Védett fajok | 4.6.2010
A boglárkalepke esete a hangyával
Maculinea nausithous egy vérfű virágzatán. Fotó: Vizauer Tibor Csaba
– Anyuuu, a virágok tudnak repülni?
– Nem kisfiam, az egy lepke.
A lepkék nemcsak a gyerekek fantáziáját képesek megmozgatni. Kevés az a felnÅ‘tt, aki a természetben sétálva közömbös marad a sokszÃnű hatlábú repülÅ‘ csodák látványára. Olykor akkora számban figyelhetjük meg Å‘ket, hogy nehéz elhinni, hogy egyes fajaik védelemre szorulnak. És mégis.
Czekes Zsolt-Vizauer Tibor-Csaba
A lepkék a rovarvilág egyik közkedvelt, és legintenzÃvebben kutatott csoportját képezik, a kis mozgó, szÃnes „virágok†népszerűsége régóta töretlen. A lepkék ugyanakkor a kutatók figyelmét is nagymértékben élvezik, a biológia számos területén, a természetvédelemben modellfajokként tekintenek rájuk.
Népszerűségük ellenére – részben akár ennek köszönhetően – több faj helyi kihalásáról vagy megritkulásáról is beszámoltak Európában, többek között a hangyaboglárkákéról.
Maculinea arion. Fotó: Vizauer Tibor Csaba
A hangyaboglárkák (Maculinea spp. = Phengaris spp. újabban) hat faja közül az öt európai kivétel nélkül megtalálható Erdélyben, négyet mérsékelten veszélyeztetett (near threatened), egyet sérülékeny (vulnerable) védelmi kategóriába sorol az IUCN, ugyanakkor ebbÅ‘l a élÅ‘helyvédelmi irányelv hármat közösségi jelentÅ‘ségű, szigorú védelemre szoruló fajként emlÃt, mÃg egyet a Berni Egyezmény szigorúan védettnek nyilvánÃtott.
A Romániában élő öt faj a nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion), a lápi (M. alcon), a karszti hangyaboglárka (M. rebeli), a vérfű hangyaboglárka (M. teleius) és a sötét hangyaboglárka (M. nausithous).
Maculinea alcon peték egy kornistárnics virágain. Fotó: Markó Bálint
Maculinea nausithous. Fotó: Markó Bálint
Maculinea teleius egy vérfű virágzatán. Fotó: Vizauer Tibor Csaba
A hangyaboglárkák néhány évtizeddel ezelőtt kerültek a tudományos érdeklődés középpontjába egyedülálló életmódjuknak köszönhetően. A hangyaboglárkák élete ugyanis szorosan függ két másik élőlény, egy adott növény- és hangyafaj jelenlététől.
A nőstény lepkék petéiket egy adott tápnövény virágzatára vagy hajtásaira helyezik, ahol a petéből kikelő hernyók a növény szöveteivel, főként a magkezdeményekkel táplálkoznak. A peterakásra alkalmas növény fajonként különbözik, a vérfű és sötét hangyaboglárka tápnövénye a vérfű (Sanguisorba officinalis). A lápi hangyaboglárkáé a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a karszti hangyaboglárkáé a Szent-László tárnics (Gentiana cruciata), a nagyfoltú hangyaboglárka pedig különböző kakukkfűféléket (Thymus spp.) használ gazdanövényként.
A hernyó néhány hét alatt a negyedik lárvastádiumba kerülve (ekkor, fajtól függően, még csupán néhány milliméter hosszúságú és néhány gramm tömegű), átrágja magát a virágon és leereszkedik a talajra. Ebben a pillanatban számára elkezdődik a létfontosságú versenyfutás, ugyanis ha rövid időn belül nem találja meg egy adott vörös bütyköshangyafaj (Myrmica spp.) egyede, akkor ragadozók napi menüjének egyik pontjaként végzi életét.
