Aktualitás | 30.11.2014

Erdőirtás-kerekasztal: civil kötelesség jelenteni a fás kamionokat

A természetvédelem, civil aktivizmus és politikum igazi „nagyágyúival” beszélgettünk az erdőirtásról Kolozsváron, a kerekasztalt nagy érdeklődés és médiafigyelem kísérte.

B.D.T.

Mi az erdőirtás, és miért is káros?

Az erdőirtás fogalmát különbözőképpen határozza meg az átlagember, az erdész és a természetvédő – magyarázta Papp Tamás, a Milvus Csoport elnöke. Az erdészek azt nevezik erdőirtásnak, amikor egy kitermelt terület helyén többé már nem lesz erdő, megváltozik a funkciója, pl. felszántják vagy épületeket húznak föl a helyén. Nem nevezik viszont erdőirtásnak azt, amikor kivágják az öreg erdőt. Természetvédő szemszögből viszont ez nagyon problematikus. Ha csak a madarakat nézzük, rengeteg olyan faj van, amely kiemelt védelmet élvez az Európai Unióban, Natura 2000-es jelölőfaj, és csak az öreg erdőkben él. Az ilyen erdőirtás – azaz az öreg erdők kivágása – természetvédelmi szempontból rendkívüli módon káros.

Korodi Attila elöljáróban hangsúlyozta, ő nem erdészeti, hanem környezetvédelmi ügyekért felelős miniszter. Az erdőgazdálkodás szükséges, de jelenleg sok esetben rendszertelenül folyik, még ha esetleg törvényes is; csökkenti a biodiverzitást, gyengíti az árvízvédelmet, rosszat tesz a klímának, sőt, a rendszertelen erdőgazdálkodás egyes vidékek elszegényedéséhez vezet – sorolta.

Korodi Attila (fotók: Kulcsár Árpád)

Ha egy cég, amely csak a profitban érdekelt, ránéz egy erdőre, köbmétereket lát, pedig sokkal több annál: egy szerves, komplex és élő rendszer, ami működik – szögezte le a beszélgetés elején Csibi Magor, a WWF Románia programigazgatója. Amint az ember beleavatkozik ebbe a rendszerbe, az elkezd másképp működni, és akkor már szükséges a beavatkozás. Különbséget kell tenni azonban az erdők kezelési módjai között is: egyes helyeken lehetséges fokozottabb kitermelés, máshol kevésbé, míg az érintetlen erdőkben nem szabadna közbeavatkozni.

Tudnunk kell, ha ránézünk egy erdőre, hogy az milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, mert ha csak a köbmétereket nézzük, előbb-utóbb a gazdasággal, a vízgazdálkodással, a helyi megélhetéssel, a vadállománnyal – medvékkel, vaddisznókkal, szarvasokkal – lesz problémánk. Kell lennie egy víziónak, stratégiának – ami nem merülhet ki abban sem, hogy egy kivágott fa helyett kettőt ültetünk, hiszen egy öreg fát nem lehet két fiatallal helyettesíteni -, ami tekintettel van az erdő szerves, élő ökoszisztéma jellegére. Azt sem tagadhatjuk viszont, hogy Erdélyben is az emberek fából építkeztek évszázadok során, megéltek az erdőből. Az a jó erdőgazdálkodási elv, amit alkalmaztak, így szól: annyi erdőt hagyjál a gyerekeidnek, amennyit te örököltél. Ma is ezt a mértéktartást kellene követni – vélte.

Csibi Magor (jobbra)

Hans Hedrich – saját meghatározása szerint politológus, civil aktivista, de nem természetvédelmi szakember – nagyon komplex társadalmi problémaként közelít az erdőirtás tematikájához. A Neuer Weg Egyesület alelnöke kifejtette, a törvénytelen erdőgazdálkodás korrupcióval jár, valaki kap azért valamit, hogy szemet hunyjon az illegalitások fölött. Hans Hedrich Hargita megye északi részére fókuszáló riportjában ilyen korrupciós ügyeket tárt fel. Leszögezte, a sok káros hatás mellett az ember társadalmi lényként is szenved az erdőirtástól, hiszen hatalmas korrupciós rendszerek jöttek létre, amelyekben a rendőrség, erdészet, ügyészség és politikum egyes képviselői is részt vesznek. „Erdély erdők nélkül már nem Erd-ély, hozzátartozik az identitásunkhoz, természetes számunkra, hogy Erdélyben erdős – de ha szép lassan fogy, mi lesz az identitásunkkal?” – tette fel a kérdést.

