Aktualitás | 1.12.2014

Közös fronton kellene tömörülni az erdőirtók ellen

A természetvédelem, civil aktivizmus és politikum igazi „nagyágyúival” beszélgettünk az erdőirtásról Kolozsváron, a kerekasztalt nagy érdeklődés és médiafigyelem kísérte. Az első rész itt olvasható.

B.D.T.

Schweighofer-ügy

Hans Hedrich, a fogarasi Neuer Weg Egyesület alelnöke szerint a médiának is nagy szerepe van az erdőirtás elleni harcban; örvendetesnek nevezte, hogy a RISE Project foglalkozik a famaffia leleplezésével, beszerezték a Holzindustrie Schweighofer és a beszállítói közötti szerződéseket, és próbálják követni, helyi szinten törvényesen vágták-e ki azt a fát, amit a HS-nek szállítottak vagy sem. Egyre több ilyen kezdeményezés van, jó lenne együttműködni, hálózatba tömörülni, mint ahogyan a Verespatak-ügyben vagy a palagáz-kitermelés elleni fronton történt. Szerinte azonban nehezebb lesz az erdőirtás esetében egy nagy, közös kampányt elindítani, egy erre fókuszáló közösséget összekovácsolni. A Neuer Weg Egyesület rendszeresen pereskedik, most például a Schweighofer ellen, az aktivista szerint minél többen kellene ezt az utat válasszák, forduljanak az igazságszolgáltatáshoz.

„Ez egy keményebb eszköz, de szerintem sűrűbben kellene alkalmazni. Azt tapasztaltam, és nemcsak én, hogy ahol nagy befektetésről van szó, legyen szó Verespatakról, a palagázról vagy akár a Schweighofer rétyi beuházásáról, ahol 150 millió eurós a befektetés, ott a hatóságok egyszercsak eltűnnek. Nincsenek. Nem lépnek, nem cselekednek. Olyant is hallasz a rendőrtől, hogy ’hát nem tehetek semmit’. De akkor miért vagy rendőr, miért alkalmazott a rendőrség, miért fizetünk az adónkból? Legyek én, a civil szervezetes, a hatóság? Váltsunk szerepet?” Sokszor tapasztalta, hogy a hatóságok nem mernek fellépni.

A másik hiányosság az átláthatóság elmaradása, ami a maga során szintén gyanúra ad okot. Ha a politikusok nem akarják, hogy belenézzünk a kártyákba, ott a háttérben valószínűleg csúszópénzek mozognak – fogalmazott.

Közérdekű adatigénylés mint fegyver

Nem lehet elégszer népszerűsíteni a 2001-ben megjelent, közérdekű adatok igénylésére vonatkozó 544-es törvényt, amely alapján civil szervezetek, újságírók, de „egyszerű polgárok” is igényelhetnek adatokat. A környezetvédelmi információkra még van egy kormányhatározat, a 2005-ben megjelent 878. számú. Ezek alapján lehet információkat igényelni beruházásokról, pl. építkezésekről, viszont az a tapasztalatunk, hogy vagy nem válaszolnak a hatóságok – mi így jártunk a Kovászna Megyei Tanáccsal, amely jóváhagyta a rétyi beruházás esetében a településrendezési tervet – vagy máshová irányítanak, nem adnak elég adatot – számolt be Hans Hedrich.

A hatóságok így reagálnak, ha nagy a tét, ezért nem elég információt kikérni, utána pereskedni is szükséges: vagy azért, hogy végre megkapjuk a kért információt, vagy hogy leállítsunk egy folyamatot, vagyis hogy a hatóságok felfüggesszenek vagy visszavonjanak egy engedélyt – tette hozzá.

A Schweighofer Rétyen építi teljes gőzzel negyedik romániai gyárát 70 hektáron; nagyon gyorsan jóváhagyták a létesítmény engedélyeit, tavaly karácsonykor a Kovászna Megyei Tanács elnöke december 24-én adta ki az építkezési engedélyt, közmeghallgatás nem volt, a településrendezési tervet nem adták ki közérdekű adatigénylésre – foglalta össze a történteket Hans Hedrich.