A hangyagazdák (Myrmica spp). Fotó: Antje Schulte/flickr.com
Hogyha szerencsés módon a kellÅ‘ hangyagazdafajok dolgozói rátalálnak, akkor jellegzetes rituálé után „örökbe fogadjákâ€. Az örökbefogadott hernyó, annak ellenére, hogy nagyobb és morfológiailag is különbözik a hangyagazda lárváitól, sikeresen álcázza magát és eléri, hogy a hangyadolgozók megtűrjék a fészekben – ebben az esetben a hangyalárvákat fogyasztva fejlÅ‘dik (ragadozó stratégia) – vagy az álca olyannyira sikeres, hogy a hangyadolgozók saját lárvájuknak nézve közvetlen módon etetik (kakukk stratégia).
A hangyafészekben töltött idÅ‘ jelentÅ‘ségét jelzi, az itt eltöltött idÅ‘ (kb. 9 hónap) tartama mellett, hogy a lárva testtömeg-gyarapodásának 98-99%-át itt éri el, itt bábozódik be, és innen kel ki a kifejlett lepke (imágó) a következÅ‘ évben. A fészekben eltöltött idÅ‘ alatt a lárva testfelszÃnén található anyagok biztosÃtják, hogy a hangyák nem tekintik Å‘t ellenségnek (kémiai mimikri), ugyanakkor az anyagok viszont a kifejlett lepkén nincsenek jelen, tehát a bábból kibúvó lepkének rövid idÅ‘n belül ki kell menekülnie a hangyafészekbÅ‘l, különben a „mostohaanyái†elpusztÃtják.
Az egy, vagy néhány hangyafajra illetve növényfajra való szakosodás a lepkék számára elÅ‘nyös lehet, hiszen a gazdanövény relatÃv biztonságát a hangyakolónia kényelmes védelmével váltják fel, de ennek a nagyfokú szakosodásnak megvan az ára is, mivel egy ilyen rendszerben bekövetkezÅ‘ bármilyen apró változás képes a lepke vesztét okozni. Ez történt 1979-ben Nagy-Britanniában, ahol az egykor gyakorinak számÃtó nagyfoltú hangyaboglárka az élÅ‘hely körülmények enyhe változása következtében kihalt.
A hangyaboglárkák helyzete nem csupán Nagy-Britanniában aggasztó, az utóbbi évtizedekben ugyanis populációk Európa szerte drasztikus csökkenést mutatnak, főként a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai országokban, mint Hollandia. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a hangyaboglárka fajok a változásokra az átlagosnál jóval érzékenyebbek, ezért természetvédelmi célokra használhatóak ún. zászlóshajó fajokként. Eltűnésük vagy populációik csökkenése az élőhely leromlását, természetességének csökkenését jelzi.
Védelmük különösen nagy kihÃvás, hiszen a lepke-hangya-növény rendszer alkotóelemeit külön-külön védeni is nehéz feladat, fÅ‘leg mivel sem a lepkék tápnövényei, sem a hangyagazda fajok nem védettek, ezért valójában az élÅ‘helyszintű védelem az egyetlen, ami eredményes lehet.
Szerzők: Czekes Zsolt biológus, doktorandusz a BBTE-en, Vizauer Tibor-Csaba ökológus, a Román Lepkészeti Egyesület tagja











Közzétéve: 4.6.2010, 11:46 am
Erdélyben hol élnek ezek a lepkék? Milyen népszerű kirándulóhelyeken lehet találkozni velük?
Közzétéve: 4.6.2010, 2:41 pm
Nagyon szep. Koszonom.
Közzétéve: 5.6.2010, 9:03 am
Erdélyben több helyről jelezték a lepkék jelenlétét, erősebb populáció pl. Kolozsvár környékén és Gyergyószentmiklós közelében található.
Nem tudom, mit fed pontosan a népszerű kirándulóhelyek kifejezés, ami egyértelmű, hogy minél zavartabb egy élÅ‘hely annál kevésbé valószÃnű, hogy ezek a lepkék megtalálhatóak, ugyanis a zavarást Å‘k gyakran úgy “jelzik”, hogy egyszerűen eltűnnek a területrÅ‘l.