Hans Hedrich

Erdőradar: biztató kezdet

Korodi a fa szállítását online követő monitoring rendszer kialakításának előzményeiről és eredményeiről is beszélt a kerekasztalon. A rendszer szerinte gyakorlatilag a feketén vagy „szürkén” kitermelt fa árusítását, szállítását gátolja meg. „Hatalmas eredmény, hogy elértük, végre ugyanazzal a hivatalos papírral kétszer nem lehet fát szállítani. De ez a rendszer csak a kezdet, két fontos elemre van szükség: arra, hogy a társadalom is részt vegyen működtetésében, tehát ha bárki lát az utakon fát szállító tehergépkocsit, hívja az 112-t” – hívta fel a figyelmet a miniszter. Ezen kívül a civil szervezetekre is szükség van, kérjék ki a belügyminisztériumtól a havi jelentéseket az alkalmazott büntetésekről, és utánaérdeklődhetnek, mi történik az elkobozott szállítmányokkal.

Az erdőradar a SUMAL rendszerhez kapcsolódik, amely már évek óta működik, s még ki fog egészülni az erdészeti üzemtervek digitalizált verziójával. Ez a következő egy-két évben valósulna meg – vélte Korodi, hozzátéve, hogy ezt a témát mindenképpen napirenden kell tartani, hiszen az erdészeti iparág az üzemterveket „hajlamos kivinni a környezetvédelmi engedélyeztetés alól”, sok esetben nem egyeztetik a vízgazdálkodási, természetvédelmi kezelési menedzsmenttervekkel, megtalálják és ki is használják a kiskapukat. „Ebben még rengeteget kell az államnak pótolnia” – fogalmazott a miniszter.

Amúgy az erdőradar működésének első három hetében a legtöbb törvénytelenséget Brassó és Szeben megyében leplezték le – közölte. Bejelentette, hogy decemberben féléves képzés kezdődik a megyei környezetvédelmi ügynökségek szakembereinek, összesen hétszáz alkalmazottnak. Uniós alapokból finanszírozzák, és az engedélyeztetési procedúra jobbá tétele a cél.

Az erdőradar ugyanakkor nem tudja kiszűrni az üzemtervek nélkül kitermelt „szürke fát”. Papp Tamás leírta, hogyan tudják kijátszani a rendszert az erdészetek: még ha nincs is üzemterve egy adott területre, széldöntésre vagy rovarinvázióra hivatkozva kitermeli az erdőt, ebből lesz a „szürke fa” – ez nagyon nagy részét teszi ki a jelenleg kitermelt famennyiségnek, és erről a legtöbb erdészet nem akar lemondani. Sok kiskapu van, amit kihasználnak egyes erdészetek; minden attól függ végső soron, egy-egy erdész jóindulattal viszonyul-e a témához vagy sem – magyarázta. A december 13-án várhatóan leköszönő miniszter szerint az erdészetek ellenőrzésével megbízott területi erdészeti felügyelőségeknél (ITRSV) állománynövelésre volna szükség, és egy átláthatósági mechanizmust kidolgozni az intézményre, mert jelenleg „furcsa kézivezérléssel” működik.

Sínen van az erdészeti törvény?

A törvény ősszel néhány szavazaton bukott meg a parlamentben, elvileg lehetséges, hogy jövő héten bizottság elé tudjuk vinni újra – jelentette be Korodi. Az RMDSZ számára három kritikus terület van, amit szeretnének szabályozni: az első a monopolok kérdése, amit a nagy fafeldolgozók élveznek. Azt javasolják, hogy 30%-ban plafonálják a kitermelhető famennyiséget, amit egy kereskedelmi vállalkozás – pl. a Kronospan, Schweighofer vagy az Egger – felvásárolhat az országban, és ha ezt túllépi, többet ne vásárolhasson.

