Védett fajok | 30.7.2010

Az erdők rejtőzködő óriása

Egyesek szerint kedves, bohém óriások, mások szerint vérengző fenevadak. Egyesekben a gyerekkori mesék, rajzfilmek, játékok bájos világát idézi fel, és vannak, akik csak az éj folyamán a háziállatokat elrabló, termőföldeket megdézsmáló, esetenként akár az ember számára is veszélyes erdei fenevadat látják benne.

Domokos Csaba

A barnamedve (Ursus arctos) a medvék (Ursidae) családjának legelterjedtebb képviselője. Valamikor az északi félteke nagy részét benépesítette: Észak-Amerikát (a Jeges-tengertől Közép-Mexikóig), Európát, Észak-Afrikát, Közép és Észak-Ázsiát, illetve
Japánt. A különböző emberi tevékenységek és a célzott üldözés miatt mára egykori élőhelyének töredékére szorult vissza. A mai Európában is a barnamedvének meg kellett tanulnia az emberek közelében megélni-túlélni, hiszen más hely nemigen maradt e nagy területigényű faj számára.

A felnőtt barnamedvék a párosodási időszak kivételével magányosan élnek, de mozgáskörzeteik gyakran átfedődnek, és ezeket nem védik más medvékkel szemben. A mozgáskörzet nagysága elsősorban az adott területen fellelhető táplálék bőségétől függ, de fontos szempont a kor, ivar, rangsor, erőnlét, táplálkozási szokások, az adott élőhely földrajzi sajátosságai és az alkalmas búvóhelyek jelenléte, valamint esetenként az emberi zavarás mértéke.

Egy adott terület medveállományának sűrűsége az év folyamán változó. Függ az illető élőhely földrajzi jellegzetességeitől és az adott időpontban éppen fellelhető táplálék bőségétől. Időszakosan nagy számban gyűlhetnek össze bőséges táplálékforrások közelében (állati tetemek, erdei vagy termesztett gyümölcsökben gazdag területek, mezőgazdasági területek, hulladéktárolók). Ilyenkor az agresszív, domináns állatok elsőbbséget élveznek. Aktivitásuk az időjárási körülményektől, a táplálék bőségétől és helyenként az emberi tevékenységek zavaró hatásától függ. Olyan helyeken, ahol intenzív az emberi zavarás, gyakran teljesen éjszakai, rejtőzködő életmódra térnek át, míg máshol a nap bármely időszakában meg lehet figyelni aktív medvéket.

Ásott medvebarlang a Kis-Küküllő vízgyűjtő medencéjében

A téli álom egy alkalmazkodás a téli időszakra jellemző táplálékhiányhoz A barnamedvék kiáshatják saját maguknak a barlangokat, vagy pedig sziklarepedéseket, természetes barlangokat használnak. Esetenként kidőlt fák gyökerei között, vagy akár a szabadban (például egy fa lombkoronája alatt) is telelhetnek.

A téli álom (melyet sokan nem tartanak valódi hibernálásnak) közben az állat testhőmérséklete 4-5°C-kal csökken, szívverése pedig a normális 40-50 szívverés / percről 8-10-re csökken. A medvék a téli álom idején nem táplálkoznak, nem isznak, nem vizelnek, nem ürítenek, és a felhalmozott zsírkészletekből élnek. Bizonyos területeken, a táplálékban gazdag évek vagy az enyhe telek miatt, a medvék egész évben aktívak maradnak. A téli álom megzavarása, illetve a barlang elhagyása a felnőtt egyedek számára kockázatos, a fiatalok számára pedig néha végzetes kimenetelű.

A barnamedve mindenevő és ezt fogazata és emésztőcsatornájának módosulása is tükrözi. Jól fejlett szemfogakkal rendelkezik, amelyeket védekezésre, zsákmányolásra és a tetemek feldarabolására használ, a nagy őrlőfelülettel rendelkező zápfogai viszont a többnyire növényekből és gerinctelenekből álló étrenddel hozhatóak összefüggésbe. Emésztőcsatornája a húsevőkre jellemző tipikus ragadozó emésztőcsatorna, amely azonban kissé megnyúlt, hogy a túlnyomóan növényi eredetű étrend hatékonyabb emésztését és felszívódását szolgálja. Mivel nem rendelkezik a növényevők szakosodott szerveivel (mint például a vakbél), nem tudja megemészteni a növényi sejtfalakat, viszont képes hasznosítani a növényi fehérjéknek szinte a felét, valamint a keményítők és cukrok nagy részét. Ősszel rendkívül fontos, hogy magas táp- és energiaértékű táplálékhoz jusson, mivel ilyenkor halmozza fel a téli időszakra szükséges zsírtartalékokat.

A barnamedve hosszú életű faj, amely későn válik ivaréretté, szaporodási ciklusa elnyújtott, reprodukciós (szaporodási) rátája pedig alacsony. A 10-30 napos tüzelést megelőzően, vagy ezt követően egyik nem sem mutat szexuális érdeklődést a másik nem irányába. A párosodás május közepe és július között történik. Ebben az időszakban a nőstények akár több hímmel is párosodhatnak. A bocsok január és március között jönnek a világra. Az alom nagysága 1-4 között változik. A medvebocsok születéskor hozzávetőlegesen 0,5 kg-ot nyomnak, a szemük még nincs kinyílva. A kis medvék 2-3 éves korukig maradnak anyjukkal.