Közzétéve: 5.6.2010, 10:14 am
Pl. a Szent Anna-tó környékén, Bálványoson, Gyilkos-tónál, a Hargitán, a kolozsvári Bükkben, a Tarnicánál megtalálhatóak?
Közzétéve: 5.6.2010, 7:56 pm
Boromirnak:
Ezek a lepkék előfordulása elsőrosban az élőhely és ezen belül a tápnövény (a hernyó által fogyaszott növény) jelenlététől függ (lásd a cikkben), amellett mindegyiknek van egy bizonyos repülési időszaka, amikor a kifejlett lepkék repülnek. Az év többi részében pete, hernyó majd báb állapotban leledzik.
Mivel több fajról va szó, röviden mindegyikről.
A nagyfoltú hangyaboglárka (M.arion) a legelterjedtebb országszerte. ÉlÅ‘helye elsÅ‘rosban jó állapotban, extenzÃven használt legelÅ‘k, például Kolozsvár mellett töb helyen, ahol van kakukkfű. A lepke május-július (magasabb térszinteken augusztus) között repül.
A vérfű (M.telejus) és a sötét (M.nausithous) hangyaboglárkák már ritkábbak. Mindkettő többnyire nedves kaszálókon fordulnak elő. A M.telejus gyakoribb, mindkét faj július-augustusban repül. A M.nausithous nálunk kivételesen ritka. Erdélyben két-három populációja ismert, egyik a Kolozsvári Szénafüveken, a második Válaszút mellett (Kolozs megye), és talán van egy harmadik Vasláb (Hargita megye) környéki lápokon. Moldova északi részén még két populációja ismert, és ennyi van Romániában ismereteink szerint.
A M.naustihous-nál nemrég bebizonyosodott, hogy egy keleti, az ukrán sztyeppekrÅ‘l leÃrt alfaja él nálunk, amit Kijev mellÅ‘l Ãrtak le (M. nausithous kijevensis). Magyarországon és ettÅ‘l nyugatabbra már a másik alfaj, a M. naustihous nausithous él, tehát Erdély nyugati része a választóvonal a két alfaj között. A két alfaj élÅ‘helye is eltér: a nyugati alfaj fÅ‘leg folyóvizek árterében található nedves (és vizesebb) kaszálókon tenyészik (mint amilyet látsz például az Olt mentén, a Keleti-Kárpátok medencéiben, de itt nem találták meg) , a Szamosmenti-dombságon pedig domboldalakon, ahol helyenként kialakult kis mélyedések talajában megmaradt csapadékvÃz miatt nÅ‘ a tápnövénye, az Å‘szi vérfű. Magyarorzságon és ettÅ‘l nyugatabbra ilyen élÅ‘hely nincs. Tehát a tápvövény ugyanaz mindkét alfajnak, de az élÅ‘hely mikroklimatikus és edafikus (talajtani) tényezÅ‘i különböznek. Nem mellékes tény, hogy mÃg Magyarországon és ettÅ‘l nyugatabbra ennek a lepkének a Mymrmica rubra a hanyagazda, nálunk a M.scabrinodis. Eddig ez a hangya, mit a lepke gazdája ismeretlen volt, Erdélyben találták meg elÅ‘szÅ‘r.