Azt is javasolják, hogy a jelenleg nagy volumenű, Kínába irányuló rönkfaexportot szigorúbban szabályozzák: csak az a vállalat kereskedhessen fával, amely legalább 40%-át a kitermelt mennyiségnek feldolgozza saját rendszerében, ami a helyi gazdaságokat erősíti. A harmadik javaslat pedig a fás legelők mint jellegzetes ökológiai kultúrtájak elismerése európai szinten is.

Civilek szerepe az erdőirtás elleni harcban

Csibi Magor felidézte, hogy ezelőtt három évvel az erdészeti törvény első verziójában még olyan intézkedési tervek voltak, melyek megnövelték volna a kitermelhető famennyiséget, és le akarták csökkenteni a kitermelhetőségi életkorát az erdőknek. Ahhoz képest sokat javult a civilek közbenjárásnak köszönhetően is a törvény szövege, már sokkal közelebb áll ahhoz, amit szeretnénk – mondta.

Van azonban néhány dolog, amit még tisztáni kellene, pl. Románia erdős területeinek felét az állam visszaadta magánkézbe, ezek egy része védett területen található. Ám a tulajdonosok semmi támogatást nem kapnak az államtól, minimális jövedelmük van, viszont rengeteg költséggel jár magának az erdőnek a fenntartása, őrzése. Az állam átpasszolta az állampolgároknak a kötelezettséget, hogy a biodiverzitást őrizzék – fogalmazott Csibi Magor. Mindaddig, amíg ezeknek az embereknek nem fizetnek kompenzációt, problémák lesznek a rendszerben – vélte. Így arra kényszerülnek, hogy eladják, bárkinek, aki megveszi, vagy kitermeléssel kihozzák belőle a maximális profitot.

Emellett el kellene ismerni, az erdők ökoszisztéma-szolgáltatása gazdasági értéket képvisel, hozzájárul a közösségek jólétéhez. Jelenleg egy hektár erdő papíron kevesebb, mint tíz eurót hoz a romániai költségvetésbe, amiből azt a hamis következtetést vonhatják le egyesek, hogy az erdő nem is olyan fontos gazdasági kérdés – de ha megnéznénk, milyen fontos árvízvédelmi szempontból egy erdő megléte, és mennyi jótékony hatással jár, az a gazdasági mutatókban is felülértékelné az erdő szerepét.

A harmadik szempont Csibi Magor szerint a nyersanyag külföldre történő eladásának visszaszorítása. Romániának többnyire vegyes, természetközeli erdői vannak, magas biodiverzitással, amely sokkal nagyobb profitot hozna sokkal kevesebb kitermeléssel, a helyi közösségek is jobban járnának, és az államháztartás is, ha ezt a nyersanyagot helyben dolgoznák föl. A fafeldolgozóipar helyreállításában kellene gondolkodni – vélte. Ahogy a működő helyi feldolgozók, pl. bútorgyárak megszűntek, már nem közösségben kezdtek gondolkodni az emberek, hanem mindenki a maga hasznát kezdte keresni. Az erdészeti törvény mostani verziójában a 61. cikkely kimondja, a liciteknél azok a cégek, amelyek másodlagos feldolgozást végeznek, elsőbbséget élveznek a favásárláskor – közölte.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik legnagyobb fakitermelő ugyanannyi munkahelyet biztosít, mint egy helyi nagybányai bútorgyártó, viszont előbbi hivatalosan veszteséges, míg utóbbi félmilliárddal járul hozzá minden évben az államháztartáshoz – magyarázta.

