Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 10.3.2014

Tetemrehívás: “járványellenes” intézkedések egy hangyametropoliszban

2. kep
Zombi hangya: Ophiocordiceps fajjal fertőzött hangya (fotó: Penn State via flickr)

Az emberek lakta nagyvárosokhoz hasonlóan, a hangyák szociális rendszere is melegágya lehet mindenféle betegségokozónak. A fertőzések elhárítására a hangyák számos egyéni és társas védekezési stratégiát alkalmaznak. Egy több milliós hangyametropoliszban egy sajátos patogén gomba jelenlétét és az ellene való védekezését vizsgáltuk.

Erős Katalin

A hangyák társas lények, az általuk kialakított hangyafészkekben tömegesen élnek együtt a dolgozók (valójában funkcionálisan steril nőstények) egy vagy több királynővel. Egyes hangyafajok ún. szuperkolóniákat, hangyametropoliszokat képesek létrehozni. A szuperkolónia egymással kapcsolatban álló hangyafészkek hálózata, amelyet a dolgozók közötti információs és genetikai kapcsolat fűz egységes rendszerré. A hangyák nagy egyedszáma (több millió) és fészkeik stabilitása (több tíz év) miatt számos patogén és parazita számára jó megtelepedési lehetőséget nyújtanak, ami fokozottan érvényes egy többfészkes rendszerre, ahol a paraziták gyors terjedése és fennmaradása még könnyebbé válik, akárcsak egy emberi metropoliszban.

Ennek megfelelően a hangyáknál a legkülönbözőbb betegségokozókkal és parazitákkal szemben számos egyéni és társas védekezési viselkedési stratégia jött létre. Kölcsönös és öntisztogatással hatékonyan távolítják el a patogének vagy paraziták spóráit, petéit és más fertőző képleteit a testük felszínéről. Képesek olyan mirigyváladékot termelni, amelyek egy része antimikrobiális és gombaölő hatású. Ugyanakkor az alapos fészektisztítás során eltávolítják az elhullott vagy fertőzött egyedeket is. Ezen védekezési stratégiák hatékonysága révén a hangyák kevesebb parazitával rendelkeznek, mint arra tömegességükből elméletileg következtetni lehetne. Így számos izgalmas tudományos kérdés fogalmazódhat meg egy szuperkoloniális rendszer és parazitáikat illetően.

Kutatási területünk a Gyergyói-medencében található, ahol egy őshonos hangyafaj (Formica exsecta – nyomott fejű hangya) több mint háromezer fészekből álló, európai szinten rekordméretű hangyametropoliszt hozott létre.

1. kep
Részlet a hangyametropoliszból (a nyilak a hangyafészkeket jelölik). Fotó: Erős Katalin

Egy nyári felmérés során a hangyafészkek közvetlen közelében elpusztult hangyadolgozókat találtunk a fűszálakra ráharapva. A tetemek helyzete a parazitizmus egyik iskolapéldájára utalt: a legelő állatokat parazitáló laposféreg, a lándzsamétely (Dicrocoelium dendriticum, D. lanceatum) fejlődése során a második köztesgazdát, a hangyát „manipulálja”, amely szokásos viselkedésétől eltérően felmászva egy fűszálra rágóival megkapaszkodik a fűszál tetején, majd lebénulva rögzül és rövid idő múlva el is pusztul. Ilyen módon a parazita könnyen átjuthat a végleges gazdaállatba, amely egyébként nem fogyasztaná el a hangyákat, viszont így észrevétlenül lerágják a fűvel együtt a parazitált hangya-köztesgazdát is.

A mi esetünkben azonban, a lándzsamétely által parazitált esetektől eltérően, a tetemeken bundaszerű képződmény jelent meg, ami inkább gombás fertőzésre utalt. Ez tehát alaposan rácáfolt arra a feltételezésre, hogy lándzsamétellyel fertőzött hangyákkal lenne dolgunk, habár az előidézett viselkedése a parazitált gazdaállatoknak nagyon hasonló volt.

A gombafertőzés hangyáknál nem ritka, számos gombafaj fertőz hangyákat. A trópusokról ismertek a legizgalmasabb példák. Ezek közül a legegzotikusabb a zombi hangyák esete. Zombi hangyáknak nevezik a parazitált egyedeket, mivel az Ophiocordiceps gombák által megtámadott hangyák még órákig élnek, bár mozgásra már képtelenek. A parazita gomba hatására a hangya elhagyja a fészket, ráharap a fészektől távol, az aljnövényzetben egy levélre. Viszont a parazita által roncsolt rágóizmok már nem képesek többé szétnyitni a rágót, így az parazitált egyed rögzül, biztosítva a parazita számára a megfelelő nedvességtartalmú környezetet, ahol kifejlődnek és tovaterjedhetnek a gomba spórái.