A fajt veszélyeztető tényezők közül a legfontosabbak: a megfelelő élőhelyek feldarabolódása (pl. a fejlődő úthálózat által), tönkretétele (egyre nagyobb méretű emberi térhódítás), az orvvadászat, valamint a viszonylag kevés tudományos információ a fajról (ezáltal az ezekre alapuló védelmi tevékenységek eredményessége is megkérdőjelezhető). A barnamedve manapság világszerte (így Romániában is) nemzetközi egyezmények és hazai törvények által egyaránt szigorúan védett faj.

Általában csak a mellső lábnyom árulkodik gazdája jelenlétéről (a hátsó láb nyoma inkább az emberére hasonlít)

A foci és a mezőgazdaság után talán a medve foglalja el az előkelő harmadik helyet azon témák listájában, amelyekhez mindenki ért Erdélyben. Ennek ellenére számos tévhit és mendemonda övezi e meglepő módon még mindig elég kevéssé ismert fajt. A következőkben a legelterjedtebbeket gyűjtöttük össze:

– nálunk nincsenek „fekete medvék” – Európában (és így nálunk is) csak a barnamedve fordul elÅ‘. Maga a megnevezés megtévesztÅ‘ lehet, hiszen a faj egyedeinek színezete rendkívül változatos, így a barna minden árnyalatát felöleli, a sárgásbarnától egészen a szinte teljesen feketéig. (a fekete medve vagy baribál egy más faj, csak Észak-Amerikában fordul elÅ‘);
– nálunk nincsenek „örvös medvék” – habár egyes bocsok vagy akár felnÅ‘tt egyedek nyaka körül is egy világosabb sáv figyelhetÅ‘ meg, ezek az egyedek is „normális” barnamedvék (az örvös medve egy más faj, csak Ázsiában fordul elÅ‘);
– nincsenek „hangyász medvék”: bármely barnamedve szívesen fogyaszt hangyákat, illetve ezek tojásait, és mégsem marad kisebb, mint fajtársai;
– nincsenek „vérmedvék”: habár táplálékuknak kb. 80%-át növények alkotják, a medvék húsevÅ‘k és szervezetük is sokkal hatékonyabban tudja hasznosítani az állati eredetű táplálékot. Ezért minden medve, hacsak teheti, húst fog fogyasztani. Viszont az ún. „vérmedvék” is elÅ‘szeretettel fogyasztanak továbbra is növényi táplálékot.

Az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés a medvékkel kapcsolatosan az, hogy mit kell tenni, ha megtámad egy medve? A kiábrándító válasz az, hogy nem létezik egy bevált „recept” az ilyen esetekre. A medvék intelligens, tanulékony állatok, melyek viselkedését egyénenkénti temperamentumuk, illetve korábbi élettapasztalataik befolyásolják, alakítják. A medvetámadásokról általánosan elmondható, hogy ezek – néhány esetet leszámítva – nem ragadozó jellegűek, hanem önvédelemből, a bocsok védelmezéséből, vagy pedig egy táplálékforrás emberek elleni védelmezéséből történnek.

A barnamedvét rejtÅ‘zködÅ‘ életmódja miatt még a “medvés helyen” élÅ‘k is csak ritkán pillantják meg

Több tényező járulhat hozzá egy medve agresszivitásának fokozásához. Ezek – csökkenő fontossági sorrendben – a következők: bocsok jelenléte, táplálék jelenléte, meglepetésszerű találkozás, barlangnál történő zavarás, illetve kutya jelenléte. Az általunk kivizsgált medvetámadások is ezen okokból kifolyólag történtek.

A legtöbb baleset megelőzhető azzal, hogy a medvét egyszerűen elkerülik, békén hagyják. A medve általában megpróbálja elkerülni az emberrel való találkozást. Ha mégis támadásra kerül sor, a legtöbb esetben a medve hamar otthagyja a megtámadott embert és elmenekül.

Felhasznált irodalom:
Pasitschniak-Arts, M. 1993. Ursus arctos. Mammalian Species No. 439, The American Society of Mammalogists
Swenson, J. E., Gerstl, N., Dahle, B., Zedrosser, A. 2000. Action Plan for the conservation of the Brown Bear (Ursus arctos) in Europe. Nature and environment, No. 114, Council of Europe Publishing
Sepsi, Á., Kohl, I. 1997. A Kárpáti barnamedvéről (Über den Karpatischen Braunbaren), Erdélyi Múzeum Egyesület
Mertens, A., Ionescu, O. 2000. Ursul – Biologie, ecologie ÅŸi management, Editura Haco
Domokos, Cs., Kecskés, A. 2005. Ragadozók és emberek – lehetséges békésen együttélniük Romániában?, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A szerző a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület barnamedve-védelmi és kutatási programjának koordinátora