„Mi a Bankwatch egyesülettel közösen egy pert indítottunk az építkezési engedély felfüggesztésére és egy másikat a megsemmisítésére; nagyon profi ügyvédünk van, aki jól ismeri a vonatkozó romániai és európai törvénykezést, de nem is volt alkalmunk a bíróságon érvelni, mert már az első tárgyaláson a bukaresti bíróság úgy döntött, ítéletet hoz, és az engedély felfüggesztését elutasította. Fellebbezni csak azután tudtunk, miután megkaptuk a határozatot. Egyrészt a bíróság sietett elutasítani a kérésünket, másrészt utána direkt késleltette az ügyet, egy hónap után sem küldték el az indoklást, csak miután panaszt tettünk ezügyben.” Mindez feltehetően azért történt, hogy időközben néhány hónap alatt fel tudjon épülni maga a gyár. A civilek most is várják, hogy a fellebbezésük nyomán mikorra tűzi ki a bíróság az első tárgyalás időpontját. Tehát az igazságszolgáltatás sem működik a legjobban, főleg alacsonyabb szinteken és vidéken – vonta le a következtetést.

Sok kitartás kell ezért ezekhez a procedúrákhoz, de nem adják föl: a napokban kérvényt nyújtanak be, a településrendezési terv visszavonását kérve. „Az lesz a harmadik perünk. Majd lesz negyedik, ötödik, hatodik per is, mert nagyon elszánt vagyok, nem hagyom magam, ha látom, hogyan bánnak velünk. Már számítunk arra, hogy ha felépül a gyár, megpróbálják beindítani, s akkor, ha muszáj, a működtetési engedély ellen is fogunk perelni. Ehhez jó kapcsolatok, jó ügyvéd, pénz és persze remény is kell. Most úgy tűnik, mintha kezdenek jó irányba haladni a dolgok, mi is ebben reménykedünk. De ha ilyesmibe fogsz, kell bírd a frusztrációt, akár éveken keresztül, át kell kelned egy sivatagon, hogy majd egyszer jöjjenek jobb idők. Mi pereskedtünk a segesvári polgármester ellen is, aki korrupt és tönkre akarta tenni az UNESCO-örökséggé nyilvántott óvárost, nem értünk el majdnem semmit, kisebb kompromisszumokat csak. De a napokban jött a hír, hogy lemond, mivel egy másik ügyben két évre ítélték. Már másfél éve le kellett volna mondania, nem tette, most mégis visszalépett, ez azt jelenti, mégiscsak elindult valami, nyomást gyakoroltak rá föntről.”

Úgy látja, az elnökválasztás második fordulójában a civileké volt az a harmadik erő, amely eldöntötte, mit akar, illetve kit nem akar az elnöki pozícióban látni. Szerinte a civilek fokozottan odafigyelnek ezután a politikára, nem engedik ki a kezükből ezt a kivívott befolyást. Továbbra is ebbe az irányba kell haladnia a társadalomnak, hogy ismerje jogait és vonja felelősségre a választott politikusokat – tette hozzá.

Csibi Magor, a WWF Románia programigazgatója szerint a siker titka egy ilyen fellépésnél az, hogy a helyieket be kell vonni, meg kell értetni velük, hogy az ő erdejük az övék, és rajtuk is múlik, mi történik. Így lehetett sikeres a törpe vízierőművek elleni kezdeményezés is. Amit egy országos szervezet tenni tud, hogy figyeli a törvénykezést, a WWF-nek külön emberei vannak arra, hogy időben észrevegyék, „ha ez az ország újabb meglepetéssel szolgál”. Pl. augusztusban, mikor mindenki vakáción van, közvitára bocsátották a védett területekről szóló törvényt, hogy hátha nem kapnak észbe a civilek, és letelik a hozzászólások határideje.

A törvény betűje és szelleme közti különbség: a joghézagokról

Korodi Attila környezetvédelmi miniszter elmondta, személy szerint – ahogyan többször is elmondta – társadalompolitikai szempontból őrültségnek tartja a rétyi beruházást, de intézményvezetőként, miniszterként a törvényeket és szabályokat kell néznie. Papíron minden rendben volt a beruházásról készült jelentéssel, már-már túlságosan is; végül aztán nyáron újra a helyszínre küldte a minisztériumi ellenőröket. Azok megállapították, hogy a törvény betűjének megfelelő ugyan, ám minőségi szempontból hiányos a rendelkezésre álló dokumentáció, vannak benne problematikus részek.

