Pró és kontra | 7.4.2010
Mennyire káros a környezetre az aranybánya?
A cianidszennyezés miatti félelem jogosan szült indulatokat, de az érzelmi érvek elegendőek-e a verespataki, felsőcsertési és újabb nagybányai aranybánya-beruházások elleni tiltakozáshoz?
Bakk-Dávid TÃmea
A tiszai ciánszennyezés óta eltelt évtized a hasonló környezeti katasztrófák megelÅ‘zésének hogyanjáról folytatott viták jegyében telt. 2000. január 30-án a nagybányai Aurul vállalat 94 hektár kiterjedésű ülepÃtÅ‘jének fala megrepedt, nagy koncentrációban cianidokat és cianidkomplexeket, valamint nehézfémeket tartalmazó vÃz ömlött a Zazar patakba, majd a Lápos és Szamos folyón keresztül a Tiszába. (A ciánszennyezés hátterérÅ‘l részletesen olvashatnak Sárkány-Kiss Endre tanulmányában itt.)
A környezeti katasztrófa az érintett országokban hatalmas felháborodást keltett, Magyarország – ahol a tiszai élÅ‘világot, a halászatból és turizmusból élÅ‘ emberek ezreinek megélhetését, illetve több mint 100 ezer ember ivóvizét tette tönkre a romániai szennyezés – kártérÃtést követelt.
A romániai hatóságok igyekeztek kisebbÃteni a szennyezés mértékét, illetve a saját felelÅ‘sségüket; végül Magyarország az akkor román-ausztrál tulajdonú vállalat ellen indÃtott pert 2001-ben. Az Aurul csÅ‘döt jelentett, jogutódja, a Transgold szintén, a kártérÃtés ügye bizonytalan. Szomorú tanulság, hogy nem mindig fizet a szennyezÅ‘, fÅ‘leg ha nemzetközi bányavállalatról van szó. Magyarország szomorú és némiképp tehetetlenségrÅ‘l árulkodó gesztusként február 1-jét a Tisza élÅ‘világának emléknapjává nyilvánÃtotta.
Beszélhetünk-e precedensről? Ha ez előfordulhatott, előfordulhat-e még egyszer? A cianidszennyezés miatti félelem jogosan szült indulatokat, de az érzelmi érvek elegendőek-e a verespataki, felsőcsertési és újabb nagybányai aranybánya-beruházások elleni tiltakozáshoz?
Verespatak szimbólummá vált, a környezetvédÅ‘ szervezetek kampányainak központi témájává. Ãm az alapvetÅ‘en inkább Verespatak-ellenes sajtó is felismerte, hogy az érvek kiüresedtek, az egykori szókimondó, vehemens kampány szócsépléssé degradálódott, nem kerültek elÅ‘ új szempontok, háttérbe szorultak a szakmai érvek. VitaindÃtónknak egyrészt az a célja, hogy ismét a tényekrÅ‘l essen szó, másrészt meg olyan emberek jussanak szóhoz, akik jártak a helyszÃne(ke)n, saját szempontjaik vannak, és ezáltal remélhetÅ‘leg valódi vitát tudnak generálni a kérdésrÅ‘l.
Kevesebb nyilvánosságot kapott Romániában a csertési projekt, amely nemrég, március 16-án kapott meg egy újabb engedélyt.
KülszÃni fejtÅ‘ FelsÅ‘csertés fölött
A beruházás a Deva Gold SA terve, amely 80 százalékban az European Goldfields tulajdonában van. A cég egy főrészvényes révén a verespataki beruházóhoz, a Gabriel Resources-hez is köthető bizonyos források szerint.
A Dévától 25 kilométerre fekvÅ‘ településen, az Erdélyi-szigethegységben 2012-ben indulna az ugyancsak cianidos technológiát használó kitermelés. Sok a munkanélküli, egyes lakosok örvendenek a beruházás hÃrére; itt még 2006-ban szűnt meg a kitermelés. A beruházó azt Ãgérte, modern szűrÅ‘berendezéseket szerel fel, amellyel a már szennyezett vizet tiszÃtanák a faluban.
1972-ben ez a 30 méter magas gát szakadt át Csertésen. 80 ember halt meg
Március 29-i keltezéssel 13 környezetvédÅ‘ szervezet bejelentette: panaszt tesz a Temesvári Területi Környezetvédelmi FelügyelÅ‘ségnél, hogy vonja vissza Deva Goldnak kiadott, a beruházással kapcsolatban egy új urbanisztikai terv elkészÃtéséhez szükséges engedélyét (a tiltakozás teljes szövegét románul lásd itt .doc formátumban).
Újabb tiltakozási hullámot keltett Magyarországon az a bejelentés, miszerint ismét megnyÃlna a tiszai szennyezés forrása is, a nagybányai aranybánya. Az egykori Aurul, majd Transgold jelenleg egy orosz milliárdos, Mihail Prohorov tulajdonában van. Magyarország a bánya újraindÃtásáról azonnali tájékoztatást kért Romániától.
Magyarország ellenzi az újabb romániai aranybánya-projektek indÃtását, hiszen keserű tapasztalatai vannak e téren. Az Espooi Egyezmény keretében részt kÃván venni a tervezett beruházások környezeti hatásvizsgálati eljárásában is.
Ismerve a romániai realitásokat, valóban megkérdőjelezhető, hogy hasonló beruházások engedélyeztetési folyamatában mindenkor gondosan megvizsgálják-e a környezetre gyakorolt potenciális hatásokat? Valóban csak teljesen biztonságos beruházások kapnak engedélyt, vagy azok, amelyek több csúszópénzt fizetnek az épp esedékes következő engedély kiváltásához?
Mi indokolja szükségességét, és milyen feltételek mellett lehet biztonságos az aranykitermelés? Mennyire káros a környezetre az aranybánya? Egyáltalán feltehetÅ‘ Ãgy a kérdés, vagy a különbözÅ‘ projekteket csak annyiban lehet egy kalap alá venni, mint az almát és a körtét: annyiban hasonlÃtanak egymáshoz, hogy mindkettÅ‘ gyümölcs? „Ami elromolhat, az el is romlikâ€-alapon gondolkodás nélkül elleneznünk kell mindenféle aranybánya-nyitást?
Márton István érckutatót, a BBTE óraadó tanárát, a Genfi Tudományegyetem kutatóját és Fidrich Róbertet, a Magyar TermészetvédÅ‘k Szövetségének programvezetÅ‘jét kértük fel, érveljenek a téma kapcsán, remélhetÅ‘leg új szempontokkal gazdagÃtva az „aranybánya-diskurzustâ€.
Ökonómia vs. ökológia
Márton István
Azzal kell kezdenem, hogy nem adhatok választ arra a kérdésre, hogy miért épp a periódusos táblázat 79. kémiai eleme különleges értékű a társadalmunk számára, de összefügg gyakoriságával és fizikai tulajdonságaival. Ismét a bányarém hálátlan szerepe hárul rám és néhány közhelyet próbálok újragondolni az ércbányászat kapcsán.
Nem mind arany, ami fénylik! Ezt valóban jó, ha tudjuk, amikor kirándulásaink során egy sárgásan csillogó ásványba botlunk. Ennek a mondásnak azonban Erdélyben különleges értelme is van. Az aranynál maradva (más fémre is igaz az okfejtés – ércteleptan elÅ‘adás .pdf-ben): a földkéreg kÅ‘zetei átlagosan 2-4 mg/t aranyat tartalmaznak, de ahhoz, hogy kitermelhetÅ‘ mennyiségrÅ‘l beszélhessünk 3-5 g/t átlagos arany tartalom kell. Tehát, egy érctelephez az arany 1000-szeres dúsulása történik meg geológia és geokémiai folyamatok során. Aki ismeri a Földünket meghatározó folyamatokat, tudja, hogy az ilyen földtani környezetek nagyon ritkák. Fontos ezt tudnunk, amikor Erdély jelentÅ‘s érctartalékait átokként vagy ajándékként fogjuk fel.
A bányászat rombol! A társadalmunk (beleértve a környezetvédÅ‘ aktivistákat is) és a kultúránk „fejlÅ‘désének†igénye határozza meg a bányászat létét. Ebben az értelemben a számÃtógépünket bámulván a bányászat pozitÃv hozadékát, mÃg egy bányászati objektum mellett állva annak negatÃv hozadékát láthatjuk. Az északi félteke társadalmainak többsége ezt az érzelmi ellentmondást úgy oldja meg, hogy a bányászatot látható távolságon kÃvülre üldözi (pl. a déli féltekére). A gazdagabb élet reményét hirdetÅ‘ társadalom szempontjából az érckutatás erÅ‘sen innovatÃv iparág, hisz geológiai és mérnöki tudás befektetésével, addig nem ismert értéket tár fel (a verespataki érctelep értéke mai árfolyamon 16 milliárd USD, a felsÅ‘csertési érctelep 3 milliárd USD, mÃg a Kölnik-Rovina érctelep 6 milliárd USD). A bányászat egyre inkább high-tech iparág is, nem véletlen, hogy Kanada vagy a skandináv államok GDP-jének több mint 10%-át biztosÃtja a bányászat és a kapcsolódó iparágak.
A bányászati befektetÅ‘k pénzmosó kapitalisták! Mint bármely befektetés esetén, a bányászati beruházások mögött is profitorientált befektetÅ‘k állnak (volt ez másképp is hazánkban, annak eredményeit Új-Moldovától Borsabányáig láthatjuk). A cégek nemzetközi tÅ‘zsdén bejegyzett társaságok (a FelsÅ‘csertésen érdekelt EGU a torontói és a londoni tÅ‘zsdén is jelen van), Ãgy annak bárki részvényese lehet. Az érckutatásra érvényes, hogy hosszú lejáratú (10 év is eltelhet, mire profitot termel) és magas kockázatú (kb. minden tizedik kutatás sikeres) befektetés. Ez a magas kockázati tÅ‘kéjű befektetési alapok tipikus terepe, és ne lepÅ‘djünk meg, ha a nyugdÃjbiztosÃtónk bányászati beruházásokban kamatoztatja pénzünket. A verespataki és felsÅ‘csertési beruházások pozitÃv eleme, hogy a román állam anélkül, hogy anyagilag befektetett volna (de információs és logisztikai háttérrel részt vett!) 20%-ban tulajdonosa a helyi leányvállalatoknak.
Le a kohászati technológiákkal! Könnyű ezt jelentÅ‘s érckészletekkel nem rendelkezÅ‘ országban vagy szakmai felelÅ‘sséget nem vállaló aktivistának mondani. Már jeleztem, hogy nézÅ‘pont és alaposabb kitekintés kérdése, hogy egy technológia környezetbarát-e (t.i. hatékonyság, kisebb szennyezÅ‘ hatás és kevesebb hulladék). Ne lepÅ‘djünk meg, hogy mÃg hazánkban a cianidos technológia betiltása a cél, addig ez az alapos környezeti kultúrával rendelkezÅ‘ skandináv országokban széles körben használt (.pdf dokumentum a cianidos technológiáról). ElsÅ‘sorban az érc ásványi felépÃtése határozza meg a kohászati technológiát. Például, FelsÅ‘csertésen az arany nemcsak „szabad aranyként†(elektrumként), hanem összetettebb tellúridok és az arzén-tartalmú pirit szerkezetében is részt vesz (.pdf), ezért az ércet elÅ‘ször flotálják (a szulfidok szeparálására), majd magas hÅ‘mérsékleten oxidálják és csak ezután történik a koncentrátum lúgozása. A folyamatsor komplexitása révén az EGU által jelzett 81%-os Au és 74%-os Ag kinyerési értékek magasnak számÃtanak és egy hatékony technológiát jeleznek.
Nem marad unokáinknak! Az „érctelep†értelme idÅ‘ben változik azáltal, ahogy a technológia és a kereslet változik. Ãgy az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben a FelsÅ‘csertés környéki aranybányák kimerültnek minÅ‘sültek. A ma látható felsÅ‘csertési (Hondol-Koranda) külszÃni bánya az 1970-es években ólom- és cinkbányaként üzemelt be (több évig az arany a meddÅ‘hányóra (.pdf) került)! A mai technológia és ár mellett viszont a kisebb fémtartalommal rendelkezÅ‘ teleprész is, de még a jelenleg környezeti veszélyforrásként jelen lévÅ‘ meddÅ‘ és zagytározó is arany és ezüst érctelepnek minÅ‘sül (lásd az EGU készletszámÃtásában a „dump†kategóriát). Továbbá, ha az arany ára a 10 évvel ezelÅ‘tti 350 USD/uncia körülire esik (a mostani 1100 USD/unciáról), akkor FelsÅ‘csertésen újra nem beszélhetünk ércteleprÅ‘l (370 USD/uncia Au költség mellett; Verespatakon még ekkor is a relatÃv alacsonyabb uncia Au költség miatt), az állam ezért is kér garanciát.
