Pró és kontra | 19.10.2010
Szükség van-e az otthonszülésre?
Szülőszoba egy botosani-i kórházban.
Az otthonszülés néhány éve forró témának számÃt Magyarországon, Geréb Ãgnes ügyével a középpontban; nálunk viszonylag friss a kérdésfelvetés, és szintén Geréb legújabb letartóztatásának kapcsán aktualizálódott. A kérdés ugyanaz: felelÅ‘tlenség vagy emberi jog az, hogy egy kismama otthon szeretne életet adni a gyermekének.
Rácz TÃmea
A magyarországi otthonszülés-pártolók egy része szélsÅ‘ségekbe esik, és egyetlen lehetÅ‘ségként tekint az otthonszülésre a kórházban tapasztalt szörnyűségekkel szemben. Helyenként a téma miszticizálódik is, a szülést spirituális élményként megélni kÃvánó nÅ‘k úgy vallják, erre csak otthon, megszokott környezetben képesek. A moderáltabb érvelÅ‘k Nyugat-Európa, leggyakrabban Hollandia példájával élnek, ahol törvényes szabályozás létezik az otthonszülésre, és minden feltételt biztosÃtanak arra is, hogyha váratlan orvosi beavatkozásra, kórházba szállÃtásra lenne szükség.
>>Otthonszülés-körkép különböző országokból>>
A román nyelvű sajtóban a kérdés eléggé alulreprezentált; nyár elején szenzációként kezelték Ana Maita esetét, akit „bátor nÅ‘nek†neveztek, amiért vállalta az otthonszülést. Maga a nÅ‘ is kivételesnek tekinthette helyzetét, hiszen több tévécsatornának eladta a felvételeket, amelyeket az amúgy bábaszerepet betöltÅ‘ férje készÃtett a szülésrÅ‘l. A hÃradók és a nyomtatott sajtó is felkapta a történetet, az Unica nÅ‘i magazin szerint printben ez volt a hónap hÃre. Ugyanebben a cikkben arra is buzdÃtják az olvasót, hogy siessen, mert már csak egy hétig kapható a magazin – Maita története nem egy általános kérdésre, hanem egy nÅ‘ „különös esetére†fordÃtotta a közvéleményt.
MásfelÅ‘l egy otthonszülést pártoló román hölgy blogjában Ãgy fogalmaz: „Az otthonszülés, bár nem mindig számÃt a legkönnyebb alternatÃvának, megadja azt az intimitást, biztonságot, ölelést, amely által a nÅ‘k méltósággal, bizalommal, saját ritmusukban szülhetnek. (…) Mindemellett meg vagyok arról gyÅ‘zÅ‘dve, hogy nem minden nÅ‘ tud otthon szülni. (…) Annak ellenére, hogy az otthonszülés gondolata közel áll hozzám, sohasem fogok megpróbálni meggyÅ‘zni egy nÅ‘t errÅ‘l.â€
Jogi értelemben az anya nemcsak önmagáért, de gyermeke életéért is felelÅ‘s. Az otthonszülés ebbÅ‘l a szemszögbÅ‘l valóban értelmetlen hóbortnak tűnhet, kivéve talán, ha tényleg minden segÃtséget megkaphat a nÅ‘, akárcsak a kórházban. Viszont elveheti-e a szülÅ‘ nÅ‘ kedvét a sok kórházi rémtörténet? Másik irányból nézve, elrettenthet-e az otthonszüléstÅ‘l néhány szerencsétlenül járt anya vagy gyermek esete, amikor tudjuk, hogy a kórházban sincs semmi garantálva?
