Védett fajok | 24.9.2010
Nyolcvanmilliós metropolisz a Gyergyói-medencében
A nyomottfejű-hangya (Formica exsecta). Fotó: BSGC/flickr.com
“A kis földalatti lakásokban a hangya nyáron át télre való táplálékot hord össze, amibÅ‘l az látszik, hogy igen okos állat, nem csoda, mert hiszen a feje majdnem olyan nagy, mint a potroha, márpedig bizonyos, hogy például ön is okosabb lenne, ha a feje akkora lenne, mint a törzse. Aztán még azt is mutatja ez a megbocsátható árufölhalmozás, hogy a hangya igen elÅ‘relátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van.†(Nagy Lajos: A hangya. Képtelen természetrajz. Bp., 1921) A Nagy Lajos által bemutatott hangyalakásokra nem mindig megfelelÅ‘ a „kis†jelzÅ‘. A Gyergyói-medence déli részén, mindössze húsz hektáron, több mint nyolcvanmillió lakos szorgoskodik, többnyire a föld alatt. A Formica exsecta hangyafaj hozott létre itt egy kisebb-nagyobb „épÃtményekbÅ‘l†álló többfészkes rendszert.
Erős Katalin
A legtöbb hangyafajnál a fiatal, megtermékenyÃtett királynÅ‘k kirepülnek a fészekbÅ‘l, önállóan kolóniát alapÃtanak, felnevelik az elsÅ‘ dolgozókat, majd ezek kezdik el a fészek épÃtését. A fiatal királynÅ‘k egy, már meglévÅ‘ fészekbe is társulhatnak az öreg királynÅ‘ mellé, minimálisra csökkentve a fészekalapÃtás költségeit.
Egy másik, hasonlóan sikeres stratégia, amikor a dolgozók a szülÅ‘kolóniához közel készÃtik az új fészket, és többnyire innen is érkezik egy vagy több fiatal rokon királynÅ‘. Az Ãgy ún. „fészekhasadással†terjedÅ‘ kolóniában a fészkek közötti rokonsági fok magas marad, és ezen leányfészkek és az anyafészek között állandó az egyed- és információcsere, közös a forráskihasználás, s ilyen módon hatékonyabb a táplálékszerzés és a védelem. E „csúcs-stratégia†nagyfokú kompetÃciós elÅ‘nyöket biztosÃt más hangyafajokkal szemben, s az Ãgy létrejövÅ‘ többfészkes rokonsági rendszert a szakzsargon szuperkolóniának nevezi.
A fészekhasadás eredménye. Fotó: Czekes Zsolt
Az ilyen rendszerek az utóbbi idÅ‘ben a nagyközönség részérÅ‘l is kiemelkedÅ‘ figyelmet kaptak. A feltehetÅ‘en Kis-Ãzsiából behurcolt Lasius neglectus képes volt több ezer fészekbÅ‘l álló szuperkolóniákat létrehozni. InvazÃv fajként, a hetvenes években jelenhetett meg elÅ‘ször Budapesten. Európában, Budatétényen található a legnagyobb szuperkolóniája, amely több négyzetkilométeren terül el, drasztikus hatást gyakorolva az ott élÅ‘ Å‘shonos hangyafajokra és más Ãzeltlábúakra. Mára már Németország, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Románia területérÅ‘l is ismert.
Hasonló hatást gyakorol a tengerentúlról behurcolt melegkedvelÅ‘ Linepithema humile, ismertebb nevén argentÃn hangya is, amely a világon ismert legnagyobb szuperkolóniával rendelkezik: hatezer kilométernyi sávban húzódik végig Dél-Európa partjain, Portugáliától, Spanyolországon, Dél-Franciaországon keresztül, Észak-Nyugat-Olaszországig.
Optimális élÅ‘helyfeltételek mellett néhány Å‘shonos hangyafaj is képes ezt a „csúcs-stratégiát†alkalmazni, azaz létrehozni több száz fészekbÅ‘l álló hálózatot. Ily módon az Európában Å‘shonos Formica exsecta kolóniái fészekhasadással többfészkes rendszerré is fejlÅ‘dhetnek. Ennek a fajnak Romániából (Hargita megye) hat szuperkoloniális rendszere ismert. A legnagyobb 3500 fészket tartalmaz, amely a vaslábi Fenék rétláp Natura 2000 természetvédelmi terület határában található. Ez a szuperkolónia Európában az eddig ismert kolóniák közül a legnagyobb, természetes körülmények között kialakÃtott szuperkolóniák közé sorolható.
Egy “negyed” a hangyametropoliszban. Fotó: Markó Bálint
A Formica exsecta Nylander, 1846 (angolul narrow-headed ant) a hegyvidéki fenyő és lombhullató ritkás, fiatal erdők, erdőszélek, erdei tisztások, legelők lakója. Elterjedési területe Angliától Kelet-Szibériáig, valamint Dél Európától Svédországig húzódik.