A turizmus környezetbarát alternatÃvája a bányászatnak! Kételkedem, hogy a Szent-Anna-tónál terjedÅ‘ tömegturizmus ökológia lábnyoma kisebb, mint a legtöbb ércbányára vonatkozó. A verespataki aktivista fesztiválok a környezetileg fenntartható és gazdaságos turizmus irányába mutatnak? Azonban nagy támogatója lennék a célturisztikai (itt geoturisztikai) befektetéseknek, amelyek fontos edukációs háttérrel is feltölthetÅ‘ek. Keveset beszélünk róla, hogy az Érchegység fontos kulturális és épÃtett örökséggel rendelkezik. Ennek nemcsak a római tárnák részei, hanem a Monarchia bányászati hagyatékai, az itt felfedezett ásványok, a tellúr kémiai elemünk (Facebányáról Ãrták le elÅ‘ször) vagy akár egy jól működÅ‘ bánya. Ehhez egy bányászati befektetés nemcsak lehetséges, de akár szükséges elem is lehet (bányamúzeum karbantartása, ásványgyűjtÅ‘ helyek kitakarÃtása, rekultiválás).
A bányászat korrupt és szakszerűtlen! Az 50-90-es évek romániai tapasztalata jogosan él az emberek emlékezetében. A nagybányai szennyezés egyetlen pozitÃv hozadéka, hogy ráébresztette a közvélemény figyelmét ezekre a problémákra. A skandináv példa is mutatja, hogy a modern bányászat jelenléte a társadalmunk érettségét igényli, és ez mindenkire vonatkozik a szakembertÅ‘l az aktivistáig, a befektetÅ‘tÅ‘l a politikusig. Nem tudom megmondani, hogy miként állunk, de személyes élményem, hogy amÃg 10 éve még azt tanultuk az érctelep definÃciójaként, hogy „gazdaságosan kitermelhetÅ‘ ásványtelepâ€, addig ma az tanÃtjuk, hogy „környezetvédelmi, gazdasági, kohászati, technológia és társadalmi szempontok mellett hasznosÃtható ércesedésâ€. Apró lépések és sok munka a szemléletváltáshoz! Összességében, hiszek abban, hogy a szakmailag megalapozott modern ércbányászat nem mond ellen annak, hogy Erdélyben biztonságosabb, egészségesebb és gazdagabb környezetben élhessünk.
“Beszélhetünk-e precedensrÅ‘l? Ha ez elÅ‘fordulhatott, elÅ‘fordulhat-e még egyszer?”
Fidrich Róbert
A tÃz évvel ezelÅ‘tti nagybányai ciánszennyezés nem az egyetlen aranybányákhoz kötÅ‘dÅ‘ baleset volt, s még csak nem is az elsÅ‘.
Egyrészt, alig több mint egy hónappal késÅ‘bb követte a borsabányai gátszakadás, amely nehézfém tartalmú zaggyal szennyezte el a Novác patakot, majd a Visót és a Tiszát. Másrészt már a 90-es évek elején is volt több jelentÅ‘s ciánszennyezés az Egyesült Ãllamokban (1992, Summitville, Colorado, valamint Zortman-Landusky aranybánya, Montana), s késÅ‘bb Dél-Afrikában, Guayanában ill. 1998-ban a kirgiz Kumtor bányánál; a nagybányai ciánszennyezés mégis azt mutatja, hogy a beruházók nem tanultak a korábbi esetekbÅ‘l.
Noha az ausztrál cég, az Esmeralda azzal az Ãgérettel jött Romániába, hogy a legmodernebb technológiát alkalmazza, mégis, alig több mint fél évvel az üzem megnyitása után bekövetkezett a katasztrófa.
Bár a nagybányai és borsabányai balesetek után az ENSZ és az Európai Unió által a térségbe kiküldött szakértÅ‘ csoportok több mint ötven potenciális szennyezÅ‘forrást („forró foltotâ€) azonosÃtott a Tisza vÃzgyűjtÅ‘ területén, amelyek „idÅ‘zÃtett bombaként†bármikor hasonló szennyezéseket okozhatnak, ezek közül az elmúlt tÃz évben lényegében egyet sem számoltak fel. Ennek következtében azóta is szinte minden évben több kisebb-nagyobb folyószennyezés történt a Tisza mellékfolyóin, többnyire Erdélyben (.pdf). Ráadásul, a potenciális szennyezÅ‘források felszámolása helyett újabb aranybánya-beruházások fenyegetnek Verespatakon, Csertésen, Szlovákiában, sÅ‘t, orosz befektetÅ‘k az idÅ‘közben csÅ‘d miatt bezárt nagybányai üzemet is újra akarják indÃtani.
De a cianid-szennyezéseket tartalmazó adatbázisok is azt mutatják, hogy a világ más részein tevékenykedÅ‘ aranybánya-cégek nem tanultak a nagybányai katasztrófából sem, hiszen az elmúlt egy évtizedben is több mint két tucat ciánszennyezés történt szerte a világban. Pont ezek az esetek mutatják, hogy a Nemzetközi Cianid-kezelési Kódex is csupán az aranybánya-vállalatok zöldre festési kÃsérletének eszköze.
A külszÃni fejtésű bányák és a hozzájuk kapcsolódó zagytározók a cianid- és nehézfémszennyezéseken túl egyéb kockázatokkal fenyegetnek. A verespataki beruházás esetén ugyanis egy 185 méter magas gáttal rendelkezÅ‘ zagytározót terveznek a szarvaspataki (Corna) völgybe, de Csertésen is 60 méter magas gátat terveznek. Ha a szarvaspataki 185 méter magas gát átszakadna, nagy a veszélye annak, hogy a kiömlÅ‘ szennyvÃz iszap elöntené az alig 2 kilométerre fekvÅ‘ Abrudbányát, fizikailag is veszélyeztetve az ott élÅ‘ket.
Érdemes felidézni az 1972-es csertési gátszakadást, amikor egy rézbányához tartozó harminc méteres gát szakadt át, s a kiömlő iszap elöntve a falut 80 ember halálát okozta. Még aggasztóbb az 1985-ben az észak-olaszországi Stava melletti fluoritbányánál történt gátszakadás példája, amikor a völgyet elöntő zagy 62 épületet rombolt le, s 268 ember életét követelte. Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek még inkább megnövelik a hasonló gátszakadások kockázatát.
Nem sok jóval kecsegtet a verespataki és a csertési aranybánya beruházást elindÃtó cégek alapÃtójának, Frank Timisnek az előélete (lásd itt és itt, .pdf-ben), de az RMGC mögött álló Gabriel Resourcesben közel 20% részesedést szerzÅ‘ Newmont is az egyik legrosszabb hÃrű aranybánya vállalat hÃrében áll.
Környezetvédelmi szempontból további probléma lehet a bányákból és a zagytározóból származó savas szivárgás, amely elszennyezheti a környék felszÃn alatti vizeit. Ez amiatt is gondot okozhat, mert sem a szarvaspataki, sem a csertési zagytározó esetén nem tervez a beruházó megfelelÅ‘ szigetelést a savas szivárgás megakadályozására.
Ezen felül mindkét helyszÃnen a tervezett létesÃtmények védett növény- és állatfajokat is veszélyeztetnek, jelentÅ‘s erdÅ‘pusztÃtással járna mindkét beruházás és gyönyörű hegyeket, völgyeket pusztÃtanának el. Verespatakon pedig értékes kulturális örökségeket, templomokat, temetÅ‘ket és kétezer éves római kori tárnákat is veszélyeztet a tervezett aranybánya. Az elmúlt években számos nemzetközi szervezet javasolta már Verespatak világörökséggé nyilvánÃtását, amit az elmúlt hónapokban végre a román kulturális tárca – élén Kelemen Hunor miniszterrel – is felkarolt.
A világörökséggé nyilvánÃtás, az abból származó fokozott figyelem és a megnövekvÅ‘ turizmus – kiegészülve a verespataki Alburnus Maior egyesület által már elkezdett ökoturisztikai programokkal, a Szénafesztivállal és hasonló kulturális eseményekkel és egyéb, alternatÃv, vidékfejlesztési kezdeményezésekkel, ökológiai gazdálkodással – több hasznot hozna az ott élÅ‘ lakosságnak, mint ezek a kétes aranybánya-beruházások.
Azt a kérdést is érdemes lenne felvetni, hogy feltétlenül szükségünk van-e aranyra, ill. ha mindenáron ki akarjuk elégÃteni a 21. századi aranylázat, ahhoz feltétlenül szükség van-e cianidos technológiára és külszÃni fejtésű bányákra?
Lehet, hogy érdemesebb lenne követni a korábban bányászattal foglalkozó belgiumi Umicore példáját, akik kidobott tévékészülékekbÅ‘l, számÃtógépekbÅ‘l, mobiltelefonokból származó elektronikai hulladékok újrahasznosÃtásával 17 féle fémet termel ki. A cég több mint 14 ezer embert foglalkoztat, és éves forgalma 2007-ben elérte a 8,3 milliárd eurót. Évente száz tonnát meghaladó mennyiségű aranyat képesek újrahasznosÃtással kinyerni a hulladékokból, ami négyszer több, mint amit az RMGC a verespataki hegyek felrobbantásával, rétjeinek, temetÅ‘inek, templomainak elpusztÃtásával, vizeink elszennyezésével képes lenne kitermelni.
Ráadásul az elektronikai hulladékok újrahasznosÃtásával a hulladéklerakókból származó veszélyes hulladék mennyisége is csökkenthetÅ‘, s az újrahasznosÃtott arany is jóval tisztább, mint a bányászatból származó. Amennyiben elÅ‘segÃtenénk az elektronikai hulladékok hatékony újrahasznosÃtását, sokkal több, hosszabb távon fenntartható munkahelyet teremthetnénk, mint a Verespatakra tervezett aranybánya – anélkül, hogy ciánszennyezéssel veszélyeztetnénk folyóinkat.
Mennyire káros a környezetre az aranybánya?
- Nagyon káros, ellenzem a bányanyitást (71%, 70 Votes)
- Nem annyira, mint ahogy a környezetvédÅ‘k állÃtják (29%, 29 Votes)
Total Voters: 99
Loading ...
Közzétéve: 7.4.2010, 11:16 am
Nem vagyok hÃve az Å‘rült pénzhajhászattal, hanyagsággal és/vagy tudatlansággal párosuló bányászatnak, de hiszem, hogy lehet úgy aranyat kitermelni Erdélyben, hogy levetkÅ‘zzük a régi rendszer által belénk sulykolt tévhiteket, és a modern technikát igénybe véve egy más, új és zöld szemlélettel nyitunk bányát.
Előrebocsájtom, hogy következő soraimat nem ellenségeskedésnek, hanem baráti tanácsnak szánom!
Tisztelettel javaslom az aktivistáknak, hogy mielÅ‘tt bármilyen kijelentést tesznek a ciánmentesebb jövÅ‘ érdekében, legyenek oly szÃvesek, és nézzenek utána egy kicsit a témának a geológiai, kémiai (stb) szakkönyvekben, mert ilyen kaliberű kérdésekben a tisztánlátás elengedhetetlenül fontos.
Megannyi ellenséges, bányászatellenes cikket olvastam már, egyszerűen kezd nem érdekelni a téma. Érdekes módon a geológus látja a biztonságos és a veszélyes bányászat körvonalait, külön tudja választani azokat, mÃg az aktivista szemei elÅ‘tt csak a veszélyes bányászat ijesztÅ‘ képe lebeg. Ez csak tapasztalat, az olvasottak alapján jelentem ki mindezt, és természetesen a kivétel tiszteletet érdemel.
Közzétéve: 7.4.2010, 3:22 pm
Ejha, mintha Silye Lórit olvasnám, nem pedig „Egy nem létezÅ‘ tábornok kitalált unokaöccsének álhugátâ€. Fedd fel magad bátor harcos, a rézbÅ‘rűek csatabárdjától nem kell félned, ez itt csak a csatakiálltások csattogó csatamezeje 🙂
Én is hiszem, hogy lehetne úgy aranyat kitermelni Erdélyben, hogy begyógyÃtjuk a régi rendszer által reánk hagyott sebhelyeket, és a modern technikát igénybe véve egy más, új szemlélettel nyitunk bányát. Olyan bányát, amelyekben valósan érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok is, hogy más vonatkozásokról ne beszéljünk. Ennek ez lenne a rendje, én is Ãgy kÃvánom.
Csakhogy én azt is hiszem, hogy ennek az új tÃpusú bányának nem a verespataki bányaprojekt az elÅ‘hÃrnöke. Ez a megaprojekt sok-sok pénzrÅ‘l szól és spekulációról. Egy új szemléletű bánya nem keveredne megannyi törvénytelenségbe (lásd a hangoskodó zöldek által megnyert pereket), nem kellene országos reklámkampánnyal gyÅ‘zködje az embereket az Å‘ csuda-szépségérÅ‘l, nem kerülne be többségi magánvállalkozásként a Kormányprogramba, nem próbálná megvesztegetni, majd megfélemlÃteni a zöldeket sem az elköltözni nem akarókat, nem feledkezne meg a zagytározók aljának szigetelésérÅ‘l, tiszteletben tartaná a védett területeket, templomokat és temetÅ‘ket, de legfÅ‘képpen az ott lakó embereket…
Közzétéve: 7.4.2010, 5:54 pm
@offtopic
Kedves Csongor!
Nyugodtan kérd ki az IP cÃmet a TransindextÅ‘l, és meglásd nem én Ãrtam az általad nekem tulajdonÃtott hozzászólást. Az ehhez hasonló személyeskedÅ‘ megnyilvánulásokat inkább nem kommentálom.
Silye Lóránd
Közzétéve: 7.4.2010, 12:39 pm
Vajon elképzelhetÅ‘ az, hogy a civil szervezetek ne csuklóból ellenezzék a bányanyitást, hanem mondjuk olyan mechanizmusokon dolgozzanak, melyekkel monitorizálható és adott esetben kikényszerÃthetÅ‘ az, hogy a cégek betartsák a vállalásokat? Például kÃváncsi vagyok mikor váltja fel a “Verespataki bányáról szó sem lehet” attitűdöt az, amikor azt mondják a zöldek: “tessék, itt egy lista arról, amit még bele kell vinni a projektbe és végre kell hajtani. És mi ezt és ezt kérjük, hogy a munkafolyamat alatt is ellenÅ‘rizhessük az RMGC-t, és hogyha ez nem történik meg, akkor mi Ãgy fogunk lépni”. Vagy ez túl bonyolult lenne?
Közzétéve: 7.4.2010, 3:23 pm
Csuklóból lehet ugyan ellenezni egy bányanyitást, de az nem sokat ér. Csuklóból soha senki nem torpantott meg egyetlen bányanyitást sem, bármekkora csuklója legyen.
Viszont csuklóból megeresztek egy listát, a teljesség igénye nélkül, ami, ha beépül a verespataki bányaprojektbe, mindjárt megváltozik a véleményem róla:
– az RMGC még mielÅ‘tt elkezdené a kitermelést tegyen le egy akkora pénzügyi garanciát, amibÅ‘l a rehabilitációs munkálatok illetve egy haváriaszerű baleset költségeit fedezni lehet (miután a projektje lezárult és a környék rehabilitálva van, foghatja a pénzét és mehet amerre lát, ellenkezÅ‘ esetben bármikor „eltünhet†mint a nagybányai Esmeralda)
– az RMGC tartsa tiszteletben azon helyiek tulajdonjogát és szabad akaratát, akik nem akarják eladni verespataki tulajdonaikat (rajzolja át a projektjét, ezeknek a területeknek a kihagyásával)
– a római kori tárnák, a temetÅ‘k, templomok és műemléképületek maradjanak érintetlenül, és legyen körülöttük bár egy kilóméteres puffer-zóna
– az RMGC tartsa tiszteletben a Kirnyik hegy védetségét, ezt vegye ki a projektbÅ‘l
– a 185 méteres gát magasságát osszák el bár 5-el és a zagytározó alját szigeteljék, vegyenek vissza a tempóból és évi 13 millió tonna ércfeldogozás volumenét is osszák bár 5-el
No, és ha ez nem történik meg, akkor marad minden a régiben. Nem is olyan bonyolult.
Közzétéve: 8.4.2010, 4:34 pm
Csongor!
Szerintem igazán nagy baj akkor lenne, ha már a hivatásos környezetvédÅ‘ aktÃvisták is a bányászat mellett érvelnének. Én természetesnek és szükségesnek vélem, hogy a társadalomban legyen egy vélemény egyensúly, Ãgy talán a nagybányai szennyezés is elkerülhetÅ‘ lett volna. Azonban, örülök, hogy az itteni bejegyzéseidben reálisabban közelÃted meg a kérdéskört mint korábban (elképzelhetÅ‘nek tartod a modern ércbányászat jelenlétét, alaposabban átgondolod érveidet). Egy kis elégtétel nekem is, hogy megéri ezt a vitát folytatni és akár a népszerűtlenebb álláspontot is felvállalni.
Az itt jelölt listád legtöbb eleme (garancia vállalás, magán tulajdonjog tiszteletben tartása, kulturális értékek védelme) a jelenlegi román törvényeknek is részei, a civil szervezeteknek és neked mint ezek vezetőjének fontos szerepe lehet ezek betartásának monitorizálásánál.
Azonban, fontos megemlÃteni, hogy társadalmi jog és kötelezettség is létezik, Ãgy egy autópálya épÃtése során sem kerülnek kilométereket, hogy egy elégedetlen tulajdonost elkerüljenek. Bizonyos műszaki elemek (a zagytározó gát mérete, a külszini fejtés terjedelme és évi mennyisége) ugyanakkor számos biztonsági és gazdasági elemet hordoznak. Senkinek (még egy környezetvédÅ‘nek sem) nem érdeke az, hogy egy bánya veszteségesen vagy magas baleset rizikóval működjön, úgyhogy alaposan meg kell fontolni és indokolni az idevágó javaslatokat.
Közzétéve: 7.4.2010, 5:28 pm
Pár évvel ezelött, amikor Kovács Eckstein Péter törvénytervezetet nyújtott be a ciános technológia betilásáért, egy másik bányászati szaki Ãrt egy cikket a Transindexnek, és lényegében a fenti szakmai érveket sorolta fel. Valami olyasmit Ãrt, hogy az elérhetÅ‘ technológiák közül a ciános a leggazdaságosabb és talán a legjámborabb.