A lápi (M.alcon) és a karszti hangyaboglárka (M.rebeli) június végétÅ‘l július végéig láthatóak. Az elsÅ‘ ugyancsak nedves területeken, kaszálokon fordul elÅ‘, ahol van kornistárnics. Viszonylag elterjedt. A másik faj már szárazabb területeken él, ahol Szent-László tárnics van. Erdélyben helyenként a két tárnicsfaj egymás mellett is elÅ‘fordul , és itt mindkét faj élhet, mint például Válaszút környékén. TÅ‘lünk nyugatabbra , például Magyarországon a két faj élÅ‘helye térben eltér, mivel a tápnövényük is elkülönül: az egyik csak nedves, a másik csak száraz élÅ‘helyeken tenyészik. De az Erdélyi-MezÅ‘ség erdÅ‘ssztyepp zónájában, például a Szamosmenti-dombságon a mikroklimatikus és edafikus jellegzetes viszonyok miatt, például a Kolozsvár mellett a száraz domboldalakon a Szent-László tárnics, de az anyagos (tehát vÃzátnemeresztÅ‘) alapkÅ‘zeten kialakult kisebb mélyedésekben nedvesebb a talaj és itt más a kornistárnics is megtelepszik. Én 2 m-re egymás mellett is megtaláltam a két növényt, elvileg a két faj hangyaboglárka faj egymás mellett él.
Mellékesen megjegyzem, hogy valószÃnűleg a két faj egy és ugyanaz nálunk, ennek bizonyÃtására további vizsgálatok várnak. A szakemberek az ilyen taxonokat “ökotÃpusnak†nevezik: van egy szárazréti (M.rebeli-nek ismert), és van egy nedvesréti (M.alcon-nak ismert) ökotÃpus.
A kédésedre visszatérve: a Gyilkos-tó környékén biztos megvan a M.alcon (tavaly a Kis-Cohárdra mászva, a Tündérkertnek nevezett helyen találtam kornistárnicsot és rajta petéket), a Békás-szorosban pedig M.arion-t láttam. A Kolozsári Bükk bizonyos részein van M.telejus. További “népszerű†kirándulóhelyeken, például a Tordai-hasadékban van M.arion, Torockón M.rebeli. Elképzelhető, hogy a Szt.Anna tó környékén és a Hargitán is előfordul három-négy Maculinea faj. Ismereteink szerint mind az öt faj Romániában csak egyetlen helyen fordul elő: a Kolozsvári Szénafüveken.
De: mivel a boglárkalepkék között rengeteg a “kicsi kék vagy barna és fonákján pöttyös†faj (kb. 20-25), akárcsak a Maculinea-k, kell egy kis szakmai ismeret a fajok elkülönÃtésére. Tehát ha összefutsz egy kék boglárkalepkével, célszerű lefotozni (a szárny fonákját elsÅ‘sorban, itt vannak a határozóbélyegek) és szakemberrel megnézetni.
Közzétéve: 6.6.2010, 11:10 am
Sziasztok! Gratula a cikkecskehez es a szerkesztoknek is a szepen es hasznosan novekvo cikk gyujtemenyhez. Jo lenne egy kutatas ami felmerne a “sanguisorba foltokat (patchokat – ez szpeci Csabanak szol:D)” egy bejarhato teruleten es par konnektivitas valtozo alkalmazasaval esetleg modellezni a maculinea elofordulasat. Letezik ilyen itt RO ban?
Ez a dolog azert is erdekes mert ahogy tapasztaltam a NK menten, a Sanguisorba foltos elterjedesu, de a foltok erosen picikek (ritkan haladjak meg az 1-2 hektart) es elegge izolaltak. A Maculinea-Sanguisorba-hangya harmas irto jo modell rendszert jelenthet egy potencialis terokologia kutatashoz. Ha letezik ilyesmi esetleg kuldjetek el nekem is, erdekel nagyon.
Mindig csak elore!
Tibi
Közzétéve: 6.6.2010, 7:41 pm
gratula, jó kis koprodukció
Közzétéve: 7.6.2010, 7:25 am
Szia Tibi!
Tudomásom szerint még nem született ilyen jellegű felmérés Romániában. Az utóbbi 1-2 évben a válaszúti M.telejus és M.nausithous populációkat vizsgálgatják kolozsvári PhD és mesteris diákok (tavaly MRR, azaz jelölés-visszafogás kutatást kezdtek), tudomásom szerint az adatok még nincsenek véglegesen feldolgozva, lepublikálva (errÅ‘l talán Markó Bálinték tudnak közelebbit). Amint fennebb Ãrtam, ezen az élÅ‘helyen az az érdekes, hogy nagyon kis Å‘szi vérfüves foltok vannak. Azt nem tudom, ha mértek például foltok közötti távolságot vagy foltnagyságot (például foltonként az Å‘szi vérfüves virágfejeket is meg lehetne számolni).