Az illetékes környezetvédelmi ügynökség felületes volt, hiszen a környezetvédelmi engedélyben nyoma sincs a kibocsátási értékeknek, a kamionforgalom várható hatásainak, a nyersanyagfluxus mértékének, de nem igazán lehet törvénytelenséget rájuk bizonyítani. Így az a döntés született a minisztériumban a rétyi beruházás kapcsán, hogy amint engedélyeztetési szintre ér, akkor kötelezően a minisztérium és az Országos Környezetvédelmi Ügynökség felügyeli annak kibocsátását (amelyet ugyancsak a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Ügynökség kell megtegyen), és ehhez a vállalatnak válaszolnia kell a felmerült kérdésekre. Ezeknek az adatoknak szerepelniük kell az engedélyben is, különben enélkül a vállalat ellenőrizhetetlenné válik. Követelik majd a szennyezésmérők használatát is, ez is benne van az ennek kapcsán elkészült minisztériumi jelentésben (amelyet egyébként ki lehet kérni a minisztériumtól).

Hatalmas gondok vannak amúgy a környezetvédelmi ügynökségek által kibocsátott engedélyek minőségével, tartalmával, nagy a szakmaiatlanság a rendszerben, ezen remélhetőleg javít a hamarosan elkezdődő képzés is – vélte a miniszter. Ezt a képzést az elképzelések szerint arra is felhasználják majd, hogy a létező joghézagokat – mint amilyen például a felületes engedélyeztetés lehetősége – feltérképezzék és aztán korrigálják.

Az engedélyeztetési eljárás kétlépcsős: a vállalat akkor indíthatja be a gyárat, ha a végső engedélynek betartja a szabályait – tette hozzá. „Ha azokra a hiányosságokra, amiket mi minőségi szempontból felfedeztünk, nem adnak választ, akkor engedélyt nem szabad kibocsátani. Egy ekkora ipari üzemnél csupán arra hivatkozni, hogy a cikkelyt be kell tartani, életveszélyes, követhetetlen történetté válhat” – jelentette ki Korodi.

Hans Hedrich botrányosnak nevezte, hogy nem kértek a Schweighofertől hatástanulmányt, Korodi erre megerősítette, hogy ez is joghézag miatt történhetett így, „szépen körbesakkozták”. Mint mondta, örül, hogy a civil szervezetek az igazságszolgáltatáshoz fordultak; mikor ilyen ügy van, mint Verespatak esetében is volt, ezt a procedúrát kell alkalmazni.

Hedrich szerint a 445-ös kormányhatározat harmadik mellékletét, amely a 2-es melléklethez hasonlóan ugyancsak azt szabályozza, kell-e hatástanulmány vagy sem, szelektíven vagy egyáltalán nem alkalmazzák a hatóságok. Többek közt ebben szerepel az is, hogy a rétyihez hasonlóan egy egész térségre hatást gyakorló létesítménynél kellene készülnie hatástanulmánynak.

Hatástanulmány-mizéria

Papp Tamás, a Milvus Csoport elnöke arról tájékoztatott, egy védett terület kezelőjének joga van hatástanulmányt kérni egy, a területet érintő beruházás kapcsán, de ezt a megyei környezetvédelmi ügynökség felülbírálhatja. Ezzel ugyanakkor az ügynökség felelősséget is vállal, és beperelhető lesz. A hatástanulmánnyal visszaélni sem kell, tehát ha valaki egy emeletet húzna a házára, arra éppen nem kellene kérni, nem az a cél, hogy megkeserítsék ezzel az emberek életét, hanem hogy a valóban káros beruházásokat ki lehessen szűrni, vagy a hatástanulmányt készítő szakértő olyan módosításokat javasolhasson, amellyel kivédik ezt a környezetet károsító hatást.

„A gond viszont az, hogy a hatástanulmányt a befektető fizeti, és nagyon kevés az olyan hatástanulmány-készítő, egy kezemen meg tudom számolni, aki meg meri tenni azt, hogy a megrendelő számára nem kedvező eredményű tanulmányt hoz ki, hiszen akkor nem kap majd több megrendelést” – magyarázta Papp Tamás.

Ahhoz, hogy egy ilyen hatástanulmányt meg tudj támadni, szervezetként meg kell rendelned egy hatástanulmányt a saját pénzeden, ami általában hónapokba kerül, aztán meg imádkozhatsz, hogy azt majd valaki el is olvassa – tette hozzá Csibi Magor. Ráadásul ha nem ugyanaz az eredmény jön ki a második hatástanulmányban, mint az első, megrendelőbarát jelentésben (pl. egy adott élőhelyen fellelt madárállományról), akkor hivatkozhatnak arra a készítők, hogy egy év alatt változott a helyzet – magyarázta Papp Tamás.

