Védett fajok | 16.1.2015

Lokálisan kihalhattak a tarkalepkék a Bükkből

Lápi tarkalepke

Eltűnés határán van vagy lokálisan kihalt a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek friss, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Egy korábbi cikkben már fölhívtuk a figyelmet a lepkefajok veszélyeztetettségére: az abban ismertetett két faj, a nagy tűzlepke és a vérfű hangyaboglárka azonban, még ha csökkenőben is van az állománya, a területen még kimutathatóan előfordul. Az előbb említett két tarkalepke-fajról azonban sajnos ezt nem lehet kijelenteni: a díszes tarkalepkének csupán a védett terület határain kívül sikerült egyetlen példányát fellelni. A lápi tarkalepkét a Szentiváni réten és a Bükk-Malomvölgyben keresték a felmérők, ám egyik helyszínen sem akadtak a nyomára.

A legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, fennmaradása nagy mértékben függ a tápnövények jelenlététől, a terület kezelési módjától; egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet, akár egyik évről a másikra. A lápi tarkalepke esetében sajnos kevés reményre ad okot, hogy nemcsak 2014-ben, a mostani felmérés idején, hanem korábbi években sem találtak példányokat a kutatók a kolozsvári Bükkben és a Malomvölgyben. Eltűnésének magyarázatára egy adalék lehet, hogy a györgyfalvi erdőben az Apahida – Bányabükk (Vâlcele) közötti terelőút építésekor tettek tönkre a kivitelezők egy populációt. Lehetséges, hogy régebben ennek a populációnak a folytatása élt a Bükkben és/vagy a Malomvölgyben.

A díszes tarkalepkének pedig – ha jelen is van még ezen a védett területen – valószínűleg csak egy nagyon kis populációja található itt meg, és azt nagyon nehezen lehet megvédeni. Ahogyan a többi veszélyeztetett lepkefajnál, ennek a fajnak az esetében is szükséges lenne a védett területet kiterjeszteni és tápnövényeit – kÅ‘risfajokat, közönséges fagyalt, borostyánlevelű veronikát, loncfajokat, kecskefűzet, rezgÅ‘ nyárt – védeni. A Bükk-Malomvölgyben és környékén mindenképpen további kutatások szükségesek a faj feltérképezésére.

A díszes tarkalepkét egyébként, ha az idei szezonban lesznek példányai, nagyon könnyű kiszúrni akár egy amatőr természetkedvelőnek is: ahogy a nevében is benne van, díszes, könnyen észrevehető lepkefaj. Május közepétől június végéig repül. A szárny színezete változatos, és egyedenként eltérő lehet.

Az életmódja elég bonyolult, ezért lenne szükséges speciális élőhelyeket biztosítani számára. Kedvelt élőhelyei a kisebb tisztások, körülvéve keményfás erdőkkel; néha nedvesebb területeken is előfordul. Főként kőriselegyes lombhullató erdőkben él, a hegyvidéken ritka. Az erdő és a tisztás határterületére rakja petéit, a hibernálás előtti lárvák a magas kőriseken (Fraxinus excelsior) fejlődnek, árnyékban, magas páratartalom mellett, 1,5-3 méterrel a talajszint felett. A lárvák június közepén-végén kelnek ki, életciklusuk egy évig tart. Az áttelelt hernyók lágyszárú növényeken táplálkoznak.

A faj egyre inkább visszaszorul, a 20. századtól a populációk száma és mérete csökkenőben, főleg Közép- és Nyugat-Európában, ezért európai szinten veszélyeztetettnek tekintett. Teljesen eltűnt több európai országban: Belgiumból, Luxemburgból, Franciaországból, Németországból. Kelet-Európában vannak még olyan populációk, amelyek viszonylag stabilak. Romániából egyes populációk már fél évszázada eltűntek, az ország délnyugati és déli részén azonban még erős populációk találhatóak. Nagyobb állományai a Partiumban is előfordulnak (pl. Szatmár környékén). A síkvidéki, melegebb éghajlatú, nagyobb kiterjedésű mocsárerdők környékén többezres állományai alakulhatnak ki. A történelmi Erdélyben megcsappantak és izolálódtak állományai, főleg az ártéri keményfa ligeterdők kivágása miatt.

Díszes tarkalepke. Fotók: Vizauer Tibor Csaba

A lápi tarkalepke könnyen összetéveszthető a díszes tarkalepkével, viszont alsó szárnyain egy fekete pontsor található, és szélén vastag szegély húzódik, bennebb sárga foltokkal. Mintázata jellegzetesen mozaikos vöröses-narancssárga, sárgásbarna és barna, fehér középsávval. A lápi tarkalepke egyedei is nagyon változatos külsejűek. Szárnyának fesztávolsága 4,5–5,2 cm; a nőstény általában nagyobb a hímnél. Májustól júliusig egyetlen generációja repül ki. Tápnövényei: réti ördögharaptafű, ördögszemfajok, útifűfélék.

Vizauer Tibor Csaba lepkész 2011-ben látott utoljára a Bükkben egy kis, alig néhány példányból álló állományt. Az élőhelyét durván legeltették (kecskék, juhok), tápnövénye visszaszorult az erdőszéli fás vegetáció aljába, ahova a legelő állatok nem hatoltak be. Azóta az élőhelye valószínűleg teljesen tönkrement. Ugyanakkor mégsem kizárt, hogy egy kis kolónia mégis fennmaradt.

Romániában helyenként még előfordulnak populációi Erdélyben és a Bánságban. Az ökológus jelentős állományait észlelte ennek a fajnak a Keleti-Kárpátok medencéiben. Például Felcsíkon az Olt és mellákágainak árterében található nedves kaszálókon rajzáscsúcsa idején akár domináns faj volt. A Csíki-havasokban felhatol a völgyeken, de akár források környéki lápos területeken is (Csíkszépvíz fölött 800-900 m-ig, a Gyímesekben 1200 m-ig is). A Gyergyói- és a Csíki-medencékben (Csíkdelne, Csíkzsögöd, Csíkcsobotfalva) Vizauer Tibor Csaba szerint nagy, összefüggő állományokat képeznek. Tény, hogy kis távolságokat repül be, nagyon “lusta” lepke. 2007-ben a Kolozs megyei Sárdon is szép nagy állománya rajzott.

Európában egyébként az Euphydryas fajok közül a legnagyobb az elterjedése, a mediterrán szigetek kivételével az egész kontinensen előfordul. Romániában csak mocsaras területeken fordul elő. Amint a neve is mutatja, főleg lápokon él, elsősorban lápréteken, mocsárerdőben, láperdők tisztásain, nedves kaszálókon. Romániában csak a nedves területekhez kötődő ördögharapta fű az ismert tápnövénye (Succisa pratentensis). A lepkét veszélyeztető legfontosabb tényező az élőhelyei leromlása, feldarabolódása, eltűnése.

Az Apáthy István Egyesület projektje keretében készült felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez szükséges. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készítteti el, melyeket várhatóan februárban bocsátanak közvitára az érintett települések lakosai körében. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga