Invazív fajok | 1.10.2010

Kínai invázió Európában: egy csepp tinta a pohár vízben

A történelem beszél rettenetes hódítókról, melyek nagy területeket vettek uralmuk alá, de előbb-utóbb hatalmuk megtört. Nagy Sándor rövid idő alatt Ázsiától Európáig és Afrikáig foglalta el a területeket, de korai halála és örökös hiányában birodalma szertefoszlott. Bonaparte Napóleon uralma alá vonta a kontinentális Európa nagy részét, de uralkodása a waterlooi csatával végleg megtört. A távolkeleten őshonos, pontyfélék (Cypridinae) családjába tartozó kínai razbóra (Pseudorasbora parva) 10-12 cm-es méretével néhány évtized alatt meghódította szinte teljes Európát. Rohamos terjeszkedését látszólag semmi nem állíthatja meg.

Imecs István

A razbóra inváziójának sikeréhez nagyban hozzájárult ez emberi beavatkozás is, hiszen általa jutott távoli vidékekre, bekerült az ottani vízrendszerekbe és megfelelő táplálkozási és szaporodási körülmények mellett hihetetlen mértékben elszaporodott, kiszorítva őshonos fajokat, illetve gazdasági károkat okozva.

Eredeti előfordulási helye Kelet-Ázsia, az Amur folyó vízrendszerétől Kína déli részéig, valamint Korea, Japán és Tajvan szigete. Innen gazdaságilag fontos halfajok (amur, fehér busa, pettyes busa) ivadékaival került be véletlenül, telepítések során számára idegen tájak vizeibe. Először mesterséges vizekbe (horgásztavak), majd innen kiszabadulva természetes vízhálózatokba is, ahol rohamos ütemben kezdett szaporodni. Sikerének titkai biológiai sajátosságaiban keresendő, viszont idegen tájakra való kerülése az emberi hiba szüleménye, mellyel rávilágított a halgazdálkodási és a halhonosítási gyakorlat általános hibáira. Sajnos már késő volt, amikor ráébredtek a témában illetékes halgazdaságok, hogy az érintett területek halfaunája olyan (mára már közönséges) elemmel gyarapodott, mely az esetleges gazdasági károk mellett az őshonos állomány védelmét veszélyezteti.

Mérete nem riaszt vissza senkit, de viselkedése annál inkább

A nőstényeknél kicsivel nagyobb hímek már kora tavasszal viselik a nászruhájukat, mely a testoldalukon, de különösen a fejen, a szemek alatt látható tüskeszerű nászkiütések formájában. Ez a jelleg feltételezhetően ijesztőbbé teszi más halak számára viselőjüket.

Szaporodásuk április-május időszakra tehető. Ilyenkor a hím jól felmelegedő, sekély, csendes vízterületet, és ívóaljzatként követ, kagylóhéjat vagy már fenéken lévő tárgyat választ. Ezt és ennek környékét folyamatosan tisztogatja minden üledéktől, majd ívik – különböző nőstényekkel – minden reggel. Majd gondos családapa módjára minden idejét az ikrák tisztogatásának és védelmének szenteli, jelentősen megnövelve azok kikelési arányát és a razbóra szaporodási rátáját. Mindez számokban kifejezve is messze felülmúlja az őshonos pontyfélék teljesítményeit.

Egy hím egy fészekben 50-600 ikrát védelmez, melyek kikelési aránya nagyon magas. Egy nőstény egy alkalommal átlagosan 30-40 ikrát rak le, viszont az ívási időszak 60 napnál hosszabb időre is kitolódhat, időjárás függvényében, ami nagyjából egy 5 ezres abszolút termékenységet jelent. Összegezve egy nőstény egy szaporodási periódus alatt akár ötezer ezer ikrát is lerakhat, melyeket a hím véd és gondoz, jelentősen megnövelve azok kikelési rátáját. Figyelembe véve, hogy a pontyfélék családjában (több mint 1500 képviselő) elenyésző faj ikragondozó (nálunk őshonos fajok közül csak a kurta baing – Leucaspius delineatus -, bár nála csak az ikrák gondozásáról és nem védelméről beszélhetünk az alacsony ikraszám ellensúlyozása érdekében), egyértelmű e szaporodási mintázatnak a faj sikerességére kifejtett hatása.

A lassú folyású, gyorsan felmelegedő vizek ideális szaporodó helyek

A dinamikus állomány-utánpótlásnak egyik jellegzetessége a hosszú embrionális fejlődés. A lárvák nagyon fejletten kelnek ki az ikrákból, hőmérséklet függvényében már akár 5-7 nap után. Már második napon önállóan táplálkoznak. A razbóra szinte bármilyen eredetű táplálékot elfogyaszt, és nagyon gyorsan tud váltani a különböző táplálékforrások között. Növekedésének arányait tekintve, az egyik leggyorsabb a pontyfélék között. Egyéves korban már 6,5-7,5 cm (max. 12 cm) és már ivarérett, de megfigyeltek már 3 cm-es razbórat is szaporodni.