Az „ellen-hatástanulmányokkal” való szembesüléskor derül ki, mennyire súlyos a szakemberhiány a kormányzati rendszerben: például amikor az A66-os út megépítése ellen lépett fel a WWF és más szervezetek, és a nyomvonalon többek között 27 szigorúan védett denevérfajt találtak, a válasz az volt, hogy „majd áttelepítjük őket” – idézte fel Csibi Magor. Vagy olyan átjárót terveznek az út fölé, hogy a medve át tud menni azon, de egyből egy sziklafallal találja szembe magát.

Néha még minimálisan sem törekednek arra, hogy a tervezés megfelelő legyen; kulcspozíciókban ülnek szakértelem nélküli emberek – tette hozzá. Az autópályaépítéseknél és minden fejlesztési projektnél márpedig nagyon fontos lenne a jó tervezés, mert akkor csak egyszer kell dolgozni, ami olcsóbb és hatékonyabb, mintha megtervezzük rosszul, utána egy darabig magyarázni próbáljuk, hogy mégis jól van, majd pár év múlva újratervezzük.

Legyen igazi hálózat a Natura 2000

Ehhez az első lépés, hogy elfogadott kezelési terve legyen a védett területeknek, illetve hogy azt a megyei környezetvédelmi ügynökségek megfelelőképpen olvassák, és tekintettel legyenek az élőhelyekre, átkelőhelyekre, migrációs útvonalakra – mondta Korodi. Amint lesznek érvényes kezelési tervek a védett területekre, az ügynökségek elkezdhetnek azok alapján dolgozni és okos döntéseket hozni. Elfogadhatatlan, hogy jelenleg a településfejlesztési tervek úgy készülnek, hogy gyakorlatilag kipipálják azokat, legyen meg a tízéves ritmicitásuk, és valahogy egy stratégiai környezetvédelmi engedélyeztetés fusson végig rajtuk; „ezekkel érdemben foglalkozni kell és minőségileg előre kell lépni” – tette hozzá. Másképp a természetvédelmi területek, élőhelyek konnektivitása nem biztosított, márpedig az EU-ban azért hozták létre a Natura 2000 hálózatot. Tusnád község esetében is figyelembe kell venni, amit a szakértők a medvék tranzitzónájáról megállapítottak, máskülönben a szállodán keresztül vonul majd át a medve – hívta fel a figyelmet.

A Milvus régóta és nagy erőbedobással foglalkozik a Natura 2000 hálózat konnektivitásának témájával. Már az elején hiányoltuk, hogy akkoriban a minisztériumnak nem volt egy stratégiája erre – szögezte le Papp Tamás. Jövőre azonban a Környezetvédelmi Alapból várhatóan lesz arra finanszírozás, hogy újabb védett területek kijelölésével össze lehessen zárni a hálózatot – mondta Korodi. Ezt a kijelölési hullámot Papp Tamás szerint okosan kell kihasználni, hogy befoltozzuk a lyukakat a romániai hálózaton, és egyúttal olyan fajokat is védve, amelyek egyediek Európában, pótolni ezeket a hiányosságokat.

A medvének, de minden más állatfajnak is nagy, összefüggő területekre, élőhelyekre van szüksége, a Milvus kutatásai bizonyítják, hogy egy nyakörvezett példány akár 17 vadászterületet is végigjár másfél év alatt. Miért szükséges egyáltalán, hogy ezek a területek mindenáron összeérjenek? Elvileg az átkelőhelyeket így is figyelembe kellene venni mindenféle tervezéskor – viszont a tapasztalat azt mutatja, ez nem történik meg – magyarázta Papp Tamás. Tehát egy engedélyeztetési eljárásban hiába érvel a természetvédő azzal, hogy van két védett terület, a kettő között van egy rész, ami nem védett, de ott átkelnek az állatok, hiába – nem kérnek már hatástanulmányt, mert nincs benne a Natura 2000-ben.

Korodi szerint bármennyibe is kerül, genetikai vizsgálat módszerével el kell kezdeni a medveállomány felmérését; elvileg januárban már közvitára kerülhet a minisztérium által kidolgozott, „a barnamedve-populáció jobb menedzsmentjét megcélzó javaslatcsomag”, amelyet eredetileg novemberben kellett volna megvitatni.

“Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények 2.
“Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények 1.

Csibi Magor szerint is összehangolt stratégiákra és főleg kutatásokra lenne szükség a medvékkel kapcsolatban is, és ezt a problémát sem lehet különállóként kezelni az erdőirtásétól. A legfontosabb felmérni a főbb tranzitzónákat, migrációs útvonalakat, ezt próbálta a WWF Máramarosban, ám az első GPS-jeladós medvéjüket egy hónapon belül lelőtték.

Egy kis statisztika

Az erdészeti felügyelőséghez (ITRSV) leadott adatigénylési kérelmünkre még nem kaptunk választ, arra voltunk kíváncsiak, az utóbbi két évben milyen mértékű volt az erdőirtás az országban. A kerekasztalra az Országos Környezetvédelmi Őrség helyettes vezetője, Szép Róbert nem tudott ugyan eljönni, viszont azt az adatsort, ami az őrség hatáskörébe tartozik, továbbította a TOTB-nek.

A Florin Diaconu főfelügyelő által aláírt dokumentumban közlik, a 46/2008 törvény 8. cikkelye szerint az erdészeti törvény alkalmazásáért, az illegális fakivágások megállapításáért és büntetéséért felelős központi szerv a környezetvédelmi minisztérium vízügyi, erdészeti és halászati igazgatósága.

Az Országos Környezetvédelmi Őrség az erdészeti kitermelések környezetvédelmi szempontú ellenőrzését végzi, 2013-2014-ben a központi felgyelőség 33, a területi felügyelőségek pedig 1158 kitermelési tevékenységet ellenőriztek ily módon. A központi felgyelőség 22 szabálysértést állapított meg, amelyért összesen 755.000 lej büntetést szabott ki, ugyanakkor 8 esetben kiegészítő szankciót is alkalmazott: felfüggesztette a megbüntetett cégek működési engedélyét. a területi felügyelőségek 168 szabálysértést állapítottak meg, 1.132.200 lej büntetést szabtak ki és 11 esetben függesztették fel a cégek működését a szóban forgó periódusban.

Mennyi az annyi?

Románia erdős területeinek nagysága hivatalosan a kilencvenes évek eleje óta majdnem egy százalékot nőtt, hiszen beleszámolják a beerdősödött, felhagyott legelőket is. 26,7%-os lefedettségről 27,3%-ra nőtt az erdőborítás. 500 ezer hektár erdő azonban nincs semmiféle felügyelet alatt, és nehéz megmondani, mi történik azzal – fejtette ki Csibi Magor.

Viszont nem mindegy az erdő minősége: a természetvédőket igazából az érdekelné, mennyi olyan erdőnk van még, ami úgymond erdészeti szempontból vágásérett, hiszen rengeteg jelölőfaj az öreg fákkal rendelkező erdőkben él – hívta fel a figyelmet Papp Tamás. Az erdészek úgy látják, jól kezelik az erdőket, mert négy korosztályt meghagynak – de a legidősebb korosztály, amit még megtartanak, kb 130 éves. Míg a természetes erdőben a bükkfa elél 500 évig is, tehát ami a 130-500 közötti korosztályt illeti, az nagyrészt hiányzik a mi erdeinkből.

Az érintetlen erdők védelme azért roppant fontos prioritás, mert az utolsó esélyét jelentik annak, hogy megértsük, hogyan működik a természet emberi közbeavatkozás nélkül; mikor már nem lesznek, csak találgatni fogunk ezzel kapcsolatban, hogy milyen lehetett Európa ezelőtt 30 ezer évvel. A találgatások soha nem vezettek jóra, elég, ha az utóbbi hatvan év folyószabályozásait megnézzük: mindenhol árvízproblémáink vannak – jelentette ki Csibi Magor. Az osztrákok ezelőtt kétszáz évvel hoztak egy olyan erdőgazdálkodási döntést, ami meghatározta az erdőik mai állapotát: nagyrészt lucfenyőt vágnak és ültetnek, de az ő erdeikkel szemben a romániai erdők összehasonlíthatatlanul fajgazdagabbak, hihetetlen értéket képviselnek, aminek fel sem tudjuk még igazán fogni a jelentőségét – hangsúlyozta. Az osztrákok arra kényszerülnek, hogy 300 ezer szarvast lőjenek le évente, mert ha nem tennék, azok lerágnák az összes erdőt – nekünk viszont van medvénk, nagyragadozóink, akik szabályozzák a növényevő-állományt, egyensúlyban tartják.

Átlátható, követhető törvényi kereteket és jogszabályokat, mindig résen lévő civil szférát és felelős állampolgárokat, a helyi erőforrások megvédésében érdekeltté tett helyi embereket igényel az erdőirtás elleni harc – szólt a végkövetkeztetés. Együttműködésre, hálózat kialakítására van szükség, és milliós nagyságrendű civil kurázsira, emberekre, akik bejelentéseikkel élővé, működővé teszik az erdőradar rendszerét. A résztvevők szerint pozitívak a jelek, alapvetően bizakodni lehet abban, ami e téren következik.