Már akkor arra gondoltam, hogy akármilyen jámbor – Romániában vagyunk. Egy befektetÅ‘nek nem érdeke, hogy biztonságos legyen – bármilyen szempontból – a kitermelés, mivel az pénzbe kerül. Annyit fog erre rászánni, amennyit az állam és a civil szféra kiprésel belÅ‘le. A állam jelen esetben a korrupt, hanyag és lusta bürokratákat jelenti, akiknek ellenÅ‘rizniük kellene majd, hogy mit csinál a RMGC. A civileket pedig Romániában nem veszi senki komolyan.
Lehet itt szakmai érveket sorolni, de Romániában vagyunk. PrecizÃtásukról, igényességükrÅ‘l és megbÃzhatóságukról hÃres román munkások fognak ott dolgozni. Ez nem elÅ‘Ãtélet, nem rossz beidegzÅ‘dés, naponta látom Å‘ket. Ugyanolyan munkás lesz ott is, mint amelyik a gödröket tömi az úton, a dÃszköveket rakja, csempéz, villanyt szerel ésatöbbi. Ne várja el senki tÅ‘lem, hogy megbÃzzak bennük
Közzétéve: 8.4.2010, 4:12 pm
Fehérlófia!
Néhány évvel ezelÅ‘tt is én bátorkodtam jelezni, hogy Eckstein törvénytervezete hiányolja a szakmai alapokat és a környezetvédelmi realitást. Talán Ãgy érthetÅ‘, hogy mostani irásomban néhány arany kohászatra vonatkozó argumentum megismélÅ‘dik.
Másrészt, a romániai realitást én is nagyon jól ismerem, az elmúlt évek bányászatának szomorú örökségét még inkább. De én nem kivánok az Ön szkepcitizmusában osztozni. Annak érdekében dolgozom és még nagyon sokan mások, hogy egy gazdagabb és korrupció mentesebb Erdélyben élhessünk. Biztosra merem állÃtani, hogy a nyersanyag kutatás és termelés területén nagyon sok felkészült fiatal kollága van (és még lesz, mert képezzük Å‘ket), akik elegendÅ‘ (legtöbb esetben nemzetközi) tapasztalattal rendelkeznek, hogy a bányászati projektek biztonságosan és gazdaságosan valósulhassanak meg. A kérdés az, hogy ez a generáció kap-e lehetÅ‘séget (ebben az állam és a cégek is felelÅ‘sek)? Az sem elhanyagolandó, hogy az Érchegységben dolgozó érckutató cégek (RMGC, DevaGold, Carpathian Gold, stb) nagyon erÅ‘s kanadai szabványok szerint dolgoznak. Igenis érdekük ezeket betartaniuk, mert különben úgy a torontói tÅ‘zsdén mint a román jogban vagy a szakmai világban komoly szankciókkal számolhatnak.
Közzétéve: 9.4.2010, 9:03 pm
Kedves István!
Nagyon kiváncsi vagyok, hogy azok a szakemberek, akik valóban elkötelezettek egy biztonságos és a lehető legkevesebb természeti ártalommal működő ipar legyen Romániában milyen arányt jelentenek. Sajnos szkeptikus vagyok.
Az utóbbi időben volt alkalmam látni, hogy a kormányzati poziciókban milyen emberek ülnek, felőlük még inkább szkeptikus vagyok.
Vegyük például a marosvásárhelyi kombinátot. Több mint éve szennyez háborÃtatlanul. Azt hiszem az egyetlen pozitÃvum az, hogy még nem történt nagyobb baleset. Mert kissebb történt, számtalan. Automatizálást végeztem, tanáraink egy része dolgozott a kombinátban, meséltek eleget. A környezetvédelmi Å‘rség hetente megbünteti Å‘ket valami nevetséges összegre, amit nyugodtan kifizetnek és marad minden a régiben.
Fenttartom: egy vállalkozásnak, amelynek a profitmaximalizálás a célja, nem érdeke, hogy költsön akár a munkások, akár a környezet védelmére. Ha a munkások vagy az állam ilyesmit akar, akkor azt ki kell kényszerÃtenie, mint ahogy ez a nyugati világban részben a két világháború között, részben a második után meg is történt. Ezért jöttek létre azok a nagyon erÅ‘s kanadai szabványok, nem azért mert a befektetÅ‘ket megszállta egy zöld angyalka.
Na most. Egy törvénynek pontosan annyi az ereje, amennyire a végrehajtó hatalom a betartattásával törÅ‘dik. Nézzünk körül például a közútakon, mennyire aktÃv a közlekedési rendÅ‘rség. Elég halvány. És Ãgy van ez más területeken is.
Ha már Kanada szóba került, elmesélek egy történetet. 2008 január elején autóval jöttünk haza Isztambulból, Bulgárián keresztűl és lehavazott. Nem részletezem a három napos káoszt, ami ott volt, hanem csak a lényeget: volt egy kanadai ismerÅ‘sünk, aki sehogy sem értette, hogy miért háborgunk annyira. Neki természetes volt, hogy a bulgár hatóságok minden lehetségest megtettek, csak várni kell, amÃg megjön a hatása… Å bÃzott az államban, mi nem. Okkal.
Közzétéve: 7.4.2010, 10:58 pm
Az RMGC által bemutatott tervekben sok kivetni volt , van és lehetséges, hogy még lesz is, hiszen az új-régi PDL és az új-régi RMDSZ vezetÅ‘i is olyan lehetséges pénzforrást remélnek, amivel nehéz “ellenkezni”. Miután Korodi-nak sikerült egy kissé lelassitani a környezeti jóváhagyást, most a mindenre képes miniszter úrtól már nem várható el, hogy hasonlóan cselekszik…
A 17 évre igért kitermelés több tiz éves utóhatásokkal fogja a természetet és az ott lakókat “zavarni”.
De elmondok egy konkrét esetet: két diáklánnyal kimentünk felszini vizek pH, iontartalmát, vezetÅ‘képességét, ellenállását, oxigéntartalmát megmérni. Ugyanakkor lefényképeztük a zöldnövényzetet. MeglepÅ‘en tapasztaltuk, hogy alig 5-6000 m távolságban a szennyezés lecsökkent a felére, de már 15-20 km után más szinte “normális” hegyipatak minÅ‘séget mértünk. A növényzet is a szennyezés mértékétÅ‘l változott! A patak azon részén ahol a bányaviz “szabadon” folyt a mederbe a pH erÅ‘sen savas, de már egy 2 km-es folydogálás után 6,5 körüli és kb 15 km távolságban már a pH 7.8 volt.
A bÅ‘vizű patakok egymást “kioltva” csökkentik-higitják a szennyezést.