A választás joga
Felicitász (felicitasz.blog.hu)
Amikor az otthonszülés legalizálása mellett érvelünk, akkor nem egyszerűen a kórházon kÃvüli ellátás törvényi szabályozása mellett érvelünk. A szülészeti ellátás reformjának célja a választás jogának törvénybe iktatása. Az orvostudomány eddig elért eredményeit felhasználva (és nem tagadva) minden nÅ‘nek meg kell adni a lehetÅ‘séget, hogy eldönthesse, mit akar igénybe venni a modern szülészeti ellátásból és mit nem. A szakmai ajánlásokat ajánlásoknak és nem elÅ‘Ãrásoknak véve garantálni kell a nÅ‘k törvényes jogát a kórházi háborÃtatlansághoz, a választott császármetszéshez, az összes opcionális beavatkozásról való tájékozott döntéshez, és ezek mellett a kórházon kÃvüli szüléshez is.
Amikor a kórházon kÃvüli szülés mellett érvelünk, többféle szempontra hivatkozhatunk.
1. A felnÅ‘tt, cselekvÅ‘képes ember önrendelkezési joga. A WHO szerint a nÅ‘nek joga van megválasztani a szülése helyszÃnét, és pont.
2. Szülészeti-nÅ‘gyógyászati szakmai érvek. A szülés végeredménye optimális esetben egy élÅ‘ és egészséges anya, élÅ‘ és egészséges gyerekkel. A modern nÅ‘gyógyászat segÃtségével ma a történelem valaha volt legjobb túlélési statisztikáit produkáljuk, és éppen ezért juthattunk el a következÅ‘ szintre: felismertük, hogy a puszta életben maradáson kÃvül az élet minÅ‘sége és az egészség is számÃt. Az egészség a testi és lelki egészség összegét jelenti, tehát a szülészeti ellátásban minimálisra kell csökkenteni a rövid- és hosszú távú fizikai és mentális szövÅ‘dmények arányát. Kutatási eredmények alapján a nÅ‘ ott szül kevesebb komplikációval, ahol nagyobb biztonságban érzi magát. Van, akinek kórházban jobb, de van, akinek otthon. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a komplikációmentes szülésre minél nagyobb esélye lehessen.
3. A kórházi kockázatokkal kapcsolatos érvek. Ahol van törvényi szabályozás, ott a szülÅ‘ nÅ‘knek csak egy meghatározott csoportja szülhet kórházon kÃvül, megfelelÅ‘ végzettségű, számú és gyakorlatú segÃtÅ‘kkel, elÅ‘Ãrt tárgyi feltételekkel. Egy nagy kanadai kutatás szerint azok a kismamák, akik egészségi állapotuk és az egyéb kritériumok alapján akár szülhetnének otthon is, de a kórházat választják, sokkal több rutin orvosi beavatkozáson esnek át ugyanazért a végeredményért. EbbÅ‘l az következik, hogy a kórházi protokoll egy része indokolatlan, viszont az esetleges szövÅ‘dményeket a nÅ‘k és a kisbabák szenvedik el. Nem csak arról van szó, hogy minden beavatkozás (folyamatos monitorozás, szülésgyorsÃtás, kézzel tágÃtás, rutinszerű gátmetszés stb.) összes potenciális szövÅ‘dménye kórházi kockázatnak számÃt, hanem arról is, hogy már eleve az intézményi tartózkodás önmagában is kockázat, mert megnöveli a fertÅ‘zések esélyét (többi páciens, látogatók tömegei, közétkeztetés, szellÅ‘zÅ‘rendszer, kisbabák korai hozzátáplálása a szülÅ‘k tudta vagy beleegyezése nélkül stb.).
Alacsony rizikójú terhesség esetén a kórházban szülÅ‘k körében magasabb a fertÅ‘zések aránya, mint a kórházon kÃvül szülÅ‘k körében. A kórházban sok olyan antibiotikum-rezisztens baktériumtörzs van, ami az átlagos lakásban soha, és problémamentes terhesség után a legnagyobb szövÅ‘dményarányt nem az újraélesztést igénylÅ‘ esetek, hanem a kórházi MRSA-fertÅ‘zések, bakteriális tüdÅ‘gyulladások, bÅ‘rfertÅ‘zések, anyai felszálló fertÅ‘zések jelentik. Mondják, hogy aki otthon marad, kockára teszi a magzat életét annak belegyezése nélkül. Nos, aki kórházba megy, az is kockára teszi a magzat életét, annak beleegyezése nélkül. Bele kell nyugodnunk, hogy szülni és születni mindenhol életveszélyes. A helyszÃn kiválasztása egy elÅ‘nyöket és kockázatokat mérlegelÅ‘ döntés végeredménye, a döntést pedig az anya hozza: milyen kockázatokat képes és hajlandó vállalni. Aki otthon marad, az úgy gondolja, hogy amÃg egyébként minden rendben van, addig nem szabad esélyt adni kórházi fertÅ‘zésre. Ez az álláspont szakmailag teljesen védhetÅ‘.
4. Pszichológiai érvek. Sok minden nem helyszÃn, hanem szemlélet kérdése, de ettÅ‘l még kórházban nemritkán elérhetetlen. Egy otthonszülés során az anya az ellátásról kompetens, cselekvÅ‘képes, a önmagáért és a gyerekéért felelÅ‘sséget vállaló szülÅ‘ként dönthet. Senki sem tekinti a gyerekkel szemben ellenérdekelt félnek, nem helyezik érzelmi nyomás alá. A szülés az anya és a gyerek közös munkája, szakértÅ‘i segÃtséggel, de nem irányÃtással. A megszületÅ‘ kisbaba a szüleivel maradhat, azonnal elkezdhetÅ‘ a szoptatás, a korai kötÅ‘dés elsÅ‘ órái zavartalanok lehetnek, az anyának személyre szóló segÃtsége van a szoptatáshoz és a baba ellátásában. Az otthon születÅ‘ babák körében az elsÅ‘ életévben kisebb az evés- és alvásproblémák aránya, az otthon szülÅ‘ anyák közül kevesebben küzdenek szülés utáni traumával, depressziós állapottal, reménytelenséggel.
5. Gazdasági érvek. A fejlett államokban arra törekszünk, hogy a szÃnvonalas egészségügyi ellátás legyen mindenki számára elérhetÅ‘. Ez rengeteg pénzbe kerül: az orvosképzés drága, a műszerek, gyógyszerek drágák, a kórházak fenntartása drága. Egy fillért sem szabadna elpazarolni.
A családtervezési tanácsadáshoz, terhesgondozáshoz, szülészeti és gyermekágyi ellátáshoz nincs mindenkinek (végig) orvosra szüksége. A differenciált rendszer költséghatékony: ha egy csomó egészséges ember megteheti, hogy alternatÃv ellátást választ, akkor a kórházakban nem lesznek olyanok, akik se nem akarnak ott lenni, se szakmai indok nincs arra, hogy ott legyenek. Több ágy, orvos, nÅ‘vér és eszköz jutna a tényleg bajban levÅ‘kre. A kanadai egészségügy sok pénzt megtakarÃt azzal, hogy a rutinellátás egy részét bábák csinálják, részben kórházon kÃvül. Egy tervezett otthonszülés persze Kanadában is végzÅ‘dhet kórházi transzferrel – mint pl. az enyém is –, de ez egy működÅ‘ rendszerben nem cÃmlapsztori: a kórház azért van, hogy ha nem kell, ne használjuk, ha kell, akkor meg igen. De a kórház addig is minden percnek örült, amit nem ott töltöttem. A szükséges császármetszést elvégzÅ‘ szülész-nÅ‘gyógyász szakorvos, és a rutin terhesgondozást meg a problémamentes szüléseket kórházon kÃvül ellátó bába: kollégák.
A mai viszonylatok közt nem opció
László Noémi, költő
Kétségtelen, hogy évezredeken át otthon szültek a nÅ‘k. Akkor, kérdezhetnénk, mi szükség manapság kórházban szülni? Ha eddig megfelelt a jó öreg otthoni módszer, minek most bevonulni a rideg, neonvilágÃtással és az intimitás kÃnzó hiányával megáldott intézménybe, ahol a bevonultnak néha betonpadló, rozoga vaságy, fűtetlen kórterem, leÃrhatatlan állapotú illemhely, rozsda, szemét, ideges, elégedetlen és figyelmetlen személyzet is jár?
Mi szükség arra, hogy a gyereket esetenként erÅ‘szakkal, elÅ‘re meghatározott “órarend†szerint kényszerÃtsék világra jönni, mindenféle mesterséges serkentÅ‘, beindÃtó, tágÃtó, stb. szerek vagy akár ilyen-olyan fizikai beavatkozás alkalmazásával, mert az orvosnak lejár a műszak, szabadsága közeleg, már majd húsz órás szolgálat áll a háta mögött és nem bÃrja tovább, mert a vajúdóban még nyolc mama vár jajongva gyereke érkezésére, mert az egyik kórteremben épp most szabadult föl egy ágy vagy mert elfogyott a vatta, géz, borotvapenge, fertÅ‘tlenÃtÅ‘szer, fájdalomcsillapÃtó, jókedv, munkakedv, türelem, együttérzés?
Mi szükség arra, hogy a frissen világra rángatott csecsemÅ‘t anyjától azonnal elválasszák, jól megmosogassák, megmérjék, jegyet adjanak neki, minÅ‘sÃtsék, rangsorolják és egy üvegdobozban megfigyelés alatt tartsák? Miközben még a fent emlÃtett körülmények között sem ritka, hogy kilenc hónapi testi-lelki erÅ‘feszÃtés után az anya az intézmény falai között elveszÃti magzatát és gondolkozhat azon, mi történt volna, ha megpróbálja a szülést mégiscsak otthon megejteni.
Anyám minderre azt mondaná: “fiam, nem kell annyira átkozottul érzékenynek lenni, a világ sehol sem fenékig tejföl.†Mert igaz ugyan, hogy a baba-mama halandóság eseteit a kórházban sem bÃrják teljesen kiküszöbölni, de az is igaz, hogy a jelenség nagymértékben akkor szorult vissza, amikor a nÅ‘knek lehetÅ‘ségük támadt tömegesen kórházban, többé-kevésbé steril körülmények között megszülni gyermekük.
Az is igaz, hogy manapság egyre idÅ‘sebb korban szülnek a nÅ‘k, amikor a szervezet már nem adja oly könnyen, hajlékonyan és készségesen át magát a szüléssel járó megpróbáltatásnak, amikor szinte minden második esetben műtétre kerül sor, amit otthoni körülmények között bajos lenne végrehajtani, illetve orvosból, bábából sem biztos, hogy van annyi, amennyi a hirtelen otthonszülni vágyó nÅ‘társadalom igényeit érdemben kielégÃthetné.
Nem mondom, hogy akinek lehetősége van külön lakrészre, külön orvosra, külön bábaasszonyra, megfelelő körülményekre, csendre és nyugalomra saját otthonában, az ne használja eme otthont a szülés megejtésére, csak a jelenlegi körülmények között, mai társadalmunk mai berendezkedése mellett erre, attól tartok, keveseknek futja.
Én a kórházi szülés nem kifejezetten kellemes tapasztalatai fényében sem mernék arra vállalkozni, hogy következő gyerekem otthon szüljem. Nem hiszem, hogy a romániai társadalom olyan szinten tart, ahol a tömeges otthonszülés a kórházi szülésnél biztonságosabb opció lenne.
Loading ...
Közzétéve: 19.10.2010, 2:37 pm
én, BesenyÅ‘ István, aki vagyok, támogatom a otthonszülést…
Közzétéve: 19.10.2010, 3:17 pm
Jah, kábé Ãgy kellene érvelni, ahogyan most Felicitász tette. Hasonló érvekkel lehetett engem is meggyÅ‘zni arról, hogy van létjogosultsága az otthonszülésnek – ha szakszerűen csinálják.
AmÃg csak Geréb Ãgnes ámokfutásait, és az otthonszülés köré szervezÅ‘dÅ‘ földalatti, szektaszerű mozgalmat láttam, simán elkönyveltem gÅ‘zös fejű hÅ‘börgésnek az egészet.
Közzétéve: 19.10.2010, 7:15 pm
Édes Jó Atyám!