Territoriális hangyafaj, azaz mind a táplálékforrást, mind a táplálékhoz tartozó ösvényeket és a közöttük húzódó területet védi. Territóriumának mérete 50 m2-ig is terjedhet. A hangyák többségéhez hasonlóan mindenevÅ‘, rovarokat és más Ãzeltlábúakat ragadoz, valamint facsemetéken élÅ‘ levéltetveket gondoz a cukortartalmú mézharmatért, Ãgy biztosÃtva a kolónia szénhidrát-szükségletét. A napsütötte területeken ellaposodó felszÃnű, különbözÅ‘ növényi részekkel borÃtott fészket hoz létre, amely 10-100 cm széles, a felszÃn alatt pedig 1-1,5 m-ig terjedhet és átlagosan 25000 egyedet tartalmaz. Egy nagy fészek esetében ez utóbbi szám elérheti a 300000-t is.
Jellegzetes Formica exsecta-épÃtmény. Fotó: Czekes Zsolt
KülönbözÅ‘, ember által végzett élÅ‘helyátalakÃtási tevékenységek eredményeként a faj visszaszorulóban van Európa-szerte, Ãgy egyre nagyobb figyelmet kap a természetvédelemben. Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel, ellenben több európai országban védett. Ãgy szerepel Nagy-Britannia és Németország Vörös Listáin, Magyarországon pedig 2001 óta védett a fészke, eszmei értéke 50000 forint.
Veszélyforrást jelent a faj számára a túllegeltetés, valamint az égetés is, amely elpusztÃtja a levéltetveknek otthont adó facsemetéket, s nagy károkat okozhat a hangyafészkek struktúrájában is. A legeltetés csökkenésével, megszűnésével, a beerdÅ‘södés következtében a faj tényleges élÅ‘helye megszűnik, és ugyanezt eredményezheti a nem megfelelÅ‘ erdÅ‘telepÃtés is. A felsorolt zavarásokat még egy szuperkolónia sem képes kivédeni, ilyen esetben a rendszer felszakadozik, megszűnik a fészkek közötti kapcsolat, amely egyfészkes kolóniákat eredményezhet, és a zavarás további erÅ‘södése a faj eltűnését vonhatja maga után. A szomszédos Natura 2000 terület kiterjesztése biztosÃtaná egy veszélyeztetett hangyafaj populációjának és egyedi többfészkes rendszerének a fennmaradását és védelmét, hatékony kezelési tervek kidolgozása és alkalmazása révén.
Köszönettel tartozunk a 2010-es szenétei Biológia tanár-továbbképzési program résztvevÅ‘inek a fészekszámolásban nyújtott segÃtségért.
Válogatott szakirodalom:
Debout, G., Schatz, B., Elias, M. and McKey, D. 2007. Polydomy in ants: what we know, what we think we know, and what remains to be done. Biological Journal of the Linnean Society 90: 319–348.
Pisarski, B. 1982. Structure et organisation des sociétés de fourmis de l’espèce Formica (Coptoformica) exsecta Nyl. (Hymenoptera, Formicidae). Memorabilia Zoologica 38: 271 pp.
Holway, D.A., Lach, L., Suarez, A.W., Tsutsui, N.D. and Case, T.J. 2002. The causes and consequences of ant invasions. Annual Review of Ecology and Systematics 33: 181–233.
Werner, P., Catzeflis, F. and Cherix, D. 1979. A propos du polycalisme chez Formica (Coptoformica) exsecta Nyl. 11–126. In: Cherix, D. (szerk.): Ecologie des Insectes Sociaux. UIEIS Section française, Laussanne, Switzerland. 160 pp.
Erős, K., Markó, B., Gáll, Cs., Czekes, Zs., Csata, E. 2009. Sharing versus monopolizing: distribution of aphid sources among nests within a Formica exsecta Nyl. (Hymenoptera: Formicidae) supercolony. Israel Journal of Entomology 39.
A szerzÅ‘ a BBTE Szárazföldi és vÃzi ökológia magiszteri II. éves hallgatója









Közzétéve: 24.9.2010, 10:42 am
gratula a cikkhez:)
Közzétéve: 24.9.2010, 3:43 pm
Gratulálok a szerzőnek, szép munka és örülök, hogy a fészekszámláló bizottság tagja lehettem:)
Közzétéve: 24.9.2010, 8:51 pm
Gratulálok a szorgos hangyásoknak. Köszi hogy ehhez egy hangyányit és is besegÃtettem. Sok sikert
Közzétéve: 25.9.2010, 2:34 pm
Amióta a “számlálóbizottság” tagja voltam, egész más szemmel nézem a hangyákat és bolyokat! További jó munkát és sikereket a hangyásoknak!
Közzétéve: 17.12.2010, 2:09 pm
[…] levÅ‘ fészkek hálózatával, ún. szuperkoloniális rendszerrel (A szuperkolóniákról lásd ErÅ‘s Katalin cikkét). A L. neglectus által kialakÃtott legnagyobb ilyen rendszer Budapesten található […]