Ha beindulna a termelés akkor már ez a “természetes” tisztulási folyamat nem tudna segiteni, mert a tervezet kapacitás szinte 60-szor nagyobb. Igy a kitermelést nem lenne szabad beinditani, már csak azért sem mert a tervezet zajszint is magasabb lesz a teljes kapacitás esetén. A felszálló por – amiben a radioaktiv anyag is fellelhetÅ‘- pedig szennyezné környéket.
Az erdélyi aranyban magas a titán tartalom, de az és még sok más értékes dolog “másodtermékként jelenik s erre nem kell kiviteli engedélyt(vámot) kérni. Ezek értéke viszont jóval meghaladja az ezüst és az arany “remélt” mennyiségét! A kitermelÅ‘ pedig erre pályázik.
Van még egy dolog ami nem volt közérthetÅ‘: az un “renaturalizare”! A természet visszaállitását a kitermelÅ‘ cég csak a harmadik évtÅ‘l szeretné megejteni, de érdekes módon ez az állam hatáskörébe(is) tartozna…
Hogyan tovább? Hát továbbra is a TÖMEG az amitől a római császár is félt!
UJra sok embert kell oda cipelni és tüntetően ellenezni azt amit oda terveznek egyesek!
Most, hogy a Fidesz nyerni fog el kell érni,hogy odaállitsa a legjobb szakembereit akik megtudják beszélni kormányzati szinten a kitermelés megállitását! Ha még kellene más ötlet is forduljatok hozzám, segitek, baráti üdvözlettel az Öreg Zöld
Közzétéve: 8.4.2010, 3:42 pm
Kedves Öreg Zöld!
A modern bányászattól az az elvárás, hogy a bányaviz semleges pH tartományban és nehézfém mentesen hagyja el a telepet. Ez bármely bányászati befektetés esetén minimális elvárás kell legyen. Az Ön által jelzett “természetes” tisztulás nagyon szomorú eredménye az 50-90-es évek felelÅ‘tlen állami bányászatának, ezt minél hamarabb rehabilitálni kellene (ami nagyon sokba kerül).
Két megjegyzése teljesen légből kapott:
1) Nem tudom, hogy honnan származik a veresoaraki ércesedésre vonatkozó rádioaktiv tartalom, de mindenféle szakmai (geológia és mérési) alapott nélkülöző spekuláció. Amúgy egy hasonló technológiával működő bányában porszennyezés elsősorban a szállitás során kelletkezik, de ezt állandó locsólással szokták minimalizálni (ez a bányának is érdeke, mert különben megnő a baleset veszély).
2) Az “erdélyi arany” nem társul titánnal, sÅ‘t az arany általában nem mutat asszociációt a titánnal sehol a világon. Ennek egyszerűen belátható geokémiai okai vannak. Azonban, amint jeleztem (itt is elérhetÅ‘: http://www.gekko.ro/?q=node/65) az arany a Szigethegységben gyakran jelenik meg tellúridok szerkezetében. Nem véletlen, hogy innen (Facebányáról) irták le a tellúr kémiai elemet és számos tellúrid ásványt (http://www.gekko.ro/?q=node/65). Mivel azonban a tellúr nincs olyan mennyiségben, hogy gazdaságosan kivonható legyen tulajdonképpen jelentÅ‘s problémát jelent az arany kohászatban (költségesebb és komplexebb eljárást igényel, ha kérik akkor részletezem).
Közzétéve: 8.4.2010, 12:25 am
én már rég nem vagyok aktivista, mert értelmetlennek és fölöslegesnek tartom a harcot az eltúlzott zöld ügyekért. tudom: a pénz fogja megnyerni a csatát. a pénz ellen pedig nem küzdök, sÅ‘t: elsÅ‘sorban papÃrgalacsinok formájában szoktam letömködni a torkomon az aranygyűrűs ujjaimmal a sivatagom közepén, miközben az aranybánya-részvényeim árfolyamát lesem a londoni tÅ‘zsdén, és közben itt kommentelek a laptopomon, mert ennél nagyobb élvezetet el sem tudok képzelni. s ezután megyek s megkapálom az ültetvényemet a farmvillen. minek nekem erdÅ‘ és természet és tiszta vÃz, mikor mindent megtalálok az ércbányászatnak köszönhetÅ‘en agyonfejlesztett virtuális valóságomban, és még a farmomon elÅ‘forduló szúnyogaim számát is én tervezhetem meg. hiszen mindig is erre vágytam: pénzre, aranyra, részvényekre, hatalomra és virtuális csámcsogásra. elönti a zagytározó azt a béna kis falut? senyvedni fognak az unokáim? sakkor mivan? a farmvilles farmomon kipusztult az összes tehenem. ez sokkal jobban érinti a mindennapjaimat.
Közzétéve: 12.4.2010, 10:44 pm
Megrtelek,de hidd el nem erdemes feladni,sok csatat el fogunk veszteni de a haborut vegul megnyerjuk!Ha tevedek akkor ugyis mindegy!Akkor mar nem lessz csata!
Közzétéve: 8.4.2010, 9:28 am
Azt hiszem en is husvet elott nagycsutortok es nagypenteken az erdelyi szigethegyseget reszben bejarva vegig jartam az ottani orokseg keresztutjat. Fajdalmas mi van ott. Oriasi ertekek, monarchiabeli impozans epuletek, templomok, tobb 10 km hosszu banyajaratok, amelyikrol sok zold talan nem is tud. Nem ertem mert csak Verespatakon kell megovni a romai tarnakat, es nagy felhajtast csinalni?? Jobbnak latnam, ha a tisztelt zoldek azert vonulnanak fel, hogy a romba dolo templomokat ujitsak fel, az utakat javitsak meg, regi banyaepuleteket alakitsak at banyamuzeumoknak stb… S egy akarmilyen rendszer altal epitett, de ingyen epitett tombhazak szet vannak dulva, meg egy fadarabb sincs bennuk mar. A szemet ami egyszeruen jelenik meg, a falu, telepules vegere felhordva a patakba, amit vissza hoz a viz egy esos idoszak kovetkezteben. Ha mar annyira meg akarjak vedeni azt a nagy orokseget, akkor mert nem koltoznek oda, hiszen valljuk hogy az a mienk csak mas hasznalja. Nem idegen foldre kell menni. A masik, hogy en azt a sok reszeges, es egesz eleteben nehez munkat vegzo banyaszt nem tudom elkepzelni, a turizmusban. Pedig nagyon probalkozom. Ott egyeduli megoldas az ipar az (elkoltozesen kivul) mert erdobol nem lehet megelni, hiszen evszazadokon keresztul vagtak a banyajaratok biztositasa miatt. Allattenyesztesbol meg epp, hogy a minimalis fentartast tudjak az emberek megoldani. Ilyen strukturakkal, lehetosegekkel nem lehet kozosseget epiteni. Azt is gondolom, hogy egy ilyen befekteto segithet egy kozosseg epiteseben, munkat ad, segithet kulturalis teren, iskolak tamogatasaval stb…
Erdekes, a fakitermelok ellen egyszer sem vonultak fel, vagyis tudtom szerint. Mert jo lesik ugyebar a fenyoillatu hazban valahol ucsorogni es csamcsogni, a cserefa butorban gyonyorkodni.
