Védett fajok | 28.1.2011

A szépséges gyilkos

Párzó rablópillék (Mészáros András fotója)

Lepke! vágod rá magabiztosan, ahogy sárga-fekete mintás szárnyakkal látod ellibbenni. Nem, nem, ingatom a fejem. Szitakötő? Az sem, de nem ám, ingatom tovább. Hogy a rabló mindenit. Bizony, eltaláltad: rablópille!

Markó Bálint-Vizauer T. Csaba

Se nem lepke, se nem szitakötő, de még légy sem, hanem rablópille. Magyar neve talán egyike a legtalálóbb és legszebb rovarneveknek. Fekete szőrrel többé-kevésbé sűrűn borított fekete teste, színes foltokkal tarkított szárnyai a felületes szemlélőben rögtön a nappali lepkéket idézi, innen a pille név, míg a rabló előtag rágó szájszerveire, ragadozó életmódjára utal. Márpedig ez utóbbiak nem kifejezetten lepkejellemzők.

Ugyanakkor a felnőtt rablópille szárnytartása, sőt szárnyainak gazdag erezettsége, ragadozó életmódja meg egyértelműen a szitakötők irányába terelne minket, s ha a bizonytalan amatőr rovarász már-már győztesen kiáltana fel, hogy na akkor végre megvan, ez a furcsa szerzet ezek szerint tehát szitakötő, akkor hamar lehervadhat a mosoly arcáról, amint szemrevételezi az ismét csak inkább lepkékre emlékeztető, szitakötőknél teljességgel hiányzó hosszú, bunkós csápot.

De megnyugodhatunk, a faj leírója, a fizikus Scopoli, maga is a Papilio nemzetségbe, azaz a pillangók közé, sorolta be eredetileg a rovart. Ez a diszes, sárga-fekete szárnyú jószág, a keleti rablópille (lásd jobboldalt Kun András fotóját) avagy Libelloides macaronius (Scopoli, 1763), régi nevén Ascalaphus macaronius (Scopoli, 1768) a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartozik, és olyan rokonokkal büszkélkedhet, mint az aranyszemű fátyolka vagy a hangyalesők. Az is igaz, hogy körülbelül 400 fajtársával (ebből 16 európai) egyetemben rendjének talán legdíszesebb csoportjába (Ascalaphidae család) sorolható, s ilyen módon akár azt is mondhatnánk, inkább a többiek büszkélkedhetnek ezekkel az igencsak szemrevaló unokatestvérekkel.

Mindezek mellett nemcsak különleges kinézete teszi izgalmassá ezt a jószágot. Angol neve (owl-fly) például hatalmas összetett szemeinek különleges struktúrájára utal: ezek a szemek szinte uralják a rovar teljes fejét, ráadásul két részre osztottak, s talán ez a furcsa kinézet emlékeztethette az angol névadót a baglyok (owl) előrenéző hatalmas szemeire. Túl az egzotikusnak tűnő struktúrán a szemek más szempontból is érdekesek: a dorzo-frontális rész UV-fényre érzékeny, s ez teszi lehetővé a rovar számára a levegőben mozgó apró zsákmányállatok észrevételét. A keleti rablópille látásmechanizmusának tisztázására irányuló vizsgálatok a rovarszem működésének mikéntjeit feszegető számos kutatás kiindulópontját képezték és képezik mai napig is.

A jól fejlett szárnyak, a rágó szájszervek és a hatalmas, különleges szemek tehát együtt teszik sikeres vadásszá a felnőtt rablópillét, ami elsősorban repülő rovarokat, főleg lepkéket hajkurász június-július tájékán nappal. Az univerzális fekete-sárga riasztó színkombináció („Figyelem, szúrós rovar, pl. darázs, esete forog fenn!”) feltehetően a felnőtt védelmét szolgálja, amire kétségtelenül szüksége lehet, hiszen egy éhes madárnak kiváló uzsonnát biztosíthat egy ilyen nagytestű rovar.

A rablópille lárvája ezzel szemben teljesen más védekezési stratégiát választ. Ez a szürkés-barnás, széles, lapított testű jószág, a talaj felszínén mozog, s a fajok egy részénél különböző törmelékekkel „díszíti” hátoldalát mimikri gyanánt. Ragadozásban ő sem marad el későbbi, felnőtt önmagától, hiszen félelmetes, hosszú, különlegesen módosult rágóival számos ízeltlábú testnedvét szívja ki. Aki látott már hangyaleső lárvát, rögtön rájön a két csoport (hangyalesők és rablópillék) között hasonlóságra, hiszen a rablópille lárvája a hangyalesőkéhez hasonló külalakra és viselkedésre is (lesben „állva” vár az áldozatra).

Rapblópille lárvája (forrás: neurotteri.casaccia.enea.it)

A keleti rablópille egyike családja leggyakoribb európai képviselőinek. Elsősorban meleg, száraz, sztyepp-erdőssztyepp jellegű élőhelyeket kedvel, alföldi tölgyerdők szélén, tisztásain lehet gyakori, de Erdélyben lejtős mészkőgyepeken is megtalálható. Európában a faj főként keleten és délen van jelen: Albánia, Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Csehország, Görögország, Lengyelország, Magyarország (lásd a lenti képet: pihenő rablópillék), Makedónia, Moldovai Köztársaság, Montenegró, Olaszország, Szerbia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna területén fordul elő. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában szintén előfordul. Romániában is megtalálható, de csak lokálisan gyakori.

Erdélyben például előfordul a Torockói-hegység mészkőgyepein (Székelykő, Tordai-hasadék, Runki-szoros), a mezőségi sztyepplejtőkön (Aranyosegerbegyi „Lepkebérc” Rezervátum, Magyarszováti Rezervátum), de megtalálható az Erdélyi-Mezőség észak-nyugati sarkát képező, kevésbé száraz és meleg Dés környéki dombtetőn is.

A felnőtt egyedek június-július tájékán repülnek, ilyenkor nagy tömegben jelennek meg és bámulatos mintázatukkal valósággal feldíszítik a gyepeket.

A gyors röptű kifejlett rovar rövid életű, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. Néhány napig tartó rajzását például 2010-ben a Runki-szorosban sikerült tetten érni: augusztus 3-án több tíz példány rajzott a szoros baloldali, napsütötte sziklagyepein, ugyanott augusztus 11-én azonban már csak alig egy-két példánya került szem elé.

Habár elvileg gyakorinak számít, legalábbis fajtársaihoz képest, ennek ellenére több európai országban is védett (pl. Magyarország, Szlovénia stb.), bár Románia nincs ezek között. Sajnos hazai, ezen belül erdélyi elterjedéséről nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, holott e gyönyörű kinézetű és egyszersmind különleges életmódú rovar pontosan foltszerű elterjedése miatt is nagy figyelmet érdemelne. Semmiképpen sem amatőrök rovargyűjteményébe, viszont mindenképpen lencsevégre való jószág.

Szerzők: Markó Bálint a BBTE Biológia-Geológia Kar Taxonómiai és Ökológiai Tanszékének adjunktusa, Vizauer Tibor-Csaba ökológus, a Román Lepkészeti Egyesület tagja

Devetak, D. (2002): Owl-fly Libelloides macaronius (Scopoli, 1763) in Slovenia and in the northwestern part of Croatia (Neuroptera: Ascalaphidae). Annales ser. hist. nat. 12(2): 219-226.
Gillott, C. (1995): Entomology. 2nd edition. Plenum Press, New York, USA.
Kral, K. (2002): Ultraviolet vision in European owlflies (Neuroptera: Ascalaphidae): a critical review. European Journal of Entomology 99: 1-4.