1. Már megijedtem, hogy olyan nők mondanak véleményt a szülésről akik nem szültek.
2.A kórházban egyáltalán nincsenek olyan tragikus dolgok mint ahogy az itt elhangzik.
3.Nem szabad elfelejteni azt egy másodpercre sem hogy mi teljesen másképp élünk, mint elődeink.
4.Van valami divatÃze az egésznek, ami tetszetÅ‘s lehet a tapasztalatlanok számára, remélhetÅ‘leg valahányan jelentkeznek szakorvosnál is.
5.A gyermek olyan lelkületű lesz, amilyen az anya lelkülete. Nem függ attól, hogy hol szült. A szülésnél tényleg a legfontosabb a biztonság érzése minden szempontból.
6.Hogy szükség van-e az otthonszülésre? Nincs.
Közzétéve: 27.10.2010, 2:01 pm
A 6 pontra válaszolnék.
Ne utasÃtsd el más nÅ‘k esetére nézve a döntés lehetÅ‘ségét!
Én még nem szültem, de a testvérem gyereke kórházban halt meg szülés közben, orvosi hiba miatt.
Azon az elven vagyok, hogy meg kell adni a lehetőséget az anyának, hogy eldönthesse, mit is akar. Elvégre az ő teste, ami magántulajdon (meg a gyerekéé, akiről Šfelel) ebből kifolyólag, jogilag nem kéne akadálya legyen a döntés lehetőségének.
(Egyébként, ha már végre odajutnék én is, hogy szülhessek, minden bizonnyal a kórházat választanám. Annyira jól felkészült otthonszülÅ‘s segÃtséget nem ismerek, hogy ezt fel merjem vállalni.)
Közzétéve: 21.12.2010, 11:41 pm
szerintem szükség van arra, hogy egy anya eldöntse, hol akar szülni, és ehhez ha kell – igenis legyen egy biztonsági háttér.
ha kell – és van rá igény legyenek születés-házak, ahol normális-nyugodt körülmények között jöhet világra a gyermeked.
lehet te egy vagy azon kevés ember közül akiben kellemes élményt generált a kórházi szülés, de nem mindenki van evvel Ãgy. a mai *hamar-gyorsan* világban mindent azonnal szeretnének megkapni az emberek – az anyák futószalagon a gyermeküket – a dokik meg éppen egy normát teljesÃtenek. nincsen idÅ‘ vajúdni, mert bemegyünk a kórházba, és *akkor most kismama szülni fogunk!* – idézem a nÅ‘gyógyászomat …
a kórházak nem a legtisztábbak, a nÅ‘vérek-orvosok fáradtak – és a fáradt ember türelmetlen, olykor durva és könnyebben hoz téves döntéseket.
hasonlóképpen magyarországon is ugyanez van, láttam és szörnyülködöm, most is. amit meg geréb ágnessel művelnek felfoghatatlan és megalázó. de nem egy nő-tisztelő társadalomban élünk, ugyan milyen elvárásokkat támaszthatnánk???
és akkor most idézem a közvetlen környezetemet:
unokatesóm elsÅ‘ szülése: doki(enyhe vulgáris románsággal, nem idézem, mert hányingerem van tÅ‘le): *könnyű volt megcsinálni, igaz??? de most, csak kÃnlódjon, ha kölyköt akart! *
barátnÅ‘m, ugyanebben a kórházban: *nem mesélek, mert nem akarok rá emlékezni sem, a férjem elÅ‘hozza a második gyerek témát – de csak annyit tudok neki mondani, essen teherbe, hordja ki és szülje meg – velük. én többet itt nem szülök.*
kolléganÅ‘: *hát gátmetszés, normális, nem tudtam egy hétig ülni, ahhoz hogy kiderüljön, hogy a varratszedésnél még vagy két varrat bennem maradt, és az gennyesedett el… – csak a sürgÅ‘sségi rendelésen vették észre, nézd már, ezt elfelejtették kivenni.*
budapest, barátnÅ‘m szülése:*annyit kÃnlódtam, egyedül, mÃg minden erÅ‘m elfogyott. rám nem nézett senki, mert az orvosom nyaralt, és nem szólt, hogy nyaralni megy, Ãgy én voltam a szabadságos doki fizetÅ‘s betege, – miután egyszer elájultam a kimerültségtÅ‘l, és a baba szÃvhangja nagyon gyenge volt, megcsászároztak … sebtiben, ha már úgyis itt van alapon.* – …
kolléganÅ‘m, ma már két felnÅ‘tt lány anyukája: *igen, hát nem vették észre hogy elhalt a kicsi, és amikor már bomlásban volt és rajtam megjelentek ezek a furcsa foltok, ájultam, na akkor kaptak észhez, baj van, baj van – persze leszarták azt, hogy mondtam, nem mozdul, nem forgolódik – *
kollégám élettársa, ma egy enyhén testi fogyatékos kisfiú édesanyja – nem vették észre, hogy komolyabb bakteriális fertÅ‘zése van – Ãgy a baba is megsÃnylette.
