mi történik a valódi élethelyzetekben.

Igaz-e, hogy a nőknek kevesebb parnerük van, mint a férfiaknak, és ezt így is szeretnék?

Amikor az alanyokat arról kérdezték, hogy szeretnének-e több partnert életük során, több férfi válaszolt igennel, mint nemmel. Amikor ugyanezt a tesztet nem a kívánságokra, hanem a valós élmények elmesélésére hegyezték ki, a különbség jelentősen csökkent. A kutatás minőségének javításához a pszichológusok egy trükkhöz is folyamodtak: egy gépezethez kapcsolták a tesztalanyokat, amelyről azt állították, hogy hazuságvizsgáló. A bogus pipeline néven is ismert technika arra kényszeríti az alanyokat, hogy szigorúbb elvek mentén gondolják át a válaszakiat, amelyeket gyakran befolyásol, hogy mit szeretnének. A hamis hazugságvizsgálós kísérleten kiderült, hogy a partnerek számát illetően a nők és a férfiak szexuális élete közötti különbség elenyésző.

Többet gondolnak-e a férfiak a szexre, mint a nők?

Ennek a sztereotípiának a korábbi vizsgálataiban a kutatás csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozott. A kérdést egyszerűen úgy tették fel, hogy hányszor gondolnak a szexre, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a férfiak agya exrémen a szexualitásra összpontosít.

A michigani kutatók másképp közelítették meg a kérdést: nemcsak azt kérdezték meg, hogy milyen gyakran gondolnak a szexre, hanem az ételre és az alvásra is, és az derült ki, hogy a férfiak általában többet foglalkoznak a saját fiziológiai szükségleteikkel, mint a nők, és mindegyikkel nagyjából egyformán gyakran. Ennek nem valami természetes irányultság, hanem inkább a társadalmi berendezkedés lehet az oka: a nőket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.

A nők ritkábban élnek meg orgazmust?

Erre a válasz egyértelműen igen, és igencsak nagy mértékben. A valódi kérdés viszont az, hogy ez biológiai meghatározottság miatt történik-e így, vagy a társadalmi kontextus függvényében változhat?
A kutatás azt mutatta ki, hogy a nőknek ritkábban van orgazmusuk az egyéjszakás kalandok során, gyakrabban az ugyanazzal a partnerrel megismételt együttlétekben, a hosszútávú kapcsolatban pedig a különbség a férfiakhoz képest jelentősen csökken, csupán 79%-ra.

A magyarázat nem más, mint hogy a kapcsolatokban a férfi inkább odafigyel a közösülésen kívüli elemekre is, pl. az előjátékra. Az orgazmus elérése tehát nem a biológiai különbségektől, hanem a szexuális praktikáktól függ.

A férfiak könnyebben belemennek kompromisszumok nélküli szexuális kapcsolatokba?

A sztereotípiák és a kutatások azt igazolják, hogy a férfiak inkább belemennek azokba a kapcsolatokba, amelyeket casual sexnek is nevezünk. Amikor ezeket a vizsgálatokat újra elvégezték, olyan formában, hogy a potenciális partnerek szexuális képességeiről is kérdezték az alanyokat, a különbségek eltűntek. A nők is szívesen bocsátkoznak alkalmi szexbe, ha a partner ért a testi szerelemhez. A nők tartózkodásának egy része a társadalmi megbélyegzettségből is adódik, félnek, hogy lenézik őket, ha ilyen jellegű szexuális életet folytatnak.

Válogatósabbak-e a nők, mint a férfiak?

Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy a nők jobban odafigyelnek szexuális partnerük megválasztására, mert az utódnemzést is belekalkulálják az együttlétbe. De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nők rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.

Az olyan helyzetekben, amikor egy nő nagyobb népszerűségnek örvend a férfiak körében, nyilván válogatósabb. A pszichológusok viszont azokat a helyzeteket is elemezték, amikor egy férfit több nő “környékez meg.” Az eredmény várható volt: a férfi jobban válogatott. A nők pedig “csábító üzemmódba” helyezkedtek, többször próbálkoztak többféle férfiakkal, lazább kritériumok alapján. A szelekció tehát nem feltétlenül a biológiától, hanem a társadalmi szereptől is függ.

Ugyanitt tesztelték azt a hipotézist is, amely szerint a nőknek egy férfiban fontosabb a státus, mint a vonzerő. Azokban a tesztekben, ahol a nők óhajait mérték, be is igazolódott, viszont amikor a valóságot nézték, nem. Mind a nők, mind a férfiak vagy a társadalmi pozíció, vagy a vonzerő, vagy mindkettő alapján választottak párt – a valódi életben ezek a kritériumok messze nem szigorúak.

A cikk a TOTB-n megjelent írás fordítása. Az angol nyelvű tanulmány .pdf formátumban ide kattintva tekinthető meg.

