Aktualitás | 9.12.2013
Román románnak farkasa? HelyszÃni riport Pungesti-rÅ‘l
CsendÅ‘rökkel kergetÅ‘zés kipipálva. RésztvevÅ‘ megfigyeléssel megfigyelem a bukaresti antropológust, aki a pungeÈ™ti-i kocsmában összegzi a tereptapasztalatait. Egy kávé mellett üldögélünk páran, akik valahogy bejutottunk a faluba – mi egész konkrétan árkon-bokron keresztül, az erdÅ‘ alatt, mert a csendÅ‘rök lezárták az utat. “Aki hazafi, velünk tartâ€, ez a fÅ‘ érve a tüntetÅ‘knek a zsandárok és a kÃvülállók felé; a tüntetÅ‘k elsÅ‘sorban hazafiaknak gondolják magukat, akik megvédik Romániát az idegen érdekek és politikusaik korrupciója és árulása ellen. Ugyanakkor sokan közülük tudatában vannak annak, hogy külsÅ‘ segÃtség nélkül, de lehet, azzal együtt sem nyerhet az ügyük.
B.D.T.
Szombaton jártunk Pungesti-en, amikor még nem fajult szükségállapottá a helyzet, és a Chevron bejelentését, miszerint felfüggesztik a szondaépÃtési munkálatokat, még óvatos optimizmussal kommentálták egyesek. A pesszimisták úgy gondolták, a vállalat már hétfÅ‘n nekiállhat ismét a munkálatoknak – arra ekkor még senki nem gondolt talán, hogy ez már vasárnap megtörténik. EgyelÅ‘re palagáz-feltárásra kapott engedélyt a Chevron, de mindannyian tudjuk, hogy ezt kitermelés követi majd – mondják a tüntetÅ‘k.
Victor Ponta pénteken azt nyilatkozta Kolozsváron, a palagáz-elleni tüntetéseirÅ‘l hÃrhedtté vált kis moldvai falu nincs elzárva a külvilágtól, bemehet bárki. Bárki, aki keresztüljut legalább három útzáron – tehetnénk hozzá. (Három? Ã, az semmi – a múltkor BukaresttÅ‘l Pungesti-ig hét útblokád akadályozta meg a támogatók bejutását – meséli kérdésemre egy tüntetÅ‘.)
Nemcsak Székelyföldön, Vaslui megyében is rosszak az utak, de edzett sofÅ‘röknek nem ez jelent akadályt, hanem az útzárak. A dimbes-dombos tájban megbújó kis falvak szegények, de megtermelik az élelmüket, melegházak, ültetvények, szántók sorjáznak egymás után, sok fekete bivalyt és lovat, meg juhot látunk legelészni. Szombaton elÅ‘ször a Bákó-Vaslui főútról letérve állÃtottak meg a rendÅ‘rök, az csak közlekedési ellenÅ‘rzés volt. Utána a községhez tartozó falu, SiliÅŸtea szélén betereltek egy „parkolóbaâ€, onnan csak gyalog lehetett menni – az utánunk kb. 20 perccel érkezÅ‘ sajtósokat már át sem engedték.
A Silişteát és Pungesti-et összekötő út jobb felén van az a terület, amelyet az emberek nyilatkozatai szerint a polgármesterük koncesszióba adott a Chevronnak; baloldalt a tüntetők tábora, magánterületen, rögtönzött kunyhókkal, sátrakkal, beparkolt autókkal, lakókocsival, generátorral. Sokan ott töltötték az éjszakát, ami nem lehetett tréfa, még akkor is, ha a december az Ojtozi szoroson túl inkább egy napsütéses, hómentes október képét mutatja. E két tábor között zajlottak az összetűzések, és adott ponton innen sem engedtek tovább, ha a falu felé indult az ember.
KendÅ‘s falusi nénik, kucsmás, bottal járó bácsik, középkorú falusiak és gyerekeik, valamint huszon-harmincas helyiek alkották a tüntetÅ‘ tömeg nagy részét. „KülsÅ‘s†aktivisták és máshonnan érkezÅ‘ tiltakozók is akadtak szép számban, de a „hivatásos tüntetÅ‘knél†jóval többen voltak a helyiek. Létszámfölényben egy idÅ‘ után ismét a rendfenntartó erÅ‘k voltak. LökdösÅ‘dés, verekedés, dulakodás, füstriasztóbomba és gumibotozás. Egy fiatal férfit elvitt a SMURD, mert állÃtólag hasba ütötték.