……………………………………………………………………………………………….
és még sok hasonló mese van. mivel ismerem a legtöbb lányt-asszonyt aki ilyet átélt – és láttam mér nÅ‘gyógyászati osztályt belülrÅ‘l – én hiszek abban, hogy kell és lesz változás.
Közzétéve: 20.10.2010, 1:56 am
én viharban születtem…
Közzétéve: 20.10.2010, 9:13 am
@Zsuzsa
Valóban van ennek a témának egy divatÃze. Mint annak idején a Montessori-óvodák és iskolák kapcsán. Viszont valahogy (és ebben a viszonylatban az otthonszülés kérdése egy példa és szemléltetés) el kell érni azt, hogy a romániai polgároknak az élet különbözÅ‘, nagyon fontos területén nagyobb döntési szabadságuk legyen, nagyobb legyen a szabadságuk arra nézve, hogy Å‘k határozhassanak a saját életük különbözÅ‘ aspektusait illetÅ‘en.
Ide tartozik az is, hogy én semmi pénzért ki nem hagytam volna az apás szülést (mosogatok, meg takarÃtok is, pelenkáztam a kölkeimet, de a sört is iszom keményen és szeretm Bruce Willist, ne aggódjon senki). Ha a nÅ‘ megfelelÅ‘ felügyelet mellett és elÅ‘zetes kivizsgálásokra támaszkodva, otthon akar szülni, akkor miért ne.
Ha gyermekemhez inkább illik a Montessori-rendszer és nem ez a “beléd verek napi hat tonna tananyagot, mert fel kell zárkózzunk és agyermek azt scinálja, amit mondok neki”-mentalitás, ami az óvodától az egyetemig még mindig dÃvik, akkor oda viszem Å‘t.
Azt hiszem, megegyezhetünk abban mindenkivel, hogy a mi szeretett országunk polgár-baráttibbá kellene váljon, felnÅ‘ttként kellene kezelje a saját polgárait és gondoskodnia kell azokról az eszközökrÅ‘l, amelyek segÃtenek mindenkinek abban, hogy felnÅ‘ttként élhessenek a lehetÅ‘ségeikkal és a jogaikkal.
Hogy szükség van-e az otthonszülésre: azt én, férfiként, nem tudom megmondani, de azt igen, hogy a romániai szájbarágós, elémtevő politikára sem oktatásban, sem egészségügyben, sem az élet többi területén NINCS szükség.
Közzétéve: 20.10.2010, 11:02 am
Az én férjem nem mosogat, nem takarÃt, nem fÅ‘z és nem is issza locsosra magát, de szabad vagyok mellette és mindig jelen van amikor szükségem van rá.
Amúgy élvezem azokat a pasikat, akik mindenhez értenek, mindent megcsinálnak, tök lazák és elégedettek csak éppen….
Mert aki igazán boldog az jól érzi magát a bÅ‘rében és nincs szüksége ….
