Aktualitás | 10.3.2014
TetemrehÃvás: “járványellenes” intézkedések egy hangyametropoliszban

Zombi hangya: Ophiocordiceps fajjal fertőzött hangya (fotó: Penn State via flickr)
Az emberek lakta nagyvárosokhoz hasonlóan, a hangyák szociális rendszere is melegágya lehet mindenféle betegségokozónak. A fertÅ‘zések elhárÃtására a hangyák számos egyéni és társas védekezési stratégiát alkalmaznak. Egy több milliós hangyametropoliszban egy sajátos patogén gomba jelenlétét és az ellene való védekezését vizsgáltuk.
Erős Katalin
A hangyák társas lények, az általuk kialakÃtott hangyafészkekben tömegesen élnek együtt a dolgozók (valójában funkcionálisan steril nÅ‘stények) egy vagy több királynÅ‘vel. Egyes hangyafajok ún. szuperkolóniákat, hangyametropoliszokat képesek létrehozni. A szuperkolónia egymással kapcsolatban álló hangyafészkek hálózata, amelyet a dolgozók közötti információs és genetikai kapcsolat fűz egységes rendszerré. A hangyák nagy egyedszáma (több millió) és fészkeik stabilitása (több tÃz év) miatt számos patogén és parazita számára jó megtelepedési lehetÅ‘séget nyújtanak, ami fokozottan érvényes egy többfészkes rendszerre, ahol a paraziták gyors terjedése és fennmaradása még könnyebbé válik, akárcsak egy emberi metropoliszban.
Ennek megfelelÅ‘en a hangyáknál a legkülönbözÅ‘bb betegségokozókkal és parazitákkal szemben számos egyéni és társas védekezési viselkedési stratégia jött létre. Kölcsönös és öntisztogatással hatékonyan távolÃtják el a patogének vagy paraziták spóráit, petéit és más fertÅ‘zÅ‘ képleteit a testük felszÃnérÅ‘l. Képesek olyan mirigyváladékot termelni, amelyek egy része antimikrobiális és gombaölÅ‘ hatású. Ugyanakkor az alapos fészektisztÃtás során eltávolÃtják az elhullott vagy fertÅ‘zött egyedeket is. Ezen védekezési stratégiák hatékonysága révén a hangyák kevesebb parazitával rendelkeznek, mint arra tömegességükbÅ‘l elméletileg következtetni lehetne. Ãgy számos izgalmas tudományos kérdés fogalmazódhat meg egy szuperkoloniális rendszer és parazitáikat illetÅ‘en.
Kutatási területünk a Gyergyói-medencében található, ahol egy őshonos hangyafaj (Formica exsecta – nyomott fejű hangya) több mint háromezer fészekből álló, európai szinten rekordméretű hangyametropoliszt hozott létre.

Részlet a hangyametropoliszból (a nyilak a hangyafészkeket jelölik). Fotó: Erős Katalin
Egy nyári felmérés során a hangyafészkek közvetlen közelében elpusztult hangyadolgozókat találtunk a fűszálakra ráharapva. A tetemek helyzete a parazitizmus egyik iskolapéldájára utalt: a legelÅ‘ állatokat parazitáló laposféreg, a lándzsamétely (Dicrocoelium dendriticum, D. lanceatum) fejlÅ‘dése során a második köztesgazdát, a hangyát „manipuláljaâ€, amely szokásos viselkedésétÅ‘l eltérÅ‘en felmászva egy fűszálra rágóival megkapaszkodik a fűszál tetején, majd lebénulva rögzül és rövid idÅ‘ múlva el is pusztul. Ilyen módon a parazita könnyen átjuthat a végleges gazdaállatba, amely egyébként nem fogyasztaná el a hangyákat, viszont Ãgy észrevétlenül lerágják a fűvel együtt a parazitált hangya-köztesgazdát is.
A mi esetünkben azonban, a lándzsamétely által parazitált esetektől eltérően, a tetemeken bundaszerű képződmény jelent meg, ami inkább gombás fertőzésre utalt. Ez tehát alaposan rácáfolt arra a feltételezésre, hogy lándzsamétellyel fertőzött hangyákkal lenne dolgunk, habár az előidézett viselkedése a parazitált gazdaállatoknak nagyon hasonló volt.
A gombafertÅ‘zés hangyáknál nem ritka, számos gombafaj fertÅ‘z hangyákat. A trópusokról ismertek a legizgalmasabb példák. Ezek közül a legegzotikusabb a zombi hangyák esete. Zombi hangyáknak nevezik a parazitált egyedeket, mivel az Ophiocordiceps gombák által megtámadott hangyák még órákig élnek, bár mozgásra már képtelenek. A parazita gomba hatására a hangya elhagyja a fészket, ráharap a fészektÅ‘l távol, az aljnövényzetben egy levélre. Viszont a parazita által roncsolt rágóizmok már nem képesek többé szétnyitni a rágót, Ãgy az parazitált egyed rögzül, biztosÃtva a parazita számára a megfelelÅ‘ nedvességtartalmú környezetet, ahol kifejlÅ‘dnek és tovaterjedhetnek a gomba spórái.
Az általunk összegyűjtött hangyatetemeken talált gomba DNS elemzésének eredménye megerÅ‘sÃtette feltevésünket, miszerint a Pandora myrmecophaga hangyaparazita gombafajjal van dolgunk. Ez a parazita is manipulálja, vagyis módosÃtja a fertÅ‘zött hangyadolgozó viselkedését. Ãgy a fertÅ‘zött egyed a hangyafészek közelében egy fűszálra ráharapva pusztul el, a gomba a maga során az elsÅ‘ néhány órában speciális fonalakkal rögzÃti a hangyát a fűszálhoz, hogy ne csak a hangya rágói tartsák a tetemet, majd kb. két nap alatt kifejlÅ‘dik a gomba spórateste, a bundaszerű képzÅ‘dmény, ahonnan egyenesen a hangyafészek felszÃnére, a potenciális gazdatömegre szórja a spórákat.