Címkék: , , , , , , ,

4 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: gumicsizma
    Közzétéve: 22.8.2012, 7:50 pm

    “a nÅ‘ket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.”
    Mekkora marhaság…

  2. A hozzászólás szerzője: cs
    Közzétéve: 5.9.2012, 7:14 pm

    “De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nÅ‘k rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.”

    Néhány alapvető és sajnálatos hiba.
    (1) A “fordító” anonimitásba rejtÅ‘zködik, mossa a kezét (higiénikus).
    (2) Az eredeti publikáció részeinek fordítása nem különül el a fordító magánvéleményétÅ‘l. A szerzÅ‘k sehol nem filozofálnak az emberi viselkedés evolúciós múltjáról azt szakszerűtlen kritikákkal célozva, ahogy a fordító teszi. Ezt nem is tehetik meg egy 3,9-es impakt faktorral rendelkezÅ‘, lektorált folyóiratnál, mert hamar kipenderítenék kéziratukat – de könnyen megtehetÅ‘ a TOTB-nél. No meg szakmai önégestés kinek lenne a célja?
    (3) A fordítónak lehetne annyi igénye egy újságírói érdem megcélzására, hogy legalább megpróbál mélyebbre ásni ebbe a nem túl egyszerű témába. Az evolúciós folyamatok mechanizmusainak megértése nem olyas valami, amit az anyatejből fel lehet szívni vagy a piacon a kofával meg lehet tárgyalni két fej fokhagyma és két kiló gogosár-árdéj kimérése között. Ha így lenne, sokan ücsörögnének Oxford-ban meg Stan(d)ford-ban evolúcióbiológia professzora státusszal. Ha a fordító mégis ezt gondolja (legalábbis eszerint ír és fejt ki véleményt), bizonyára az a típusú típus, aki az orvost is kioktatja, hogy mivel kezelje, afféle Kovács-Szabó János István (Magyari Tivadar főszereplője) archetípus, akinek szavajárása: nekem ne még monggya senki! Jobb megmaradni a szakképesítés határmezsgyéin belül. Sikeres átlépéshez továbbképesítés, sok olvasás vagy szakember véleménye lehet megoldás. A fenti témában ajánlott valamilyen minőségi és kurrens evolúciós pszichológiai összefoglaló (review) írás (pl.: Thornhill R. and Gangestad S.W. 2008. The Evolutionary Biology of Human Female Sexuality. Oxford Univ Press). Végezetül, az eredeti cikk egy klasszikus (ún. kvalitatív) review, ami egyre inkább teret veszít a sokkal objektívebb kvantitatív review-val (meta-analízis) szemben. A review-hoz képest szokatlanul rövidke irodalomjegyzék is mutatja a cikk szűkös hatósugarát, ami totálisan mellőzi a nagy ütemben fejlődő evolúciós pszichológia és evolúciós antropológia modern eredményeit.

    Összességében a hazai médiában a tudományos rovat sok helyütt hiányzik, ahol létezik ilyen eredményeket népszerűsítÅ‘ írás, ott terhelve vannak szakmai hibákkal. Nem véletlen, hogy ebben kimagasló hírportálok (pl. BBC, Guardian, de közelebbiek is, mint Origo, mRNS.hu, Critical Biomass) szakemberekkel dolgoznak. Lehetne a Transindex a jégtörÅ‘. Mehetne is a fÅ‘oldalra a kulturális rovat hirdetése mellé: “Keresünk valakit, aki tudja, hogy az (evolúciós) adaptáció nem ugyanaz, mint a Twilight vámpírosdi filmre való adaptációja. Hiánypótló lenne.

    • A hozzászólás szerzője: rácztimi
      Közzétéve: 6.9.2012, 7:45 am

      Totuși, femeile au acum la dispoziție mijloace contraceptive și oamenii nu sunt niște automate pre-programate de mecanismele evoluționiste, pot lua decizii și împotriva acestora (contracepția fiind cel mai bun exemplu).

      Kérem, mutassa ki, hogy a fenti mondat fordításában hol jelenik meg “a fordító magánvéleménye”.

      • A hozzászólás szerzője: cs
        Közzétéve: 6.9.2012, 6:16 pm

        🙂
        Pedig elég konkrét voltam, amikor egy 3,9-es impakt faktorral rendelkező szkalpot hasonlítottam össze a TOTB-vel. Az itteni írás egy fordítás fordítása! A román verzió sem mentes azok alól, amit előzőleg írtam. Tessék összevetni az EREDETI belinkelt cikkel, ami a Current Directions in Psychological Science című lapban jelent meg. Az összehasonlítást tehát ez itt szereplő megfelelővel kell megejteni (298. oldal, jobb hasábján lévő alcím alá tartózó szövegrész). Ennek tükrében kell értelmezni mindazt, amit írtam. Sajnos a hibák továbbra is ácsingóznak. A kritikát nem kell mélyre szívni és lenn tartani. Én kizárólag segítő szándékkal írtam. Sztem előrevinné a rovat minőségét, ha ezek a szempontok szempontokká válnának.

Szólj hozzá!