Közzétéve: 20.10.2010, 11:38 am
Mióta alakult ez két ember közötti poliémiává? Nem mintha rosszul esne, csak éppen nem ezzel a célzattal Ãrtam a hozzászólásomat, tudtommal még igazat is adtam puncto “divatÃz”, mert szerintem is az.
Én is élvezem a férjük mellett szabadon élÅ‘ nÅ‘ket, akik azért…
Meg azt is szeretem, ha valaki teljesen meggyÅ‘zÅ‘désbÅ‘l kiáll valami mellett, de tulajdonképpen… elbeszél a hozzászólás témája mellett (jé, nálam is van …-billenytű).
Ezeket a dolgokat (takarÃt, fÅ‘z, pelenkáz) nem azért végzem, mert divatosnak teccik lenni, vagy mert megártott volna a nyugati új apuka képe (amú. Azért végzem, mert egy olyan család tagja vagyok, amelyben ezek a dolgok részei annak, hogy “mindig jelen van, amikor szükségem van rá.” … és megint …
Mi ugyanis olyan gonosz karrierista szülÅ‘k vagyunk, hogy mindketten ledolgozzuk a magunk részét (mert ez hozzátartozik mindkettÅ‘nk belsÅ‘ egyensúlyához és a jólérzemmagamabÅ‘römben-állapothoz) és ebben a helyzetben a “mellettem lenni”-nek vannak ilyen tök laza elemei.
De ne vitatkozzunk, mert nem ez elmehet a végtelenségig. Az én álláspontom a következőkben foglalható össze (hadd vigyem le elemi szintre és ezzel tényleg nem célzok senkire):
– különbözÅ‘ek vagyunk, és ez nem rossz.
– ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, meg kell találnunk a józan ész keretei között a különbözÅ‘ együttélési formákat. Ezt nem te mondod meg nekem, és én sem neked, hanem együtt dolgozzuk ki
– meglátásom szerint ez az “együtt” hiányzik sokszor a romániai politikából, de az emberek gondolkodásából is.
– ez tudathasadásos, mert egyrészt törekszünk az önmeghatározásra, de ezt annyira abszolut igénnyel tesszük, hogy megsértjük a többiek önmeghatározását
– ez azt jelenti (ismétlem, példaként): NEKED nincs szükséged otthonszülésre, de lehet, hogy másnak van. Ezzel mi a gond?
– tehát olyan megoldásokra van szükségünk, amelyek egyszerre többféle igénynek is meg tudnak felelni. Ha nem, akkor (példa, Beispiel, e.g.) a legközelebbi éttermi látogatáskor figyelj, hogy a megrendelt húsleves helyett nehogy pacalt kapjál, mert az abban az étteremben a (ez viszont szándékos) STAS.
Közzétéve: 22.10.2010, 4:02 pm
Amit nem szabad, azt ne is lehessen. De miért ne szabadna otthon szülni? Nincs tudományos alap arra, hogy ezt meg lessen tiltani, tehát engedélyezni kellene és lehetővé tenni megfelelő támogatottság mellett.
Ugyanúgy lehetőséget kellene nyújtani egy kórházban is, hogy az anya szabadon eldönthesse, miféle beavatkozásokat végeznek rajta, illetve kit enged be maga mellé szülés közben, elvégre ő nem egy gép, hanem egy teljes jogú állampolgár.
Közzétéve: 23.10.2010, 7:17 am
Most képzeljük el.
Adott egy nagytudású, figyelmes, jó humorérzékkel megáldott vagány orvos, aki végigkÃséri a terhességet, kevés mozzanattal, kevés találkozással.
Adott a szülészet négyágyas vajúdó szobával, ahol szerencsés esetben az ember egyedül van egyetlen olyan hozzáértő nővel aki a megfelelő pillanatokban csinálja azt amit éppen kell, figyel, ráhangolódik a szülésre és figyelembe veszi a szülő nő kéréseit.
Az orvost behÃvják elÅ‘zetes megbeszélés alapján és Å‘ akkor jön amikor hÃvják. A szülés lezajik, a baba egészséges a mama boldog. Gátmetszés nincs, mert nem volt szükség rá.