Mindez semmiség volt ahhoz képest, mit kaptak a hét elején a tüntetők, amikor hajnalban rájuk támadtak a zsandárok, nem nézték, ki nő, ki gyerek, ki öreg, végigrohantak rajtuk, pár tüntető még most is kórházban van, köztük egy 17 éves fiú – mesélik.
„Félünk†– mondja egy toporăști-i nÅ‘. „Az utolsó incidens hétfÅ‘n volt, december 2-án. Hajnali negyed hatkor jöttek a zsandárok, páncélosan, mint ahogy a háborúk idején. Bezárták az embereket ide ezekkel a kerÃtésekkel (a kék fémkordonokra mutat), az emberek kötéllel kötözték össze magukat, de a köteleket elvágták, ránk léptek. Két ember került kórházba. Kivittek innen, bekerÃtettek minket, erÅ‘szakkal elszállÃtottak a faluba, nem engedték ide a sajtót, nem engedtek semmit. S akkor jöttek a Chevron gépei. Mi nem a Chevron ellen tüntetünk, vagy más cég ellen, hanem a hidraulikus repesztés ellen. Nem akarjuk, hogy megmérgezzék a talajt, a vizet. Szegények vagyunk, de Ãgy, tiszta szegényekként akarunk élni.â€
A zsandárok lezárták a falut, még a kenyereskocsit sem engedték át, most pedig nem engedik be azokat, akik szolidaritásból az ország minden részérÅ‘l érkeznek – tette hozzá lemondóan. Kérdésemre elmondja, a falvakban fÅ‘leg öregek élnek, akik már nem nagyon mernek kijönni tüntetni, mert félnek, hogy megverik Å‘ket, ahogy már volt erre példa. „Nagyon csúnyán beszélt rólunk a belügyminiszter, miközben mi vagyunk azok, akik fizetjük az adókat, a Chevron csak jön, fúr, elmegy, de mi maradunk majd ugyancsak az adókkal, a mérgezett földdel és a szegénységünkkel.â€
Nem csoda, hogy a tüntetÅ‘k közül páran nagyon elkeseredettek és kétségbeesetten harciasak, annyira, hogy kövekkel, botokkal dobálóztak, a földrÅ‘l hirtelen felkapott marék földet szórtak a zsandárok szemébe – talán többek közt Å‘k azok, akiket a december 7-i tüntetésen bevittek és megbüntettek. A vezetÅ‘knek kinézÅ‘, aktÃvabb és kezdeményezÅ‘ tüntetÅ‘ket is kiemelték és elvitték, a tömeg minden egyes alkalommal harcolni próbált, egyesek az autó kerekei elé feküdtek, hogy Ãgy akadályozzák meg társaik elhurcolását. Az egyik csendÅ‘rkocsi kerekét leeresztették. De a csendÅ‘rök gyÅ‘ztek.
“Miért nem fejszével jöttek?†– vonta kérdÅ‘re az újonnan érkezÅ‘ket egy botjával hadonászó idÅ‘s bácsi. Fogadkozott, hogy a több száz liternyi pálinkájával önti le a Chevront védÅ‘ket, s felgyújtja Å‘ket, de a mérsékelt tüntetÅ‘k hamar elhallgattatták. Nagy részük békés tüntetést akar, vezetÅ‘ik is erre buzdÃtanak, de a zsandárok iránt szinte tapintható a gyűlölet.
“Szégyelljétek magatokat, minket kellene védenetek, nem a nagyvállalatok érdekeit! Gyávák, árulók, nem is vagytok igazi románok!†– fújolt, füttyögött, hurrogott a tömeg állandóan a zsandárokra. Azok igyekeztek rezzenéstelen arccal végezni a dolguk. Azt, amit parancsba kaptak, vagy amit épp jónak láttak. Viszont ottjártamkor egyik tábor sem tűnt túlságosan szervezettnek, egyik “hadmozdulat†sem volt tisztán, egyértelműen jól kivitelezett, minden kaotikusnak és átláthatatlannak látszott belülrÅ‘l – lehet, ha felülrÅ‘l nézem, más nézÅ‘pontot nyerek. De még kÃvülrÅ‘l sem lehetett figyelÅ‘zni, annyira dinamikusan mozogtak az egyes csoportok, és történtek akár párhuzamosan is az események.
Le a kormánnyal, le Pontával – skandálta idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re a tömeg. Az egyik tüntetÅ‘ szÃvhez szóló szónoklatot tartott a zsandároknak a hidraulikus repesztés káros hatásairól. “Ti is románok vagytok, mi is, ne csináljátok ezt velünk†– mondták többen is az egyenruhásoknak.