Bundás hangya: Pandora myrmecophaga-val fertőzött dolgozó (fotó: Markó Bálint)
A gombafajnak az általunk vizsgált szuperkolónián belül óriási potenciális gazdatömeg állt rendelkezésére, amelyek ugyanakkor közeli rokonok, intenzÃv kapcsolatban állnak egymással, és relatÃve kis területen koncentráltan vannak jelen. Ennek ellenére, meglepÅ‘ módon, igen alacsony fertÅ‘zési arányt figyelhettünk meg, az átvizsgált hangyafészkek alig 1%-ánál találtunk gomba által elpusztÃtott egyedeket. Ha ilyen hatékonyan manipulál a gomba, akkor miért ilyen alacsony a fertÅ‘zési sikere egy több millió potenciális gazdát tartalmazó valóságos metropoliszban? Milyen védekezési stratégiát alkalmazhatnak a hangyák, amivel minimalizálhatják a fertÅ‘zést?
A lehetséges megoldásra egy orosz kutató, Marikovsky 1962-es cikkét böngészve bukkantunk rá, amelyben a következÅ‘ anekdotikus észlelés volt: „Amikor a hangyák felfedezték a fertÅ‘zött egyedet, akkor gondosan eltávolÃtották a fűszálrólâ€. Vajon a dolgozók a fészek mellÅ‘l is eltávolÃtják a tetemeket, mint lehetséges fertÅ‘zési forrást, még mielÅ‘tt azon a spóratestek megjelennének? Keresve a kérdésre a válasz, szisztematikus kutatást végeztünk, amely során a fertÅ‘zött hangya megjelenését imitálva, hangyatetemeket helyeztünk ki nyolcvan, egymástól távol álló hangyafészek szélén található fűszálakra, illetve kontrollként hangyákat imitáló modelleket, majd figyelemmel követtük a hangyafészek dolgozóinak reakcióját.

Megelőző védekezés: tetem elhordása (fotó: Piotr Ślipiński)
Eredményeink igazolták hipotézisünket: a hangyák hatékonyan fedezték fel és távolÃtották el a tetemeket a fészkek szélérÅ‘l, de nem úgy a hangyamodelleket. A kihelyezést követÅ‘ elsÅ‘ két óra után a tetemek közel húsz százalékát eltávolÃtották, negyedik nap ez már megközelÃtette a száz százalékot.
A tetemek gyors eltávolÃtása a fűszálakról tökéletes védekezési stratégiának tűnik, hiszen ilyen rövid idÅ‘ alatt a gomba spóratestei még nem fejlÅ‘dnek ki az általa manipulált és elpusztÃtott hangyán. Ez a védekezési stratégia lényegesen csökkentheti ezen paraziták terjedését akár egy többezres fészekrendszerben is. A gyors reakcióidÅ‘ eredményeként a hangyák megelÅ‘zik, hogy a tetemekrÅ‘l a paraziták terjesztÅ‘ formái, esetünkben egy letális gombafaj spórái szétterjedjenek. Ugyanakkor az általunk kihelyezett tetemek nem fertÅ‘zött tetemek voltak, tehát a hangyák nem a fertÅ‘zést ismerik fel, hiszen egy ilyen specifikus mechanizmus kifejlesztése evolúciósan kevésbé elÅ‘nyös, számos parazita számos felismerési mechanizmus létrejöttét igényelné, holott egyetlen általános védekezési stratégia segÃt minden hasnonló manipulálási techinkával rendelkezÅ‘ parazita elleni védekezésben. Egyszerű a hangyák védekezési stratégiája: minden tetemet eltávolÃtanak a fészek közelébÅ‘l, mint lehetséges fertÅ‘zési forrást. Valljuk be, mi emberek sem tesszük ezt másként.
Válogatott irodalom: Csata E., Czekes Zs., Erős K., Német E., Hughes M., Csősz S., Markó B. (2013): Comprehensive survey of Romanian myrmecoparasitic fungi: new species, biology and distribution. North-Western Journal of Zoology 9 (1): 23-29.
A kutatás a BBTE Szociális rovar munkacsoportja segÃtségével készült. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszÃrozásával a TÃMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosÃtó számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosÃtó rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” cÃmű kiemelt projekt keretei között valósult meg.