Az általunk összegyűjtött hangyatetemeken talált gomba DNS elemzésének eredménye megerősítette feltevésünket, miszerint a Pandora myrmecophaga hangyaparazita gombafajjal van dolgunk. Ez a parazita is manipulálja, vagyis módosítja a fertőzött hangyadolgozó viselkedését. Így a fertőzött egyed a hangyafészek közelében egy fűszálra ráharapva pusztul el, a gomba a maga során az első néhány órában speciális fonalakkal rögzíti a hangyát a fűszálhoz, hogy ne csak a hangya rágói tartsák a tetemet, majd kb. két nap alatt kifejlődik a gomba spórateste, a bundaszerű képződmény, ahonnan egyenesen a hangyafészek felszínére, a potenciális gazdatömegre szórja a spórákat.

3. kep
Bundás hangya: Pandora myrmecophaga-val fertőzött dolgozó (fotó: Markó Bálint)

A gombafajnak az általunk vizsgált szuperkolónián belül óriási potenciális gazdatömeg állt rendelkezésére, amelyek ugyanakkor közeli rokonok, intenzív kapcsolatban állnak egymással, és relatíve kis területen koncentráltan vannak jelen. Ennek ellenére, meglepő módon, igen alacsony fertőzési arányt figyelhettünk meg, az átvizsgált hangyafészkek alig 1%-ánál találtunk gomba által elpusztított egyedeket. Ha ilyen hatékonyan manipulál a gomba, akkor miért ilyen alacsony a fertőzési sikere egy több millió potenciális gazdát tartalmazó valóságos metropoliszban? Milyen védekezési stratégiát alkalmazhatnak a hangyák, amivel minimalizálhatják a fertőzést?

A lehetséges megoldásra egy orosz kutató, Marikovsky 1962-es cikkét böngészve bukkantunk rá, amelyben a következő anekdotikus észlelés volt: „Amikor a hangyák felfedezték a fertőzött egyedet, akkor gondosan eltávolították a fűszálról”. Vajon a dolgozók a fészek mellől is eltávolítják a tetemeket, mint lehetséges fertőzési forrást, még mielőtt azon a spóratestek megjelennének? Keresve a kérdésre a válasz, szisztematikus kutatást végeztünk, amely során a fertőzött hangya megjelenését imitálva, hangyatetemeket helyeztünk ki nyolcvan, egymástól távol álló hangyafészek szélén található fűszálakra, illetve kontrollként hangyákat imitáló modelleket, majd figyelemmel követtük a hangyafészek dolgozóinak reakcióját.

4. kep
Megelőző védekezés: tetem elhordása (fotó: Piotr Ślipiński)

Eredményeink igazolták hipotézisünket: a hangyák hatékonyan fedezték fel és távolították el a tetemeket a fészkek széléről, de nem úgy a hangyamodelleket. A kihelyezést követő első két óra után a tetemek közel húsz százalékát eltávolították, negyedik nap ez már megközelítette a száz százalékot.

A tetemek gyors eltávolítása a fűszálakról tökéletes védekezési stratégiának tűnik, hiszen ilyen rövid idő alatt a gomba spóratestei még nem fejlődnek ki az általa manipulált és elpusztított hangyán. Ez a védekezési stratégia lényegesen csökkentheti ezen paraziták terjedését akár egy többezres fészekrendszerben is. A gyors reakcióidő eredményeként a hangyák megelőzik, hogy a tetemekről a paraziták terjesztő formái, esetünkben egy letális gombafaj spórái szétterjedjenek. Ugyanakkor az általunk kihelyezett tetemek nem fertőzött tetemek voltak, tehát a hangyák nem a fertőzést ismerik fel, hiszen egy ilyen specifikus mechanizmus kifejlesztése evolúciósan kevésbé előnyös, számos parazita számos felismerési mechanizmus létrejöttét igényelné, holott egyetlen általános védekezési stratégia segít minden hasnonló manipulálási techinkával rendelkező parazita elleni védekezésben. Egyszerű a hangyák védekezési stratégiája: minden tetemet eltávolítanak a fészek közeléből, mint lehetséges fertőzési forrást. Valljuk be, mi emberek sem tesszük ezt másként.

Válogatott irodalom: Csata E., Czekes Zs., Erős K., Német E., Hughes M., Csősz S., Markó B. (2013): Comprehensive survey of Romanian myrmecoparasitic fungi: new species, biology and distribution. North-Western Journal of Zoology 9 (1): 23-29.

A kutatás a BBTE Szociális rovar munkacsoportja segítségével készült. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

Címkék: , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!