Gondolom az általad emlÃtett NK az a Nagy-KüküllÅ‘. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ott van-e egyáltalán Maculinea, mert például az Olt és a Maros felsÅ‘ szakaszán (Gyergyói- majd CsÃki-medencében) nem találtak M.telejust, és nem tudjuk hogy miért.
Maculinea-król rengeteg publikáció született, a páneurópai MacMan projekt nagy lökést adott a kutatásoknak. Habár Románia nem került be hivatalosan a MacMan projektbe, de az ország érdekes földrajzi elhelyezkedése és néhány itt született kutatás eredménye további lökést adott a romániai kutatásokhoz. Mint már Ãrtam, bebizonyosodott, hogy a Szamosmenti-domság M.nausithous hangyagazdája eltér a nyugat-erurópában ismerttÅ‘l, utólag pedig kiderült, hogy nálunk egy keleti, M.nausithous kijevensis alfaj él.
Néhány cikk:
– a különleges hangyagazdáról:
Tartally, A., Rákosy, L., Vizauer, T.-Cs., Goia, M. & Varga, Z. (2008): Maculinea nausithous exploits Myrmica scabrinodis in Transylvania: unusual host ant species of a myrmecophilous butterfly in an isolated region. – Sociobiology, 51(2): 373-380.
– a Sanguisorba “patchekrÅ‘l”, mindkét fajnál:
Dierks A. & K. Fischer (2009): Habitat requirements and niche selection of Maculinea nausithous and M. teleius (Lepidoptera: Lycaenidae) within a large sympatric metapopulation. – Biodiversity and Conservation, 18(13): 3663-3676.
– Magyarországon a tavaly született egy PhD ebbÅ‘l a témából:
KÅ‘rösi Ãdám (2009): Hangyaboglárka lepkék (Lepidoptera: Lycaenidae) térbeli populációszerkezete és élÅ‘helyhasználata, PhD thesis, Debreceni Egyetem.
– élÅ‘helyválasztás a M.nausithous-nál:
Jiménez-Valverde A., Gómez J. F., Lobo J. M., Baselga A. & J. Hortal (2008): Challenging species distribution models: the case of Maculinea nausithous in the Iberian Peninsula. — Ann. Zool.Fennici 45: 200–210.
Ha érdekel, ezeket a cikkeket átküldöm a cÃmedre. És még más hasonlókat.
Közzétéve: 7.6.2010, 1:10 pm
Szia Csaba – koszi a valaszt!
A Breiten van M telejus. Van Sanguisorba officinalis is (erdekes, hogy elobb a lepke kerult elo es azutan a noveny:)). Van Gentiana pneumonanthe is de nem talaltak eddig Maculinea alcont. Emellett a telejus populacio (ha lehet annak nevezni) erosen picike. Tehat ugy tunik van Maculinea itt is. Az is valoszinu, hogy szamos Sanguisorba “patch” hasznalatlan. Szoval tokeletes rendszer metapopulacio kutatashoz (sok kis elohelyfolt es a faj occupancyja kicsi, valoszinu eleg nagy turnoverrel).
Ime alabb par idevago cikk – bocsi ha megvannak mar. (ps: kerlek passzold at a cikkeket!):
Nowicki P., Witek M., Skórka P., Woyciechowski M., Settele J. 2005. Population ecology of endangered butterflies Maculinea teleius and M. nausithous, and its conservation implications. Population Ecology 47: 193-202.