Nem jött senki beszélni velünk a minket érintÅ‘ dolgokról, nem szóltak, mi készül, s most sem érdekli a kormányt, mi történik velünk – rótták fel, jobb hÃján, a rendfenntartóknak többen is, remélve talán, hogy valamelyik országos tévéadó közvetÃtÅ‘kocsija épp Å‘ket filmezi, s valahogy eljut az üzenet.
Elég sok tévés, fotós és újságÃró volt jelen, de adott ponton sem a tüntetÅ‘k, sem a zsandárok le se tojták a médiát a nagy egymásnak feszülésben. Több esetben két tűz közé kerültek a sajtósok, a zsandárok meglökdösték egyiket-másikat, és bizony ujjlenyomat is került a lencsére, amikor a fotós kollégát hárÃtani próbálták. Tereltek bennünket ide-oda, az egész helyzet végig fogócskára emlékeztetett, amit a fragmentált tömegek tehetetlenségi ereje lassÃtott.
Hogy a tüntetÅ‘k szombaton “lerombolták†a kerÃtést a Chevron-épÃtkezés körül, na, ez túlzás: egy egyszerű dróthálót képzeljünk el, ami épp hogy ki volt feszÃtve, hogy megálljon, szerepe inkább jelképes volt, mintsem valódi védelmet nyújtson bármi ellen. Körbepisilt terület. (Mint egy ellenzéki helyi tanácsostól megtudtam, Å‘k sem tudnak sokat a tranzakcióról, amely során a vállalat koncesszióba kapta a területet. Visszatartják elÅ‘lük is az információkat, titkolóznak. Mindenesetre gyanús telekcsere, visszaélés van a háttérben, gyanÃtja a hölgy, aki kikérte az iratokat, de nem adták ki neki.) Szóval, ezt a kerÃtést sikerült dulakodás közben kicsit bedönteni, egy páran pedig vérszemet kaptak, hogy na, döntsük tovább. Mire a csendÅ‘rök átcsoportosÃtották magukat, a tüntetÅ‘k már máshol is kezdték bedönteni a kerÃtést, és két irányból is bekerÃteni a Chevron-telket. Sikerült is majdnem, aztán valamiért visszavonulót fújtak. Ne lépjetek a telkükre – figyelmeztetett egy tüntetÅ‘, miközben visszafele trappoltunk a drótkerÃtésen. A szemközti oldalon volt igazán a nagy akció, néztük, hogy füst száll, az valószÃnűleg könnygáz, de hamar elillant. (Azon filóztam, hatalmas változásnak kellene bekövetkeznie az életemben, hogy haditudósÃtó legyek.)
A tüntetÅ‘k támadó serege visszahúzódott a táborba, amit viszont az erÅ‘sÃtést kapó zsandárok kerÃtettek aztán körbe, s szorÃtották ki az embereket lassan, de biztosan. Kiterelték a táborból végül szinte mindenkit, át a szomszéd szántóföldre, amelynek állÃtólagos tulajdonosa is ott kiabált, hogy ne tapossák le a vetést. Vissza akarták szorÃtani a tömeget az útra, ám mivel viszonylag nagy területen szerették volna kontrollálni a tömeget, idÅ‘nként egy-egy ponton a tüntetÅ‘k diverziókeltéssel tudtak reagálni, ha nem is megakadályozva, de lényegesen lassÃtva a folyamatot.
Mi a tábor fölötti erdÅ‘ szélén kerülve próbáltunk átjutni a csendÅ‘rláncon, egy darabig sikertelenül, nem érdekelte Å‘ket, hogy újságÃrók vagyunk, toltak visszafele. Aztán amikor lent ismét verekedés tört ki, a lánc szakadozni kezdett, s felfele menekülve át tudtunk jutni és elindulni a falu felé. Jó darabig a földeken mentünk, csak akkor merészkedtünk ki a műútra, miután már nem láttunk járműveket és kékruhásokat.
Pungesti községközpontban minden csendes és kihalt volt szombat délután. A helyi kocsma+boltban van kávéautomata, csapolt sör, eladó gumicsizma és dohányzó helyiség is. Beszélgettünk a betérőkkel, egyikük a szomszéd községből tanácsos, többen helyi gazdálkodók, de az ellenállást támogató bukaresti civilek is megjelentek.
