Védett fajok | 17.6.2011

Aranylelőhelyek Romániában. Hol rejtőzik az aranygyűrűs szitakötő?

Cordulegaster heros. Fotó: Josef Hlasek

Rejtőzik? Hol találjuk? Például a Retyezátban. Feltűnő látványt nyújt, de csak vizes, erdős élőhelyen él meg. Azt mondják, kétcsíkos, és arany csíkos, ugyanakkor ritka és hegyi. Az egyed elnevezése alapján elindulhatunk.

Szakács Mónika

A ritka hegyi szitakötő vagy kétcsíkos szitakötő, vagy ahogyan angolul nevezik: Balkan Goldenring, azaz aranygyűrűs szitakötő (Cordulegaster heros) Közép és Közép-Kelet Európában endémikus szitakötőfaj, megtalálható Ausztria, Magyarország, Bulgária és Görögország területein. Keleti elterjedésének egyik határát Románia is képezheti, jelezték ugyan az ország egyes délnyugati részeiről (Ruszkabánya, Herkulesfürdő, Retyezát Nemzeti Park, Néra völgye), viszont középső és keleti részei még érintetlen ”aranylelő” helyeket rejtenek.

A faj elterjedési térképe. Forrás: The IUCN List of Threatened Species

A szitakötő a maga impozáns méreteivel feltűnő látvány. Európa legnagyobb szitakötőinek egyike (nyolc cm hosszú, szárnyfesztávolsága tíz cm). Nevét az amúgy fekete testét övező aranysárga gyűrűknek köszönheti. A kis szitakötőkkel ellentétben (szemeik a fej két oldalán, egymástól egy szemnyi távolságra helyezkednek el) széles nagy szemei az egész feji részre kiterjednek, és a fejtetőn egy pontban érintkeznek. Mind a négy szárny csúcsán hosszú, keskeny, fekete sejt található, melyet pterosztigmának neveznek. A Cordulegaster nőstény színeiben és mintáiban a hímhez hasonló, méreteit tekintve picit nagyobb, potroha végén hosszú tojócső található.

Két alfaja ismert, a Cordulegaster heros heros és a Cordulegaster heros pelionensis. A két alfaj csupán a fej legfelső részén található fekete sáv formája, vagy hiánya alapján különíthető el.

Lárvája kizárólag hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokban, csermelyekben, patakokban él. A lárva fejlődése kizárólag vízi környezetben történik, ahol ragadozó életmódot folytat. Többszöri vedlés után a lárva imágóvá fejlődik, amely az egyed kifejlett, szaporodóképes alakja.

Hím Cordulegaster heros. Fotó: Josef Hlasek

A kifejlett szitakötők vagy imágók alig távolodnak el származási helyüktől. A hímek a víz mentén repülnek, fel és alá járőrözve, de gyakran letelepszenek a környező növényzetre. A párzás után a nőstény csaknem függőlegesen lefele tartott potrohhal libeg fel-alá a víz fölött, és hosszú tojócsövének segítségével a sekély vízbe rakja petéit. A lárvák fejlődése a vízben több évig tart.

Élőhelyei a vízfolyások erdővel borított, többé-kevésbé árnyékolt, elsősorban köves szakaszai. Fennmaradásához állandó vízre van szükség, a kiszáradást nem éli túl. Ebből következik, hogy csak ilyen jellegű élőhelyeken érdemes keresni.

Terepi megfigyelés alkalmával az imágók meghatározásához legalább egy példányt meg kell fogni, mert nagyon kicsi a különbség a két alfaj között. Az imágókat és a lárvákat élő állapotban történő azonosításuk után élőhelyükön szabadon kell engedni.

Cordulegaster heros lárvája. Fotó: Tóth Sándor

Ugyan Magyarországon a megfigyelések kizárólag az Országos Környezetvédelmi Természet-védelmi és Vízügyi Főfelügyelőség engedélyének birtokában lehetségesek, nálunk ilyen engedélyek nélkül e faj azonosítása sajnos gyűjtési minták alapján is történik.

A fajt csak 1979-ben írták le, így viszonylag keveset tudunk az állományok alakulásáról. Bizonyos azonban, hogy a faj fennmaradása az egyes országok területén lévő populációk túlélésén múlik, mégpedig a vízgyűjtőkön alkalmazott erdészeti munkák jellegén. Mivel ez a faj máshol nem fordul elő, természetvédelmi szempontból az egyik legjelentősebb szitakötőnknek tekinthetjük.

Rejtőzik, vagy nem rejtőzik, a lényeg az, hogy napjainkban az eddig feltérképezett állománya csökkenő tendenciát mutat. A fakitermelés, erdőirtás, erdőtüzek, a megnövekedett hőmérséklet következtében az aszály, az élőhelyek kiszáradása mind veszélyeztetik a faj populációit. Mint vörös listás, endémikus faj, élőhelyei fokozott védelemre szorulnak. A Cordulegaster heros kiemelt jelentőségű Natura 2000-es jelölő faj, Magyarországon pl. az egyetlen, 100 000 Ft eszmei értéket képviselő szitakötőféle.

Feltétlenül biztosítandó a vízfolyás mentén az erdő árnyékoló hatása, ezért mindenképpen meg kell akadályozni a területen a tarvágást. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Cordulegaster fajok nagyon érzékenyek a vízszennyezésre, az esetleges mederrendezési munkákra, valamint egyéb zavaró tényezőkre.

A szerző a BBTE Biológiai erőforrások kezelése és védelme magiszteri program I. éves hallgatója

Irodalom:
Goriup, P., (2008). Natura 2000 in Romania Species Fact Sheets, Species Expert, EU Phare Project on Implementation of Natura 2000 Network in Romania
Tóth S., (2006). A ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros Theischinger, 1979) előfordulása a Zselicben. Natura Somogyiensis 9. 141-144, Kaposvár
Dragonfies of Romania seen by Cosmin O. Manci