Adott az újszülött osztály, kétágyas szobák, tényleg szobák (ahol szerencsés esetben a mama egyedül van a babájával) a legszükségesebb dolgokkal berendezve, ahol pihenni lehet és ott a segÃtÅ‘ személyzet, akik igazán segÃtenek s pont akkor amikor kell.
Nos ez valóság volt.
Közzétéve: 26.10.2010, 12:53 pm
Néhány hónap múlva meg fog születni a gyermekecském, Marosvásárhelyen.
Hallottam rosszat is, jót is azoktól, akik a megyei kórházban szültek. Van lehetÅ‘ség magánklinikán hasonlóakat tapasztalni, a vÃzben szülés is elméletileg kérhetÅ‘, eddig még senki sem tette, talán amiatt, hogy az orvosok badarságnak tartják.
Nem kÃvánok olyan orvost tudni magam mellett, aki feleslegesnek tartja, hogy a gyermek apja jelen legyen, rosszalja, ha ordÃtok, visÃtok, nyögök, meg akarja határozni azt a tempót, amelyben a szülés zajlik, satöbbi satöbbi.
Ha netán olyan bátor, lelkileg és szakmailag felkészült személy olvassa soraimat, aki szeretne segÃteni, kérem, Ãrjon.
szamocatimea@yahoo.com
Közzétéve: 30.10.2010, 11:06 pm
a szules termeszetes dolog, es mar evezredek ota letezik, amikor korhazol meg nem hallottak. Szerintem normalis korulmenyek kozott otthon is levezetheto a szules, persze szakamber iranyitasa alatt. Ami viszont fontos, ha varatlanul komplikaciok lepnenek fel, legyen lehetoseg arra, hogy rovid idon belul el lehessen jutni a korhazba. Szerintem az esetek legalabb 80% -ban nem lep fel komplikacio, ami sokszor eletkorhoz, egeszseghez, eletmodhoz kapcsolodik. Talan az ilyen kiveteles eseteknel mindenkepp korhazban kellene szuljenek a nok , de az atlag akar otthon is megprobalhatja…..
Közzétéve: 1.11.2010, 10:01 am
Nem akarok senki reagálására válaszolni, de a véleményem az, hogy nem
volna ez a cécó az otthonszülés körül, ha törvényi keretek között szabályoznák.
ElsÅ‘ gyerekemet Geréb Ãginál szültem1978-ban és megpróbált már
akkor is a lehetőségekhez képest intim milliőt teremteni a kórházi
körülmények ellenére.Még a férjemet is beengedte volna, ha eljött volna
velem.Addig nem is tudtam, hogy ki is ő, egészen más úton módon ismertem
meg Geréb Ãgit de Å azt mondta, hogy a klinikára menjek és pont Å volt
az ügyeletes.Nagyon meglepődtem és nagyon kedves is volt.
Szerintem az nem tetszett a szakmának, hogy Šsoha nem fogadott el
pénzt a pácienseitől, pedig akkor költöztek be egy új panelbe és még
bútor se nagyon volt egy szivacson aludtak.Mivel nemcsak orvosként
hanem nőként is átélte a szülést nem lehet annyira hozzánemértő sőt
“kuruzslónak” kikiáltott személy.Å végzett orvos, szülész-nÅ‘gyógyász!
Inkább az a probléma, hogy egyes nők nehezen szülnek ill.más komp-
likációk lépnek fel, de ezek a kórházban is fennállnak.Majdnem minden
évre jut egy pár kórházi műhiba a szülészeteken is.
Közzétéve: 13.12.2010, 7:59 am
Én már kétszer is meghaltam volna ha nem kórházban szülök.
És nagyon hálás vagyok, az ott dolgozók segÃtségéért.
Közzétéve: 21.12.2010, 11:45 pm
jahh és még egy csepp valóság – … napjainkban a világon megszületÅ‘ gyerekek igen kis hányada születik *kórházakban* – ennyit az otthon, szavannán, dzsungelben, viharban, aratáskor, apával, anyóssal, egyedül szülésrÅ‘l.