Aktualitás, Invazív fajok | 30.5.2014

Elözönlik Szászföldet is: feketelistára kerül az akác és az aranyvessző?

Az Európai Tanács egy törvénytervezetet fogadott el a múlt hónapban, mely megteremti az idegenhonos inváziós fajok (özönfajok) elleni harc jogi hátterét az Európai Unió tagállamaiban. Ez év végéig kell összeállítani az Inváziós Fajok Fekete Listáját, majd a lista elfogadása után, a törvény 2016. januárjától lép életbe.

Fenesi Annamária

Az okozott gazdasági, egészségügyi és természetvédelmi károk függvényében kerül összeállítára a lista, a tagállamok javaslatai alapján. Ehhez azonban ismerni kellene az inváziós fajok által okozott károkat, ami nem egyszerű feladat.

A gazdasági (pl. mezőgazdasági terménykiesés) vagy egészségügyi (pl. parlagfű által okozott allergiás megbetegedések) károkat pénzegységben ki tudjuk fejezni, a természetes növény- és állatközösségekben okozott változások felmérése, értékelése sokkal nehezebb. Ismernünk kellene a választ a következő kérdésekre minden inváziós faj estetén: milyen hatása van a terjedő inváziós fajoknak az őshonos közösségekre (növényekre, állatokra egyaránt), milyen természetvédelmi vonatkozásai vannak e fajok tömeges megjelenésének, befolyásolják-e és hogyan az emeberi jólét alapját képező ún. ökoszisztéma szolgáltatásokat?

Ami az inváziós növényfajokat illeti, egyedi fajok hatásait főleg fásszárúak esetén vizsgálták. Például a Magyarországon tapasztalt heves felháborodás ellenére az akác jogosan kerülne fel a Fekete Listára, mert bizonyított, hogy természetvédelmi szempontból Európa egyik legveszélyesebb inváziós faja. Jelentősen átalakítja a természetszerű erdei életközösségek összetételét (nem az akácültetvényekről van szó, hanem azokról az erdőkről, ahol az akác spontán terjeszkedik), térhódításával az állományok fajszáma csökken, az érzékenyebb fajok eltűnnek, gyomok váltják őket. Az akác tömeges megjelenése alapjaiban változtatja meg az erdei életközösségek állatvilágát is. További probléma, hogy az akác által elfoglalt területeken a regenerációs potenciál nagyon alacsony, az erdők visszaalakítása rendkívül költséges, és csak hosszú idő alatt lehetséges. Közjóléti problémának tekinthető, hogy az akácos sivár erdőképet mutat (homogén szerkezet, kevés növény- és állatfaj), így az „erdőélmény” elmarad (Bartha és mtsi 2014).

Sponán terjedő akácos Szászföldön (Riomfalva határában). Előtérben az inváziós kanadai aranyvessző sárgállik

Lágyszárú inváziós fajok ökológiai, természetvédelmi hatásainak alapos vizsgálata ritka, pedig ez elengedhetetlen a fajok veszélyességének minősítése szempontjából. Ezt a hiányt próbáltuk pótolni az egyik legelterjedtebb inváziós növényfaj, a kanadai aranyvessző kapcsán. Az aranyvessző Észak-Amerikából származik, magas termete, hatékony vegetatív terjedése segíti invázióját. A fajról bővebben itt.

Vizsgálati területünk a Szászföldön volt, Segesvártól nyugatra, négy település határában (Berethalom, Szásszentlászló, Riomfalva és Almakerék). A terület része a Natura 2000 hálózatnak, egyszerre különleges természetmegőrzési és madárvédelmi terület. Az aranyvessző nagyon elterjedt, leginkább a felhagyott szántók (parlagok) növénye. Harminchat parlagterületen vizsgáltuk azt, hogy hogyan változik az őshonos növényfajok száma és összetétele, valamint mi történik a beporzó rovarok állományaival az aranyvessző különböző arányú jelenlétében.

Kanadai aranyvessző inváziója felhagyott szántón Berethalom határában

Eredményeink azt mutatják, hogy minél több az aranyvessző egy parlagon, annál kevesebb őshonos növényfaj fordul elő. Sajnálatos módon, főleg az idősebb parlagok (amelyeket 15-20 évvel ezelőtt szánották utoljára) diverzitása és összetétele változott jelentős módon, és leginkább a természetes gyepekre jellemző fajok aránya volt sokkal kisebb, mint az el nem özönlött parlagokon.

A beporzó rovarok esetén a júliusi, az aranyvessző virágzása előtti felmérés egységes eredményeket szolgáltatott: a poszméhek és egyéb méhek faj- és egyedszáma jelentősen csökkent az aranyvessző nagy arányú jelenlétében. Ezzel szemben augusztusban, az aranyvessző virágzása közben a zengőlegyek egyed- és fajszáma növekedett azokon a parlagokon, ahol az aranyvessző nagy arányban volt jelen, míg a méhek ugyancsak alacsonyabb számban voltak jelen. Érdekes módon kevesebb házi méhet találtunk az erőteljesen elözönlött parlagokon nem csak júliusban, de augusztusban is.

Minden parlagterületre beférkőzött az aranyvessző (Berethalom)

Az aranyvessző erőteljes inváziójának hatására a parlagok nem tudnak átalakulni értékes gyepekké, hosszú távon gyomos, fajszegény növényközösség veti meg a lábát. Ezeken a területeken a rovarközösség is szegényes, a három vizsgált csoportból csak egy (zengőlegyek) preferálta az aranyvesszőt mint táplálékforrást. Nem csak a parlagok természetvédelmi értéke csökken az invázió által, de gazdasági haszna is: az aranyvessző rontja a fűtakarmány és a széna értékét, mert az állatok nem fogyasztják. Érdekes eredmény, hogy a házi méhek száma szintén csökkent az elözönlött területeken, bár sok területen (Szászföldön is) épp azért ültetik az aranyvesszőt, mert nagyon értékes mézelő fajnak tartják.

E hatások tükrében a kanadai aranyvessző mindenképpen helyet kell/kellene kapjon Románia és az Európai Unió veszélyes inváziós fajainak listáján. Figyelembe veszik eredményeinket, és általában az invázió ökológusok ismereteit az országos Fekete Lista összeállításában, vagy ezúttal is irodai székből döntik majd el, hogy mi legyen a hazai természet sorsa?

A szerző egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet

A kutatásban részt vettek: Kovács-Hostyánszki Anikó, Vágási I. Csongor, Monica Beldean, Kolcsár Levente-Péter, Török Edina, Földesi Rita

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Irodalom
Bartha és mtsai (2014) A fehér akác hazai helyzetének elemzése (Letölthető innen)