Valami lathatot is kellene csinalni, nem de kedves zoldek? Mondjuk elmenni jo nehany fakitermelohoz, fafeldolgozohoz es elmondani, hogy tamogasson benneteket es egyutt ultessetek erdoket.
Mert mar nagyon zavaro szamomra, hogy egyebb nincs csak felvonultok, lobogtattok mindenfele bannereket, szervezkedtek stb.. Csak tudnam honnan van ilyensmire annyi penz… Mert abbol mar egy nehany templomot, iskolat ujra lehetett volna epiteni.
Közzétéve: 8.4.2010, 12:24 pm
Egyetértek Fehérlófiával! Márton István nagyon jól érvel, elvileg egyet is értek vele. DE az a helyzet, hogy idealista körülményekre épül az érvrendszer. Arra, hogy az RMGC-t talpig becsületes, környezettudatos, felelÅ‘sségteljes emberek vezetik, s ha véletlenül nem, hát ott van a Román Ãllam, amelyik felelÅ‘sségének teljes tudatában, könyörtelenül betartatja az RMGC-vel a hatályos törvényeket, a cég vállalásait. Ahogy mondani szokták: kötve hiszem!
“[…]addig ez az alapos környezeti kultúrával rendelkezÅ‘ skandináv országokban széles körben használt [ti. a ciántechnológia].” Na épp itt a lényeg, hogy Románia nem rendelkezik “alapos környezeti kultúrával.” S ameddig ez a szemlélet nem változik (én legalább 50 évet saccolok), addig az RMGC-nél a semmi is jobb. De ugyanez a véleményem a többi “gyorsan gazdagodjunk meg, a többi le van sz@rv@” elven működÅ‘ cégrÅ‘l is. Kevés gond lenne velük, ha legalább az állam betartatná velük a törvényeket. De mivel semmi kényszerÃtÅ‘ erÅ‘ nincs (a személyes felelÅ‘sségrÅ‘l nem is beszélve!), s ha van is valamicske, azt borÃtékkal, bankszámlával meg lehet szelidÃteni, addig nem látok az égvilágán semmi garanciát arra, hogy a környezeti rehabilitáció után Verespatak úgy fog kinézni, mint a földi Paradicsom, ahogy azt az egyik újságban szép fényképpel illusztrálta az RMGC (before-after, mint a mosópor-reklám). Maradna az a kérdés: munkahely, megélhetés szempontjából milyen más reális alternatÃvája van Verespataknak és környéknek, vagy azoknak az embereknek, akik erÅ‘sen környezetszennyezÅ‘ vállalatoknál dolgoznak? Erre kéne sürgÅ‘sen megkeresni a választ, és az RMGC-t és másokat, fakitermelÅ‘ket, Azomurest stb. jegelni legalább 50 évig. Persze tudom, ez is egy idealista elképzelés…
Közzétéve: 8.4.2010, 4:46 pm
Kedves Sipos Dávid!
Először is, fontosnak vélem jelezni, hogy nem egy bizonyos cég vagy beruházás mellett érveltem, hanem az éckutatás és ércbányászat mellett. Egy cégnek nagyon sok más olyan eleme van, amit én nem láthatok át, nem tudok véleményezni és nem tudok amiatt felelőséget vállalni. Ez az állam különböző intézményeinek feladata.
Az, hogy ideális helyzetből indul-e ki érvelésem talán relativ. Elég példát láttam, Perútól Európáig ahol viszonylag jól működik. Fontosnak tartom, hogy elegendő bizalommal, még több szakmai tudással (ki-ki a saját területén) és egészségesebb szkepcitizmussal épitsük Erdélyt és társadalmunkat.
Közzétéve: 12.4.2010, 6:21 pm
Egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni iparágtól függetlenül. Az diktál, akinek pénze van vagyis a befektetÅ‘ és nem a mérnök, tervezÅ‘, munkás, aki a tevékenységet végzi. A befektetÅ‘nek egyetlen egy dolog áll érdekében, minél nagyobb hasznot húzni az adott beruházásból. Ennek több módja van: munkások alacsony bére, kötelességek egy részének vagy egészének be nem tartása, externáliák minél nagyobb áthárÃtása az államra/társadalomra/helyi közösségre. Ennek a megakadályozása (lenne) az állami alkalmazottak feladata (félreértés ne essék ez nem a civilek feladata, Å‘k maximum felhÃvhatják a figyelmet szabálytalanságokra).
Éppen ezért hibás az a felfogás, hogy a civilek kontrollálják a beruházásokat, illetve sajnos félő (a korábbi tapasztalatok alapján), hogy az állami alkalmazottak a saját személyes érdekeiket az állam érdekei elé helyezik.
Közzétéve: 6.12.2010, 4:13 pm
[…] aranybányászat mindenfajta bányászat közül az egyik legszennyezÅ‘bb tevékenység, a “véres […]
Közzétéve: 7.5.2011, 12:01 pm
Szeretnem a segitsegeteket kerni! Tobbszor is jartam Verespatakon, de nem
sikerult meg lejutnom a romai kori banyajaratokba. A biztonsagi or szerint e-mailben kel bejelentkezni, de a cimet nem tudta megmondani.
Ha van erre vonatkozo informaciotok, es megosztanatok velem, nagyon halas lennek.
Koszonettel, kfcs.
Közzétéve: 28.4.2012, 9:49 pm
[…] Talán legközelebb majd a moderátor is megfelel a feladatának, addig is javaslom olvasmánynak a http://think.transindex.ro/?p=995, ugyanis Márton István mondanivalója jól összefoglalja mindazt, ami a kerekasztal- […]