Mióta itt a Chevron, megpendült az élet a faluban, azelÅ‘tt soha nem történt semmi – ironizált egy idÅ‘s bácsi. Többen mondják, hogy a falu közvéleménye megosztott, tudni vélik, hogy egyeseket lefizethettek, a földekért állÃtólag 25 000 eurót ajánlanak hektáronként. S a kÃsértés nagy, hiszen munkahely nincs, a fiatalok nagy része külföldön van, vagy nem érdekli Å‘ket Å‘seik földje. A szomszéd község politikusa kioktatta a többieket, hogy hát Ãgy megy ez, egyesek pozÃcióban vannak, lefizetik Å‘ket, s onnantól nekik és családjuknak biztosÃtott a nyugodt megélhetés, nem érdekli Å‘ket, mi lesz a néppel, s ha még valaki beleszólhatna, azt is lefizetik, szóval, reménytelen megállÃtani az egészet.
Hazafele indulunk, kocsival elvisznek új ismerÅ‘seink egy darabig; ahogy elhaladunk a tábor mellett, az ablakból látjuk, hogy szinte teljesen kiürÃtették, mindenhol rendfenntartók. (Az utolsó pillanatig próbálták tartani a tábort – lásd a TOTB.ro helyszÃni riportját.) Kiszállunk, hogy legyen hely a Bukarestbe visszautazóknak, gyalog viszont lekapcsolnak az egyik checkpointnál. Igazoltatnak, leÃrják az adatainkat, kérdéseinkre cinikus választ kapunk: forduljunk a csendÅ‘rség PR-osához. A következÅ‘ blokádnál minket elengednek, a visszafele tartókat viszont nem. Se ki, se be. SiliÅŸteára érkezve csomóan álldogálnak az út szélén a kocsma elÅ‘tt – utólag olvasom, onnan mindenkit bevittek. Vasárnap újabb verések, vezgálások, visszaélések hÃre járja be a sajtót – az ellenállók táborát kikutatták, a Chevron-telepen pedig újra elindult a munka, tovább épül a szonda.
Azért nem veszÃtette el mindenki a reményt. “Október 14 óta itt vagyunk, és nem adjuk fel – reméljük, mások is mellénk állnak az országból†– mondja a tanácsos hölgy. “Ami most van, rosszabb, mint Ceausescu idejében, mint a kommunizmus alatt. Ez törvénytelenség.†A község helyi tanácsa megszavazta, hogy betiltja a palagáz-feltárást és -kitermelést a területén, és helyi népszavazás kiÃrásáról is döntöttek az ügyben, ám ezeket a határozatokat a prefektúra megtámadta. Mindkét ügyben bÃrósági eljárást indÃtottak, és reménykednek a sikerben, mivel az ügyvédnÅ‘, aki képviselÅ‘ Å‘ket, a megyében már két hasonló ügyben is nyert . “De a bÃróság késlekedik, sajnos ez van. Hatalmas érdekek állnak a háttérben.â€
- Közeledünk Pungesti felé
- SiliÅŸtea
- A vÃz érték, de mindenkinek jár - ez lehet a háttérfilozófiája annak, hogy rengeteg a közkút a térségben
- A második checkpointnál parkoltatnak
- Még van, amit gyalogolni
- Jobbra a Chevron-telep, balra a tüntetők tábora
- Az engedély palagáz-feltárásra szól, de a helyiek ezt is ellenzik
- Magáncég is őrzi a telepet
- Istenőrizz - de kitől, kiket?
- Rengeteg a zászló
- A tüntetők közt egészen fiatalok is vannak
- ...és öregek is
- A tábori konyha
- Szemközt a Chevronnal
- Dulakodás
- Döntik a kerÃtést
- Kezdik lezárni a tábor környékét
- A tüntetők mindent bevetnek
- Imátkoznak, himnuszt énekelnek a zsandároknak
- Egy tüntetÅ‘t elvisz a SMURD, állÃtólag hasbaütötték
- A táborral szomszédos szántóföldön is már ott a csendőrlánc
- Kereket oldottunk mégis, jobbra a tábor és a telep, mi balra, Pungesti fele tartunk
- Megérkeztünk
- Kijutni sem könnyű: mindenkit megállÃtanak és igazoltatnak, a sajtósok adatait is leÃrják
- A kiürÃtett tüntetÅ‘táborba már senkit nem engedtek vissza
A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.
Címkék: Chevron, ellenállás, hulladék, palagáz, palagáz-kitermelés, PungeÈ™ti, Vaslui



























