A civil szervezeteknek mozgósítaniuk kell az embereket, hogy járuljanak hozzá az erdőradar működéséhez, ugyanakkor e szervezetek nyomásgyakorló erőként tudnak fellépni a döntéshozókkal szemben, ahogyan az erdészeti törvény esetében is történt – idézte fel. Az érintetlen erdők védelmében indított kampányukban részt vevő több mint 130 ezer személynek kiküldték a törvénykezdeményezők elérhetőségét, arra biztatva az embereket, kérjék a képviselőket a javaslat visszavonására, ennek köszönhetően fél napon belül, egy nagyon kritikus, rövid idő alatt kilenc képviselő visszavonta aláírását a törvényjavaslatról, amely így visszakerült a szakbizottsághoz. Ez nem bevett szokás, nem Angliában vagyunk, ahol a választók naponta beszélnek a képviselőjükkel, megijeszti ez a fajta nyomásgyakorlás az itteni döntéshozókat; nekünk, civileknek ezt tovább kell vinni, ezt a nyomást fönn kell tartani – szögezte le.

Azt kell elérni, hogy nemcsak szaktárca-, hanem kormányszinten fogják fel és ismerjék el az erdők valódi hozzáadott értékét. „Egy olyan országban, ahol az erdővel kapcsolatos bűncselekmények 98%-ában nem indul eljárás a tettesek ellen, hogy akarjuk elérni azt, hogy az emberek ne próbáljanak meg nem tisztességes módon fát kitermelni? Ezt végig kell vinni, nem elég, hogy a környezetvédelmi vagy erdészeti miniszter mondja ezt, nyomás kell legyen ebben az irányban a miniszterelnökön, pénzügyminiszteren, gazdasági miniszteren is.” Pozitív példaként hozta fel a törpe vízierőművek esetét, ahol maga az energetikai miniszter javasolta, hogy ne kapjanak európai pénzeket ezek a befektetések Romániában.

Papp Tamás

A rezervátumokban nem lehet fát kitermelni, ott valóban jó lenne kompenzációt adni a tulajdonosoknak, a Natura 2000-es területekkel viszont Papp Tamás szerint pont az a probléma, hogy szinte ugyanúgy folyik ott a kitermelés, mintha nem lennének természetvédelmi területek. „Ezen a helyzeten remélhetőleg a kezelési tervek majd változtatnak” – tette hozzá. Romániában ugyanakkor sajnos a kormány nem igazán foglalkozik a védett területekkel, nem járul hozzá ezek kezeléséhez, csak a Duna-delta rezervátuméhoz. A többit kiosztotta majdhogynem szabad prédára – fogalmazott.

A Milvus is kezelője ilyen területeknek, gyakran el kell járnia mint hatóság, ilyenkor viszont azt tapasztalják, tehetetlenek az erdővágások kapcsán. Terepen megállapítják, hogy nincs kibélyegezve a kivágott fa, feljelentést tesznek, de nem rendelkeznek egy csomó fontos információval, pl. nem tudják, az erdő kié, van-e szerződés az őrzésre, van-e üzemterv a kitermelésre, ha van, abban az szerepel-e, hogy abban a periódusban vágható-e az erdő – sorolta a problémákat. A feljelentések a regionális erdészeti felügyelőséghez (ITRSV) futnak be, amely teljesen kiszámíthatatlan módon ellenőrzi az eseteket, volt olyan, hogy egy hét, de olyan is, hogy fél év múlva szálltak ki a helyszínre, konstatálni, hogy az erdőt illegálisan kitermelték.

Ily módon a kezelők eszköztelenek, csak akkor lesz fejlemény, ha mondjuk összekiabálják a sajtót, „olyankor az ITRSV is begyorsul kicsit”. Olyan esetük is akadt, hogy a kitermelő a tulajdonos volt, de üzemterv, szerződés nélkül állt neki, aztán a feljelentés nyomán büntetést kapott – ilyenkor a természetvédő is dilemmázik, helyesen tette-e, de amikor mondjuk olyan fát vágnak ki, amelyen a szigorúan védett békászósas fészkelt, muszáj fellépni.

A beszámoló második részét holnap publikáljuk.

A kolozsvári Tranzit házban szervezett vita a “Think Outside the Box – TOTB.ro” projekt keretében zajott, amelyet a Svájci Államszövetség társfinanszíroz a kibővült Európai Unió számára létrehozott Svájci Hozzájárulásból.