Nowicki P., Witek M., Skórka P., Woyciechowski M. 2005. Oviposition patterns in the myrmecophilous butterfly Maculinea alcon (Lepidoptera: Lycaenidae) in relation to characteristics of foodplants and presence of ant hosts. Polish Journal of Ecology 53: 409-417.
Skórka P., Settele J., Woyciechowski M. 2007. Effects of management cessation on grassland buterflies in southern Poland. Agriculture, Ecosystems & Environment 121: 319-324.
Nowicki P., Pepkowska A., Kudlek J., Skórka P., Witek M., Woyciechowski M. 2007. From metapopulation theory conservation recommendations: lessons from spatial occurrence and abundance patterns of Maculinea butterflies. Biological Conservation 140:119-129.
Termeszetesen kuldom oket, ha kellenek:)
Tibi
Közzétéve: 9.6.2010, 11:49 am
Szia Tibi!
Publikus válaszodra publikusan válaszolok, ami szerintem közérdekű is lehet. Az Å‘szi vérfüves foltok (“patchek”) kihasználatlansága szerintem éppen a hangyagazda jelenléte vagy hiánya (is) befolyásolja. Hiába van tápnövényfolt, ha a közelben nincs meg az illetÅ‘ hangyagazda fészke. Ez akár néhány méteres körzetben is lehetséges. Tényleg az egész rendszert (legalábbis amit belÅ‘le ismerünk: tápnövény-hangyagazda-lepke) kell vizsgálni ahhoz, hogy megértsd bizonyos tápnövényfoltokon miért nincs lepke. Amúgy ezek az állatok kis távolságon belül mozognak és csak feltételezem (terepen ez szinte lehetelen bizonyÃtani), hogy a hangyafészekbÅ‘l kibúvó lepke megkeresi a legközelebbi tápnövényfoltot, és akörül bonyolÃtja le az életciklusát. Feltételezem, hogy ez genetikailag rögzült náluk: ha ott van a hangyagazda (hisz a fészkükbÅ‘l mászott ki), nem fog messze elrepülni, inkább a közelben petézik, mert az utódainak is nagyobb esélye lesz ugyanabba a hanygafészekbe bekerülni, ahol Å‘ is felnevelkedett. Persze, mindig lesznek egyedek, amelyek elhagyják az élÅ‘helyfoltot, hisz történik kolonizáció és diszperzió. Nem véletlen, hogy a nappali lepkéknek kitüntetett szerepük volt (a növények mellett) a metapopulációk elméleti háttér és a modellezési rendszerek kidolgozásában még az 1960-70-es években (úgy, ahogy a madaraknak a szigetbiográfiában), mert ilyen szempontból “ideális” kutatási rendszereket képeznek. Nem az én megállapÃtásom, idézem Hanski és Gilpin-t (1997):
“Some taxa have played a disproportionate role in the development of ecological concept and theories. The dynamic theory of island biogeography was illuminated by numerous examples of birds, which are sufficiently well known even on remote oceanic islands. At present, we feel that butterflies have gained a somewhat similar status in the study of metapopulation dynamics, especially in Europeâ€.
Irodalom rengeteg van a Maculinea témába, én csak elenyészÅ‘ részét ismerem. Ha látsz benne fantáziát, akár a Breinten is vizsgálhatjátok. Nem kell hozzá lepkész lenni, a Maculinea-kat nem nehéz elkülönÃteni, több tereptudás nem is kell “lepkészként”. Mindent megtalálsz az irodalomban.
Maculinea alcon si előkerülhet, keresni kell. A cikkben láthatod hogy néz ki a növény és a pete. Amikor virágzik a kornistárnics (július eleje-közepétől), nézegetni kell a növény felső harmadát főleg (virág és szár, de levelek is), ha látsz rajtuk fehér kis pöttyöket (lásd fotón) az szinte biztos, hogy M.acon pete.
Irodalomcsere és egyéb megbeszélnivalót majd személyesen.
Csaba
Közzétéve: 9.6.2010, 8:10 pm
Szia Csaba – koszonom szepen, szepen leirtad!
Tibi