Aktualitás | 17.10.2014

A hazai média esete a “fekete viperával”

Egy vâlceai hegymászóklub tagjai éppen a Parâng-hegységben túráztak, a helyi tájat vették hobbiból kamerára, számol be a digi24 híradója. Egyszer csak egy kígyóra lettek figyelmesek, hát lefilmezték azt is. Aztán valahogyan, valakik kiderítették róla, hogy ez a „fekete vipera”, és hogy a fajt 41 éve nem látták már Romániában. A hír természetesen mások is átvették, például a Yahoo News.

k. á.

Színe teljesen fekete, nincsenek rajta minták, hosszúsága 40–60 cm, mondják a híradóban, hozzátéve azt is, hogy utoljára a ’70-es években láttak nálunk, akkor a Fogaras-hegységben és a Királykőn találkoztak vele. Még közlik azt is, hogy a nedves élőhelyeket kedveli, ahol az éjszakai és nappali hőmérséklet között jelentős eltérés van; általában a magasan fekvő zónákban él, 1500 méteres magasság fölött. Majd természetesen jönnek a mit tegyünk, ha találkozunk vele? féle jó tanácsok: mivel mérges kígyó, ha valakit megharap, és az nem részesül orvosi kezelésben, akkor 10 órán belül meghalhat.

A csatorna által felkért szakértők (név nélkül, persze) azt ajánlják, ha egy túrázót megharap a kígyó, akkor lehetőleg mozogjon minél kevesebbet, hogy a méreg vérben való keringését ne gyorsítsa meg. Ha van nála bicska/kés, akkor ejtsen egy vágást a fogak nyoma között, és fecskendezze ki a vért. Ilyenkor jó szorítókötést tenni a seb felé, hogy ne terjedjen gyorsan a méreg.

Fekete vipera azonban nem létezik. Mármint ilyen faj nem létezik, fekete színű vipera persze van, de ennek oka a melanizmus, a pikkelyek fekete elszíneződése, amit a melanin festékanyag felhalmozódása okoz. A melanizmus főleg egyes emlős-, illetve hüllőfajokra jellemző. A „normális”, illetve sötét egyedek aránya többnyire a környezeti viszonyoktól függ, egyes helyeken, illetve életmódtól függően más-más színezet javítja a túlélés esélyeit.

Sos Tibor hüllőszakértőt kérdeztük meg, mi a csuda lehet a fekete vipera. Sos Tibor szerint egy keresztes vipera van a felvételeken, abban pedig, hogy fekete, semmi meglepő sincs: egyes kutatások szerint a fekete szín előnyt jelent a kígyók számára a hőszabályozásban a hegyvidéken, mert hamarabb felmelegednek az egyedek. Ez ugyanakkor hátrányt is jelent: így magasabb a predációjuk is, mert a rájuk vadászó ragadozók vagy madarak könnyebben észrevehetik őket.

gyönyörű színű hím keresztesvipera (a fotókat Sos Tibor készítette)

így segíti a színe elrejtőzni

„Lehetséges, hogy ott magasabb a fekete egyedek száma, ahol kisebb azoknak a ragadozóknak a száma, amelyek vizuálisan találják meg a táplálékot, mint például a ragadozó madarak” – mondja a szakértő. És az, hogy negyven éve ne látták volna? Hülyeség. Sos elmondja, vannak populációk, ahol a melanisztikus egyedek száma magasabb, pl. a Keleti-Kárpátokban. Ő maga is több példányt fotózott már idén a Nagyhagymásban. Nézzétek csak:

Fekete keresztes vipera a megtalálás pillanatában

fiatal hím keresztes vipera

Vedlés előtt álló hím keresztes vipera támadó pozícióban

Nőstény keresztes vipera az élőhelyén, a Kis-Cohard tövében

A keresztes vipera (Vipera berus) egyébként egyáltalán nem ritka, Európa és Ázsia nagy részén találkozhatunk vele. Viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60–90 centiméter.

Pikkelyes bőrének színezete változatos, lehet szürkés, barnás, vöröses alapú, vagy éppen melanisztikus, egyszínű fekete is (Vipera berus varietas prester). Hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható, de ez egyes tájegységek populációjában hiányozhat is. A sáv az inkább szürke alapszínű hímek esetében sötétebb, feketésbarna, míg a barnásabb nőstényeknél inkább világos. A hasoldal szürkés, fekete foltokkal tarkított, míg a farokvég alulról minden esetben sárga vagy narancssárga színezetű, még a teljesen fekete példányok esetében is. Az ajakpajzsok gyakran fehér színűek, a fekete hímeken gyakran fekete ez is.

A farok hirtelen vékonyodik, az ivarok szerint eltérő módon és formában. A hímeknél a kloákanyílás felett kétoldalt bemélyedés látható oldalról, mely segíti a nőstény rögzítését a párosodás során. A nőstények farka hirtelen vékonyodó. A nőstények feje lapos és háromszög alakú, míg a hímek feje nyújtottabb, inkább körte formájú. A hímek karcsúbbak és hosszabbak a zömök, vaskos testalkatú nőstényeknél, és több farokpajzsuk van (ezek száma a nőstényeknél 24-31, a hímeknél 32-46).

Marása sem olyan veszélyes, mint a „fekete viperáról” állítják: mérgének viszonylag alacsony a toxicitása – tájékoztatott Sos Tibor. Minton 1974-es jelentése szerint az LD50 6.45 mg/kg. A kibocsátás mennyisége is meglehetÅ‘sen alacsony, ugyanezen jelentés szerint 48-62 centiméteres példányoknál 10-18 milligramm. Ha valakit megharap, az azonnali, erÅ‘s fájdalmat (amely órákon belül elterjed), gyengeséget és gyulladást okoz, percek múltán bizsergÅ‘ érzés és duzzadás lép fel. Ritkán vérhólyagok jelentkezhetnek, ugyanakkor sebek jelennek meg, melyek 24 órán belül az egész megduzzadó végtagot beboríthatják. Rendkívül ritkán nekrózist is okozhat a méreg. Súlyos azonban, ha valaki allergiás a méregre. Ugyanakkor már nyolc ellenszere is ismert. Halálos esetek ritkán történtek a találkozásból.