Kifejlett egyed, többszáz utódot tudhat maga mögött

A razbóra viselkedése akváriumi körülmények között könnyen megfigyelhetÅ‘. Crăciun (2004) vizsgálta különbözÅ‘ táplálkozási hálózatokban a razbóra táplálkozási és védekezési mintázatait. Amikor táplálékkompetitorokkal (Å‘shonos pontyfélék) volt összezárva, falánk módon viselkedett, igyekezett kiszorítani a hasonló méretű fajokat. A nagyobb méretűekkel szemben agresszíven viselkedett, harapdálta Å‘ket, elűzte a táplálékforrástól. A ragadozókkal szemben félrevezetÅ‘ viselkedést tanúsított, “cikk-cakkos” tánccal terelte el a ragadozó figyelmét, majd elmenekült. Gyorsan váltott a táplálékforrások között, és ezzel a táplálékspecifikus fajokat hátrányba szorította. Nagy tűrÅ‘képességet mutatott a víz hÅ‘mérsékletével és oxigéntartalmával szemben. Ennek is köszönhetÅ‘, hogy a hegyi patakoktól az alföldi nagy folyókig bárhol elÅ‘fordul.
Ezek a viselkedési mintázatok az őshonos fajok számára „ismeretlenek”, nem tudnak alkalmazkodni hozzájuk, viszont a razbóra terjeszkedésének kulcselemei.

Jellegzetes felső állású száj, lapos fej és magasodó hát

Gavriloaie és Falka (2008) összesítette a razbóra európai terjeszkedésének útvonalát, miszerint 2 nagy inváziós ciklus játszódott le néhány évtized alatt. A razbóra európai terjeszkedésének egyik bölcsője Románia volt, ahova 1961-ben a nuceti halastavakhoz (Staţiunea de Cercetări pentru Piscicultură Nucet) került be, U-han régióból (Kína) gazdaságilag értékes halak ivadékaival, melyektől nehéz elkülöníteni. Innen az Iflov folyóba került és terjeszkedett. Egy évre rá hasonló módon a cséfai (Cefa) halastavakhoz került be (Staţiunea Piscicolă Cefa), ahonnan a Kőrös, Tisza, majd a Duna vízrendszere következett: Magyarország (1967), Szlovákia (1974), Franciaország (1978), Ausztria (1982), Csehország (1983), Németország (1984), Olaszország (1987), Lengyelország (1990), Belgium és Hollandia (1992), Svájc (2001) és Dánia (2002).

A másik invázió kiindulópontja Albánia volt, ahová 1960-ban vitték be takarmányhalként, süllőknek. Talán egyetlen pozitív haszna a razbórának a süllők takarmányozása volt, mivel azok növekedése fellendült a razbóra megjelenésével. Albániából Bulgáriába (1975) került, majd Szerbia és Montenegró (1977), Görögország ( 70’-es évek vége), Törökország (1982), Macedónia (1988), Ukrajna és Litvánia (1984), Szlovénia (1986), Horvátország (1992), Spanyolország (2001) és Anglia (2002) következett.

Nagyon kevés razbóramentes hely maradt Európában, és egyelőre semmilyen módszer nem áll rendelkezésre a megfékezéséhez. A fent említett biológiai jellemvonások invazív, gyors terjeszkedésű és kártékony fajjá tették. Jelenlétét és terjeszkedését egy pohár vízbe ejtett tintacsepphez hasonlíthatjuk.

A halgazdaságokban nagy károkat okoz, mert a gazdaságilag értékes fajokkal táplálékkompetícióban győztesként kerül ki, és ezek zsenge ivadékait is fogyasztja. Leeresztett tavak iszapjában képes áttelelni, és néhány egyed elég egy újabb populáció kialakulásához. Természetvédelmi szempontból talán legnagyobb probléma, hogy hasonló gyorsasággal terjeszti a betegségeket is, melyek még jobban megnehezítik az őshonos fajok védelmét.

Védekezésre indokolt lenne őshonos ragadozók (csuka, fogassüllő, kősüllő, balin) folyamatos pótlása, bár nagy elterjedése miatt nehéz lenne visszaszorítani állományát. Természetvédelmi szempontból jelentős probléma, hogy hibridizál őshonos fajokkal, rontva azok genetikai állományát. Gozlan és Beyer (2006) kimutatták, hogy szaporodik a kurta bainggal, viszont a hibridek nem fejlődnek tovább az első lárvastádiumnál. Ezzel a razbóra állománya nem gyengül, viszont a baing állománya, melynél amúgy is alacsony az ikraszám, megtizedelődik.

Ebben a holtágmaradványban hemzsegnek a razbórák, és a víztest egy folyóba van lecsapolva, szabad utat adva a terjeszkedésnek

A szerző a BBTE Biológia-Geológia karán a Szárazföldi és Vízi Ökológia magiszteri képzés II. éves hallgatója

Ajánlott irodalom:
Crăciun, N. (2004). Impactul ecologic al speciilor invazive de peşti asupra speciilor şi asociaţiilor inchtiocenotice din ecosistemele acvatice dulcicole ale Romanâniei. Studia Univ. Vasile Goldiş, 14: 113-117
Gavriloaie, I. C., Angyalosi, R. (2004). Observaţii cu privire la comportamentul reproductiv al speciei Pseudorasbora parva Temmnick & Schlegel 1846 (Pisces, Cyprinidae). Studia Univ. Vasile Goldiş, 14: 145-150
Gavriloaie, I. C., Falka, I.(2008). Consideraţii asupra răspândirii actuale a murgoiului bălţat – Pseudorasbora parva – în Europa. Brukenthal. Acta Musei, I. 3: 145-149
Gozlan, R., Beyer, K. (2006). Hybridisation between Pseudorasbora parva and Leucaspius delimneatus. Folia Zool. – 55 (1): 53–60
Pintér, K. (2002). Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest